Szilasi Katalin versei (Kiért is, miért is..., Két haiku, Csak szerep)
Kiért is, miért is…
Ujjaim száraz,
göcsörtös faágak,
nem tudnak már
simogatni,
mindenbe beleakadnak,
reszelős a hangjuk,
mint az összefenődő,
ízelt bogárlábaké.
Lassan percegnek
a papírlapon,
időnként megállnak,
ilyenkor eltűnődöm,
kiért is, miért is tördelem
aggódva a kezem.
Két haiku
Én hittem: ember
vagyok. Szabadon élek,
míg meg nem halok.
Most: világom tört
tükör. Egy megrepedt arc,
s egy vérző ököl.
Csak szerep
Színész vagyok
egy nagy-nagy színpadon.
És csak játszom.
Nevetek vagy sírok,
maszkkal fedem magam.
De kilátszom.
Megjelent: 2022-05-22 20:00:00
 |
|
Szilasi Katalin (Debrecen, 1949) Nyugdíjas tanár, író, költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
