Keresés a honlapon:

Magén István versei (egy darabban, Az eljegesedés idejéből)

 

 

 

 

egy darabban

 

ezredmilliméter vékonyságú

sebezhető rendszer

összekunkorodik a metszet

paksaméta számokkal

figyelték ahonnan

órákig tapickolt üvöltözésére

szárnycsapkodásai jelzik

az álkapocs izületeket figyelték

a címek következtében

egy darabban megfagyasztják

gömbölyödve vetették magukat

egy adott sugármennyiség

tüzetes leheletek jégkori fogakról

a szalmabábú maga elé motyog

kitaposott ösvény

új és járhatatlan

lemészároltatott és úrrá lett

a forró nyakak hűvösek

elpárolog a jég

kímélj meg a bő zsákmány

bosszújától íratlanok

erősebbek a szónál

eljönnek holdtöltekor

 

 

 

Az eljegesedés idejéből

 

kegyetlen sziklás meredély

így futtatnak meg bennünket

majdnem sírva csóválja a fejét

csiszolás a mikroszkópban

térhatású kép

a megkevert nehézásványok

leszállnak a tölcsér aljára

kopasz csúcsokon rohannak a szelek

motyogó mosoly

összeszedik az üveg alá

türelmes madarak

az eljegesedés idejéből

megjelennek

szép jelzőket pazaroltak

hever összegörnyedve

aki élve kikerül

a következő héten

a perc a falakról

csöpög a víz fölriad motyogva

már el is felejtették

közeledését

megindokolni semmivel

kazettás mennyezet látszik

állnak a márványoszlopok

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-02-19 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.