VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Kántor Zsolt versei (A lélek és a formák, A pillanat apoteózisa, A pillanat párlat)
A lélek és a formák Metanoia
Együtt üldögélnek a korszakok A történet küszöbén. Melyik lép be Először a könyvbe? Simon mágus vagy Lukács? A kerub vagy a szatír? Galilea vagy Jerikó? Noé űrszondát tervez. Einstein Istenhez kiált. Mindenütt szertefoszlik a várt. Kijárat nyílt a szövegből. Nincs király. Haladék és menedék. Együtt időznek Az allegóriák. Mint egy elutazás. Itt a pillanat. Ideje dönteni. Az jár el helyesen, aki nem ragaszkodik A saját igazához. Mert vak volt ez idáig. Hibát korrigálni? Egyszer van másik. Erős a szellem. A Messiás-hit.
A pillanat apoteózisa Történő megíródás Ez nem szerepel az épp adott pillanat Lehetőségei között, ami most történik. Felrúgja az elvárásokat a váratlanság. Ez a dolog, ez az új tapasztalat: A tudatnak hátat fordító adat. Utólag realizált szabadság. A tényleges valóság megjelenése Ezúttal kimarad. Immár abszurdum az új akarat. Áramló sokféleség. Kerekség. Boltozat. Még ha érthetetlen is a fogalmiság. Beleömlik a képes beszéd. A bódulat. Egy bizonyos szemszögből skandalum. Gurigává sodort tapéta. Festékszag. Rémült arcok. Nyers indulat.
A pillanat párlat Sóhajt az Univerzum
A négyoldalas novellát kivittem a tópartra, Az összetűzött kéziratra tettem rá a napolajtubust. A füvön feküdt az Írás és nézte, mit teszek? Majd a fűzfák is rám emelték tekinteteik. S amikor úsztam néhány tempót, Észrevettem, hogy a víz is engem néz, A világítótorony is kérdően mered rám. A bokrok, a petúniák, az asztal és a szék, Mind engem bámultak, ahogy úsztam. A verebek, a sirályok, a biztonsági őr, A sörösüveg és a felhők kíváncsian nézték, Ahogy kijöttem a vízből és fölvettem A frottírköpenyt. Majd a kezembe vettem Az elbeszélést és kihúztam az első sort. „ Mihelyst felébredtem és kinyitottam a szemem, A dolgok körülöttem lélegezni kezdtek.” Ervin Jahic, horvát nemzetiségű költő verse Jutott eszembe, amit hajnalban olvastam. „Lihegnek a rendőrök. A rizs lélegzik.”1 Az árvácska is, a mobiltelefon is sóhajtozik. Igen, a pillanat is. Párlat lesz, ahogy elszáll. Még a lélegzete megcsap, amikor múlik. Majd a láthatatlan egy szőlőszemben ölt testet, mint íz. A novella megkóstolja.
Megjelent: 2022-03-13 18:00:00
|