Szépirodalom – Versek és slam poetry

A HANG

Várom a hangot: nem
egy lelkiismeretes zenekartól.
Talán úgy hangzik,
mint egy vonat zaja,
vagy mint sípszó a kikötőkben,
vagy azokon a tereken, ahol
forgószelek és tövisek nőnek,
lila gyerekek körül,
akik menekülni próbálnak.

Sivatagszínben sorakoznak, közben körülöttük zöldül a táj,

betonszürke kaszárnyák mélyén zúgnak föl forradalmi erők,

tisztítón áradnak, szárnyalva hordják ki elhullt társaikat

szertartás nélküli egyszerűséggel, szabadulnak a szeméttől

(Kép forrása: Wikipédia)

a bomlás különféle fokain

heverünk túl vagy kívül mind

azon a hosszú pillanaton amit

a megereszkedett bőr fog át a

szomorú mosolyával néha látod

utánanézve az életeseményeknek

becsillantani a szemet ez a lényeg

Botz Yvette: Boldogság - tiffany technikával készült üvegplasztika

Fal dől veletek a fa levelek meg hullnak szerte szana szét
Átok gondok zuhognak a For int meg csak zuhanna…na-na
Szét a szék meg az éj is ég és kékre zöldre véresre vér
Süntüskéken ül a Nap egyébként
Macskaháton egér zenél
A lógós biológus akadémikus meg félre beszél…fél ha jön a szél
Akkor szét széled a rém-remény a puffokon
Alagút meg kút lesz belőle harag okoknak
Bizony már a rózsalevelek is megkarcolják egy mást
Szelekkel latolgatnak hajba helyett talajba kapnak
Nyissz! Kampec a tele Holdnak

Botz Yvette: Virágszedő – vegyes technikával készült díszüveg

Volt egy kertem

a kőfalon túl, oda őzek jártak aludni.
Slaggal vizet spricceltem néha a falon túlra
a magasra nőtt nővényzetre szárazság idején,
közben hátra-hátra néztem, hogy a férfi
látja-e ezt, s ellenőrzi-e később a vízmennyiség hiányát.
De aztán hallottam éjszaka,
amint az őzek kicsi nyelvükkel a
sötétben a vízcseppekre lelnek.

Abban az időben gyakran kérkedtem másoknak
milyen érzések támadnak rám, amikor
az erdőn az ösvényeket járom.
Láttam arcukon
a meglepődést, majd a néma gúnyt,
ám az erdő és a kőfalon túli kert értettek.

Botz Yvette: Tél – tiffany technikával készült üvegplasztika a "négy évszak" csoportból

KÉNYES PARIPAKÉNT

Döntésidő. Már csak néhány nap és

bejéghártyásodnak a part menti tócsák.

Valósághű kutyával játszó kislányszobor áll

a kutyával játszó valósághű kislányok közt a játszótéren.

Örülök, hogy leszoktattak, most rágyújtanék,

tudom, tudom, tábla mutatja, tilos itt az is.

Nézem lábamon a kényelmesre vásott cipőt,

mozgatom benne bujkáló lábujjaimat, de

már búcsúzón a kényelmetlen padon, válófélben.

Botz Yvette: Tiffany ajtóbetét homokolt női "Mucha"portréval

Számadás

(valahol félúton)

-részlet-

az elhagyatott katedrális

padjai közt oly sokan ülnek

emlékekből kirakott alakzatok

anyám és apám két világ közt

ereimben lépteimben

simítanak elkísérnek

holtak és mégis

halhatatlanok

talán megérte

ez a semmiért egészen

óceánok mélysége

eltérő időzónák

csillagos hiányba botló

monológ

tőled és tőlem

nincs kohézió

egymást kutató kérdéseink

válasz nélkül

elkerülik egymást

 
Magén István: Tételek 6.

egy darabban

ezredmilliméter vékonyságú

sebezhető rendszer

összekunkorodik a metszet

paksaméta számokkal

figyelték ahonnan

órákig tapickolt üvöltözésére

szárnycsapkodásai jelzik

az álkapocs izületeket figyelték

a címek következtében

egy darabban megfagyasztják

gömbölyödve vetették magukat

egy adott sugármennyiség

tüzetes leheletek jégkori fogakról

a szalmabábú maga elé motyog

kitaposott ösvény

új és járhatatlan

lemészároltatott és úrrá lett

a forró nyakak hűvösek

elpárolog a jég

kímélj meg a bő zsákmány

bosszújától íratlanok

erősebbek a szónál

eljönnek holdtöltekor

 Az orvostudomány fejlődése (vagy fejlövése?)

Régen azt mondták:

összeesett és meghalt.

Ám az orvostudomány

fejlődött.

Később azt mondták,

agyvérzése volt.

Manapság, az

orvostudomány csúcspontján

csak annyit mondanak:

stroke.

Budakeszi – Makkosmária Angyalok királynéja templom

Makkosmária

/Budakeszi/

fogyó ligeteket

őrző kicsiny templom

szétaranyló áldás

romló erdősoron

 
Szelényi Anna: A gondolkodó / The thinker 

pokolba az illúziókkal

körmeimet a szívbe mélyesztettem

remegett szegény a szégyentől

lerázta húsingét

látható lett minden álma

citoplazmában úszva

a szív huzalon egyensúlyozott

mint egy fecske

a rádióadók fémes hangon rezonáltak

figyelem figyelem

‒ maradjon mindenki nyugodtan a helyén

Szelényi Anna: Szembenézés

emberi kapcsolataid régóta

szobák szagokkal pókhálós

szemű kollégiumi reggeleken

szomorú faggyú bomlik így

pállott szájak és lábak közt

gomolygó belekből szabadult

gázok zsibbadó lábú ritmusára

dezodorok cifrázta dallamvonal

Mórotz Krisztina: Ezüstbe öltözött

Üresjárat

– Davisville Station, Torontó –

Megállás nélkül havazik,

és minden járat törölve.

Eszembe jut, gyerekként

mennyire féltem, hogy

egyszer majd

lekésem a kirándulásra

induló buszt.

Ahová most mennék,

nincs csatlakozás.

Szó nélkül járatokat

törölnek manapság,

így könnyű elveszni

térben és időben.

Kelebi Kis István: Enyészpont

visszafordult

már nem tudom miről beszélgettünk

de az hogy visszanéztél jelentett valamit

többet talán mint amiről szó volt

különben is a szavak mostanában elfordulnak tőlem

többnyire van értelmük persze

de számomra nincs jelentősége a megértésüknek

néha órákig bámulok egy-egy szót

elveszett gondolatot keresek benne

és úgy érzem hogy ő is arra törekszik amire én

mindkettőnk felismerésére

ó is biztosan tudja hogy valamikor az enyém volt

hogy szinte mindenem benne van

most mégis csak bámuljuk egymást

mint két idegen és a szó

lassan – jelentőségével együtt – úgy sétál ki belőlem

mintha soha nem találkoztunk volna

és vonszolja magával azt az érzést is

ami valamikor valahol összekötött bennünket

Aknay Tibor: Távozóban

FEBRUÁRI ÖZVEGYEMNEK

Mondjátok meg: kivárta, hát

hordhat palackzöld gyászruhát

arcomon mosoly-heggé simult a seb

nincs már, ki nem tudott nélküle élni

a semmibe jár lábát lógázva félni

s motyog: a világ lett kevesebb

A mozdulat testté lett. A gondolat anyaggá.

Isten lett emberré. Az áldozat maggá.

A mag kikelt. Az idő betelt.

Megadta a Messiás a jelt.

A mélyreható változásnak jönnie kell.

Mert emberré lett a kereszt.

A volt erőtlen lett, megjelent a Lesz.

Ki hitte volna, hogy meglehet?

Virág Lajos (Győri Fotóklub Egyesület): Szóló

Nagyapám egy selymesen simogató szeles délután

Tavasszal vagy ősszel mindegy már talán

Megsétáltatta drága tacskó kutyáját

Tompán tappogtak a praclik az aszfalton

Miközben csodás szépség suhant a túloldalon

Földet söprő haloványkék fehér ruhaköltemény

Kis kalap a kontyon díszes de szerény

Aknay Tibor: Illúzió

mert nem marad

végül mindent

beborít majd a

csönd és nem

lesz mit föl-

mutatnunk

mert nem marad

semmink sem

abban a végtelen

ürességben

Aknay Tibor: Folyópart

Folyók

Álmomban másik folyó áradt itt, nem ez,

és a lassú áramlásban álltunk, ahol most

a part menti nád összeér. Mozdulatomra

a víz színén túl ékszerfényű halraj rettent.

A neved kiejtve a halálomra emlékeztetett.

Az ég most felettem, mint álmatlan szem,

pislogó fénnyel teli, és olyan tág. Neveletlen

kedvem jár a parton, köveket kacsáztat, és

mikor indulásnál kézen fogom, a víznél felejti

játékait.

 
Orbók Ildikó: Égkép

Itt van a szexualitás, mint hírközlés. A hacker a legóvatosabb filológus. Fogócskát játszanak
a keze alatt a völgy ösvényei. A processzorok. Megérkezik a legérzékibb hardver-
ornamentika. A fémiszony.

A Celsus könyvtár Epheszoszban lévő, pillangó-lelkű rekvizitumai, akár az aszú borok,
nemesednek a teher alatt. Amikor Schliemann „megtalálja” Tróját, az addig csupán mitikus,
mesebeli hely patinás realitássá emelkedik, az atlasz elnyeli Európát. Jaj. Nem szabad
megdöbbenni. A teljes szeretet kiűzi a félelmet. A kvantumfizika keverőpultja mögött ép és
tömör múlt van. Alexandria. Jeruzsálem. Róma és Los Angeles. A mindenki által másképp
elképzelt könyvtár. Szövegvilág.