Videó

A Deák Erika Galéria videója




Keresés a honlapon:


Tálos Atanáz versei (Folyók, Póráz, Kapcsolat)

 

 

 

 

Folyók

 

Álmomban másik folyó áradt itt, nem ez,

és a lassú áramlásban álltunk, ahol most

a part menti nád összeér. Mozdulatomra

a víz színén túl ékszerfényű halraj rettent.

A neved kiejtve a halálomra emlékeztetett.

Az ég most felettem, mint álmatlan szem,

pislogó fénnyel teli, és olyan tág. Neveletlen

kedvem jár a parton, köveket kacsáztat, és

mikor indulásnál kézen fogom, a víznél felejti

játékait.

 

 

Póráz

 

Bárcsak szögeket tűztél volna

egyenként a számba, mielőtt

az én hangommal megszólaltál,

mielőtt elmentem amellett, akivel

én maradni akartam, martad volna

véresre szemeim. Próbáltad volna

húsomon életlen késed, és mint

kapálózó rovarnak kíváncsi gyerek,

tépted volna ki mondóka közben

ízeim.

 

(Ettél volna meg!

Ha nem hallhatod, is ismétlem szavaid.)

 

Úgy legalább

arra mentségem lehetne, miután

előreszaladtam, miért vártalak be mindig, miért

nyaltam meg a póráz helyét, bújtam bele

csaholva hideg

tenyeredbe.

 

 

Kapcsolat

 

(1)

 

Hogy lehetett volna

mégsem helyettem élnem,

ezt a gondolatot, mint unásig

használt búgócsigát, játszani,

neked, szívesen odaadom.

Pörgesd te. Guggolj le, hunyorogj,

és nyelvedet, ha kedvesre nem

tanult szavak ülnének rá, rágd el. Látlak

magam előtt, hogyan ejtesz foglyul

rovarokat lefelé fordított

poharad alatt, minden alkalommal, mielőtt

megsajnálsz. Ahogy a pohár fölé hajolsz, az

üveg felnagyítja szemeid, azt képzeled, a rovar

valójában te vagy, és csakis tőled függ, hogy

elpusztulsz vagy kiszabadulsz.

 

(2)

 

Nem hívtalak. A hozott

vágott virágot széttört vázáim

helyére teszed, ablakot nyitsz,

üres polcaimról lakkozott

körmökkel, nyújtózkodva törlöd

a port.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2022-01-24 18:00:00

 

Tálos Atanáz (Budapest, 1990)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.