Simona-Grazia Dima versei (A hang, A végzetes álom, Spirál) Balázs F. Attila fordításában
A HANG
Várom a hangot: nem
egy lelkiismeretes zenekartól.
Talán úgy hangzik,
mint egy vonat zaja,
vagy mint sípszó a kikötőkben,
vagy azokon a tereken, ahol
forgószelek és tövisek nőnek,
lila gyerekek körül,
akik menekülni próbálnak.
A VÉGZETES ÁLOM
Ne maradj
mellettem
amikor alszom,
hogy ne érezd
végzetes kilégzéseimet
(a test talán a halált
követeli, felőrölve
a nap történéseitől).
Jobb lesz,
ha nem ér hozzád
az angyal
gyilkos hószárnya,
aki most
e megalázott testen
uralkodik.
SPIRÁL
Ébredés után hirtelen meglátom a világ végét,
a házam megnyílik,
az utca, mint sodródó víz folyik alatta.
Akadály nélkül ellátok
Afrikáig, ahol egy varázsló parancsára
jaglavak hangyák vonulnak.
Ravasz ösvény, megannyi csellel, melyek
sietségükbe csábítanak,
pihenőket is beiktatva.
Aztán egyik dombjukon
elfogyasztjuk a logikusok ebédjét, hogy aztán
a következő pillanatban tanúi lehessünk
Trója ostromának.
Egy töltésen megkoronázzák
Maria Stuartot, egy lépéssel jobbra
Macron megnyeri a választásokat.
Túléljük a hidegháborút, hidegben élünk,
joghurtot eszünk,
felszabadultak vagyunk és boldogok:
mert emlékekkel és jövővel táplál minket:
a varázsló által irányított jaglavak hangyák katlanától,
a költő házáig, és onnan
a selymes és meleg rejtélyig.
(Fordította: Balázs F. Attila)
Megjelent: 2022-03-07 18:00:00
 |
|
Simona-Grazia Dima (Temesvár, 1958) költő, esszéíró, irodalomkritikus, műfordító, publicista |
 |
|
Balázs F. Attila (1954) költő, műfordító |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
