Szépirodalom – Versek és slam poetry

Kovács Zoltán rézkarc 30/7

a múló idő

tükrében látszó: csak

hamu és árnyék

-

felmarkolt porunk

szétreccsenő téridőben

porrá lesz újra

B. Tóth Klári: Somkeréki harangszó

Evangélium katamarán

Jézus és a világ

A megoldás benyit. Könyv van a tenger és az ég között.

A szellem meríti víz alá az elválasztottat?

A tökéletesség alázatos. Elfogadja a rítust.

Az elengedés, a megbocsátás jobb ma.

Nemcsak törvényt módosít, hanem kegyelmet oszt.

Isten szájában lesz beszéddé a lét.

Megvált a gonosztól. Üdvösségbe léptet.

Megeleveníti a lelket, aki kiégett.

Két szövetség határán. Galilea földjén született világa.

A halált a hajnal pádimentumán levágja.

Új érték. A méltó szó, mint útnyitó hála.

Meghalt és feltámadt. Nem jött hiába!

Amihez hozzáér, életet nyer. A vér az ára.

Összetétele titok. Őrzi a vers. Tárna.

Székács László: Grál (akril)

I.N.R.I.

az

E M B E R

mától Krisztus

a Golgotán

az

e m b e r t ő l

Fotó: Hupján Attila

Ez évben enyhe volt a nyárvégi alkony is

ebben a pengetarajos-drót kerítette

maradék-házban, a hazánkban,

fűszeres, langyos és borzongató,

akár mangános állott vízben a lábáztatás.

Városomban végleg bezártak a kis-mozik.

Elsőbb a köpködős gyöngyvásznasok, de hamar

aztán az elsőhetes filmszínházak is, sorban,

s attól kezdve már nem volt akkora nagy szám

a főiskolán a filmrendezői szak sem.

 
Kép forrása: hirnavigator.hu

Április

Én nem ilyen áprilist ismerek.

Szeszélyest, bolondost, kedveset.

A földre hajolva hallani,

hogy harsog a fű, s valami

mocorgás van a fákon, bokrokon.

A komor homlokon

egyszerre fölfénylik a nap.

Most reng a föld

a talp alatt,

fönn zúg az ég.

Úr a tűz, a vas,

Az ember hulladék.

2022. április 1.

a mennyezeten és a padlón járó beteg
lehet-e pöfeteg fekvőbeteg
lehet-e ő pöffeszkedő
mely helyettesít valami egyebet
a galóca piros kalapban
ölheti-e vajon a legyeket
ennyi az ambícióm ilyenben
ha az ember nem akar mondani
többé semmit semmi semmiséget
akkor minden aszerint lesz ahogy van
ó nyájas olvasó hogy van ön
ha mások beszélnek van remény
hogy legalább nem halljuk őket

Fotó: Hegedűs János

no szmoking

a fogatlan nyomorékok idei bulijába

már engem is meghívtak

még nem döntöttem el megyek-e

igazán megtisztelő meg minden

de sajnos nincs szmokingom

ráadásul

annyi helyre hívnak mostanában

kénytelen leszek kihúzni

a kalapból –

azért a köhécselős parti

szintén kolosszális

izgalmakkal kecsegtet

Standovár Ágota: Virágölben

Sárga mező – kéklő ég:

virágölben mennyi méh,

keresgélnek, nem szúrnak,

szelíd szürkék, túl ifjak.

Békések a családok,

velük minden arányos,

jóllakott szellő legyez,

szusszannak az istenek.

fotó: thefreshtoast.com

Egy porc a délibáb, gyömbérrel

Kortyoláshoz hasonló hangot ad

A reggel a nosztalgia helye.

A kávé ihletforrás, meg a szecessziós csésze.

A cukros tej elkeveredik a koffeinnel.

Lassan bejut a szájba, rá a nyelvre,

A szájpadlás örül az íz selymének,

Szinte betakarja az összes gondot,

Gondolatot az élvező megértés.

Simogatja a bőrt a langyos, barna lé.

Felmegy az orrába a dolgok gőze.

Voltaképp az illatáért szereti.

Meg a napsütés miatt, ami szinte minden reggel

Velejárója a gondolkodásnak.

A tudatból a szavak a fényre visszamásznak.

Egymást öleli alázat és gyalázat.

Elválik s összeér a fergeteges öröm és bánat.

Nagy Attila: Homályfej

beleolvadni a hétköznapok jelenidejébe

a kaland inverzének intenzitásába

mint az egyre lassabban összegyűlő vér-

cseppek az orrvérzés időn kívüli békéjének

hírvivőiként a rozsdás festékes doboz

alján szétoldódva kéreggé alvadni

a kutyaól mögötti traktorgumi és az

elburjánzott málnás közötti lagrange-ponton

a mákallergia és a szénanátha ártatlan

szokolrádióhangzásában nem gondolni

itt nem mondhatom el hogy a lefolyónak
állítólag működnie kellene
az ilyet meg se kellene említeni
pedig a lefolyóval még okos szakmaértő
emberek se tudnak mit kezdeni
mindig az alapkérdésekhez érkezünk
az égi élet meg? nyilván a verébé
akinek begyére lép holtában a ló
nem mondhatom itt el hogy a lefolyó
mire való mire nem való
mert nem illendő nem való
a lefolyónak mindig annyi emberi
tartalma van hogy mindig azt érzem
a lefolyó mellett eltörpülök
ezért kérem ne csöngessenek nekem
váratlan időben se vártban
én nem bírom a lefolyót
az élethez igazítani

 Nagy Attila: Önarckép IV. (metrós)

csak nézünk

milyen lomhán cammognak

a hónapok

a hetek

a napok

az órák

a percek

a másodpercek –

és az évek

milyen gyorsan pörögnek

hihetetlen sebességgel

Vincent Van Gogh, Mandulavirágzás, 73,3x92,4 cm, 1890, Amszterdam, Van Gogh Museum

Ázott madártoll

Reszket a nyárfa hegyén.

Feltámad a szél.

*

Birtalan Ferencnek

"Nem ad amnesztiát az ég.
Pörgök, boszorkányszoknya, szélben.
Cidriznek csupasz jegenyék.
Vesztemet érzem."
Birtalan Ferenc

Az ég általában véve túl sokat mozog.
Fújsz rá kéket, lakkot, és ha már ragad,
mozdulatlan addig tartod, míg meg nem áll
magától úgy, hogy tovább már nem mozog.
Aztán fújhatod a felhőket, elfújhatod magad-
nak, hogy vannak napok, amik a sarkadhoz
kötve, az éjszakákat meg majd megálmodod.

(Forrás: divany.hu)

Az álmában pisilő

Nem holdkóros, csak nappal,
amikor amúgyis ébren van
ezzel a faszkalappal,
ha VAN éppen.
Éjszakánként viszont,
álmában szinte,
kimegy pisilni.
(Ismerek olyanokat is, akik
ezt éjszakánként felébredve is
megteszik.)
Azután visszafekszik
és anélkül, hogy felébredt volna,
alszik,
megkönnyebbülten,
tovább, tovább és tovább,
egyre távolabb tőlem.

Magén István: Korridor

a semmi szétgurul

egyre sűrűbb alakú

kitalálja a lépcsőházak színét

meggyalázhatóan tisztességes

az utca bejáratánál őrt áll

sohasem ajánlkozott

úgy vettem észre

szétlőtték a szívére tett kezet

megborotválkoznak a torkolattűzben

(Forrás: Blikk)

KOKÁRDÁS JÁRAT

Ebben a vagonban nincs már sok meglepetés:

A svájcisapkás szabadjegyes munkásbakancsban

bicskával szalonnázik az ablaknál, és izzad,

a zöld vadászkabátos úr vadászújságot olvas,

a sokszínű körömmel karmolászó csajszi nőmagazint,

a márciusi ifjak meg nyomogatják az okostelót.

Fotó: Vehofsics Erzsébet

A lélek és a formák

Metanoia

Együtt üldögélnek a korszakok

A történet küszöbén. Melyik lép be

Először a könyvbe? Simon mágus vagy Lukács?

A kerub vagy a szatír? Galilea vagy Jerikó?

Noé űrszondát tervez. Einstein Istenhez kiált.

Mindenütt szertefoszlik a várt.

Kijárat nyílt a szövegből. Nincs király.

Haladék és menedék. Együtt időznek

Az allegóriák. Mint egy elutazás.

Itt a pillanat. Ideje dönteni.

Az jár el helyesen, aki nem ragaszkodik

A saját igazához. Mert vak volt ez idáig.

Hibát korrigálni? Egyszer van másik.

Erős a szellem. A Messiás-hit.

Fotó: Getty Images / forrás: hazipatika.com

olyan lehet neked ez mint

az ipari állattartás kegyetlenségétől

megundorodott vegetáriánusnak

a hastokon aprítani darálóba

húst töpörtyűnek a hájat

főni a szerelem sparheltoltárán

összeszorított szájjal fazékban

vagy önvédelemből ismerős arcú

emberekre lőni az erkélyről

az előttük araszoló harckocsi

lángra lobbantása után hirtelen

hős hazafi pedig két hete még

utáltad a korlátolt nacionalistákat

az uszítást a konteós paranoiákat

Fotó: Vehofsics Erzsébet

gondolataimat megpróbálom átpallérozni

hogy koromnak megfelelő képet mutasson

ezüstös fűszálak a kert ébredésében

az őszben szárazságtűrő réti magokat szórtam be a ritkás

bozótosokba

abban a reményben hogy az erdei tisztások virágai az idén

ligetesen fogják majd pettyezni a homokos kertemben

megszokott dzsuvát