Videó

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Még hogy nincsenek véletlenek, még hogy csak kivéletlenezett helyzetekben hat a szó. Alighogy leírom: Földerengés, mozogni és morogni kezd a föld, ijedtemben a hatmásodpercest elírom hatmásdopersecnek. Mozrogni, morzogni, ez is benne van a pakliban. Elnézést minden hanghibakiért; a technika ördöge, akár a nyomdáé, nem bír magával néha. Most néha van, egy hatmásodperces reng, földerenghetett valami technikai a földnek néhai hőskorából — a Simonadriai-tenger alatt húzódó törésvonal mozroghat, morzoghat egy hatmásodperces nagyot. Ijedtemben megijedek attól, hogy megijedek. Belemorzongok, a líraföld mennyire belsőrendű.

 

Roppant tömegű, tekintélyes mennyiségű veretes szöveg: négy tomus. Díszdobozba bújtatva ízlésesen, műgonddal. Tekintélyt parancsol, csak ránézésre is. Napjainkban hét-nyolc sor elolvasására vagyunk, gondolat-fogyasztóként, az Internet miatt, hitelesítve. Többre már nem képes az átlag. Csak a vérmesebb irodalmárok bírnak ki több száz sűrűn szedett oldalt. Inkább csak átfutás van, átnézés és belekóstolás. Arról a várakozó, türelmes reflektálásról, amit Rilkétől tanulhatunk meg, manapság keveset tudnak a vátesznek kikiáltott csepűrágók.

 

Cédulák egy/a („)Költészethez(”)

 

Turczi István (lírai) életművének átfogó értékelése – az Áthalások kötet okán és ürügyén

 

 

Indulási korszak vagy stílus? (A műfajteljesség értelmezéséhez)

Egy több műfajú írónál (is) rendszerint a lírikusi tevékenység az életmű legfontosabb rétege (akárcsak a puszta vagy tisztán lírikusnál), különösen akkor, ha a kezdetek szintén ebben a műnemben találhatók, ha a későbbiek során is domináns marad ez a szelet az irodalmi term(el)ésen belül és ez az állapot várhatóan a pálya végéig megmarad már. S azért is így van ez, mert a kifejezés, a formálásmód kivitelezésbeli szélsőpontjait a lírai aktivitás mutat(hat)ja meg a leginkább – a stilárisan-retorikailag, szövegalkotási szempontból a legnagyobb fesztávolságokat felmutatni tudó költészet azt, hogy mire képes az adott alkotó összességében. Egyáltalán: ez a tevékenységi, viszonyulási, elsajátítási, működ(tet)ési összesség annál sokrétűbb és (így) érdekesebb, mert a „költészetcsinálás”, a vers művelése igazán sok apró impulzus és momentum, szempont és kritérium alapján szerveződik, mozaikosan rakódva össze teljesítménnyé.

 

A szerző legújabb kötetében a társkeresés és a párválasztás tematikáját járja körül. Iróniával fűszerezett történeteivel átfogó képet kíván nyújtani. Egyfajta görbe tükröt tár az olvasó elé, megmutatva bennük: milyenek is vagyunk Az írások esendőségünkről, gyarlóságainkról, kényelmünkről, vágyainkról, félelmeinkről emberi dolgainkról szólnak. Buktatókról amelyek a szerző szerint legtöbbünkkel előfordulhatnak.

 

A dalnok élesztése

 

Kántás Balázs Orpheusz című verseskötetéről[1]

 

 

A mitológiai Orpheusz több alapkaraktert egyesít magában. Legismertebb és talán legfőbb létformája az énekes-kitharás költő, akinek bűvös dallamaira megszelídülnek az állatok, megállnak a folyók és az égitestek, megolvadnak a leomló sziklák. Orpheusz a mindenkori költő archetípusa, akinek valamiféle hatalma, befolyása van a környező világra. Másik fő vonása a hitvesi hűség, amely bátorságot ad neki arra, hogy elfogadja az Alvilág urának meghívását és alkuját: ha a kígyómarástól meghalt Eurüdikét Hermész úgy tudja mögötte vezetni, hogy nem néz hátra, kivételes kegyként visszakaphatja feleségét, és felviheti magával a földre. Orpheusz hűsége és bátorsága emberfeletti – ezért az Alvilágra leszállás kiváltsága. Ám szerelme mégiscsak emberi természetű – gyengeségében megszegi az istennek tett fogadalmát, ettől nyeri el lényének harmadik aspektusát, az árván maradt férjet (neve az orphanosz görög szóból származik, aminek jelentése: árva).

 

Az idő hasadóanyaga

Szóközök helyben futása

 

Bertók László: Ott mi van?

Magvető, 116 oldal, 2290 forint

 

 

Disszonancián innen és szimfónián túl van egy sziget a mai magyar líra tengerén, ahol a képi asszociációkra épülő, laza grammatikájú beszédpozíció összeszövetkezett egy groteszk-abszurd, önironikus világszemlélettel. És ketten lettek egy testté. S ez a honi poétika egyszemélyes földnyelve az egyetlen olyan nyelvi territórium, ahol az áttetsző szókimondás és a jelentés teli absztrakció nem falták föl egymást.

Bertók László autentikus kontinense, szerteágazó intelligenciájú bolygója (csillagközi, poétikai vákuuma?) az elbeszélés-egek birodalmában oly egyedülálló helyet vívott ki magának, hogy ragyogását egyelőre nem tudta semmi elhomályosítani.

 

Történetesen egy macskatörténet. Vagy több. A macskát az emberrel együtt temetik el. A ciprusi Shilloukambos mellett feltártak egy egykori kőkorszaki település temetőjében egy sírt, amelyben az eltemetett ember mellett egy macska csontjait is megtalálták.[1]

Átszaladt az úton a fekete macska. A hatalomra a macska nem magyarázat. Szerencsétlenséget hoz mindkettő. Felfúvódás, szélgörcs és felfuvalkodottság jár a hatalommal errefelé. Ó, szegény hazám, te szegényház!

Köztudott dolog, hogy a macskák szeretnek meleg helyen heverészni, szunyókálni. Régebben, falun ezt az igényüket főként a kemencesutba húzódva elégíthették ki a házi macskák. A gombamód szaporodó panelházak, városok és a fűtéskorszerűsítés világában nehéz volt megfelelni ennek az elvárásnak, így ezen a téren is fejlesztésre volt szükség

 

Irodalom – ósdi lom?

Esszéetűd a(z) (kortárs?) (magyar?) irodalomról három tételben



 

1. Kritika, irodalom, tudomány, kiüresedés

 

Kelletlen és kontár eszmefuttatás a kortárs magyar irodalomkritika tendenciáiról

 

Nagy inflációja van manapság az irodalomkritikának, műelemzésnek, ez talán senki számára nem kérdéses. Ha a magát még többé-kevésbé írás- vagy olvasástudónak tartó emberek jelentős részét megkérjük, hogy adjanak valamiféle definíciót az irodalomkritika, illetve akadémikus(abb) körökben az irodalomtudomány szavakra (de talán nem érdemes a kettőt szorosan különválasztani), sokan bizony csak csóválják a fejüket. Persze tudják ők, hogy arról a szebb napokat látott akadémiai diszciplínáról van szó, mely az irodalmi szövegekkel, azok értelmezésével és összefüggéseivel foglalkozik, de amikor az ember fia az irodalomkritikai szövegek funkcióján, s – talán még gyakorlatiasabb módon – azok hasznosságán kezd el gondolkodni, könnyen zavarba jöhet.

 

A nemzeti fordulat kisprózája

Tematikus, narratív és műfaji alakzatok Tormay Cécile húszas években írt elbeszéléseiben

 

 

A fordulat ténye

Nincs különösebb okunk kételkedni annak a vonatkozó szakirodalom által sűrűn hangoztatott megállapításnak az érvényességében, hogy az 1918-1920 közötti időszak sajnálatos eseményei – a háború elvesztése, a forradalmak, hazánk köztársasági államformájának átmeneti megvalósítása a maga áldemokratikus anomáliáival, ezzel nagyjából egyidőben a Trianont de facto megelőző, máris elszenvedett területvesztések, majd a Tanácsköztársaság terroridőszakának polgárháborús és háborús állapotai, végül pedig a trianoni békeszerződés döntése alapján de jure is bekövetkező országcsonkolás – valóban „éles cezúrát” jelentettek Tormay Cécile pályáján is, mint annyi más, a századelőn működő írónk gyakorlatában, munkásságában úgyszintén, illetve a magyar történelemben egyáltalán.

 

Kiadó: NAPKÚT KIADÓ KFT
Oldalak száma: 56
ISBN: 9789632634821
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015

Mézesmadzag

Kattintson ide a kötet pár oldalas ízelítőjéért!

 
 

… rímesek legyünk vagy szabadok? Ez a költészettani kérdés… merül fel, elsőként, Varga László Edgár esetében, mert számára, úgy tűnik, ez valódi sor(s)kérdés – amikor verset ír. Valószínűleg nem csak őt, hanem nemzedéktársait is érinti ez a dilemma. A fiatal költő első verseskötetét, a Cseréptavasz-t, az elmúlt esztendőben adta ki az Erdélyi Híradó Kiadóval közösen, a Fiatal Írók Szövetsége.

 

A boci effektus

 

Hartay Csaba: Nem boci

Athenaeum Kiadó, 2015.

 

Megszülte a szarvasmarhaság teoretikusát a mű, a tehenészetről írt, remekbe szabott paródia, amely honi társadalmunk szarkasztikus tükre is egyben. Megtalálható benne minden jellembeli defekt a tehén paradigmájába gravírozva. S ezzel együtt, innentől konstituálható a fejés és a szarvasmarha gondozás praktikája, poétikája és hiteles filozófiája.

Tejbe aprított irodalom. Aposztrofálja önmagát az alcímben a kötet. S ez a lenyűgöző és kézenfekvő természetesség, egyszerűség és magától értetődő distancia végigvonul a regényen, mint egy több személy által vezetett naplón. A nem-irodalomtól az irodalomig vezető út van itt lekönyvelve, ábrázolva. De még mennyire!

 

Az ember mértéke

Emlékképeim Bálványos Hubáról

 

 

Én utolsó éves szakközépiskolás voltam 1969-ben Csepelen, ahol elektroműszerészetet tanultam. Gyakorlatra a Vasműbe jártunk, na, nem ám elektroműszerészkedni, inkább csak a központi karbantartó műhely villanyszerelői mellé, segédkezni. A gyakorlatvezetőmmel épp az Öntöde egyik olvasztó kemencéjének nagyjavításán dolgoztunk. Az üzem többi kemencéje persze zavartalanul és teljes intenzitással termelt. Fojtogató füst, szálló korom, nehéz por mindenütt... szóval nekünk is jutott bőven az élvezetekből.

 

Hieronymus Bosch jegyében

 

Az induló Vitéz György lírájáról

 

Vitéz György egyik korai verse a Hieronymus Bosch címet viseli. Amennyiben a németalföldi festő világát: „nevét” az induló költő líraszöveg-állományát átfogóan jellemző emblémának fogjuk fel metaforikusan vagy akár allegorikusan, úgy ez az értelmezői gesztusunk könnyen átfedésbe kerülhet a recepció egyik alapvető megállapításával, miszerint ha itt dalokról van szó, akkor ezek a dalok bizony groteszkek.[1] Persze, amennyire furcsán hangzik elsőre, hogy egy dal groteszk legyen, legalább annyira érdemes azon is elgondolkozni, hogy vajon a dalszerűség modellje alkalmas-e a líra-szöveg esszenciális megragadására – úgy a most vizsgált szerzőnél, mint általában?

 

Kedélyes és komoly kísértet a kétezres évek elejéről

 

Egy bő évtizeddel megkésett esszé Zsávolya Zoltán Jimmy visszatér című regénye ürügyén

 

 

Zsávolya Zoltán, a kortárs magyar irodalmár középnemzedék markáns prózaíró és irodalomtörténész tagja még 2003-ban megpróbálkozott azzal, hogy lektűríróvá avanzsál / devalválódik, de legalábbis megmerítkezik a populáris kultúra igencsak ellentmondásos és zavaros vizében. Ekkor jelent meg ugyanis a magaskultúrához tartozó szépirodalmi regisztertől némileg elrugaszkodó, tudatosan botránykönyvnek szánt műve, a Jimmy visszatér, a tragikus módon elhunyt, példátlanul népszerű énekest, Zámbó Jimmyt főhőséül választó regény, mely meglehetősen ironikus (egyesek számára akár kegyeletsértő?) módon azt tematizálja, miként tér vissza kísértetként a fikció világában a Király, hogy lelkét egy idősödő, a nyugdíj mellett házmesterként dolgozó hölgynek öntse ki… Bizton, tézisszerűen állítom, hogy az író nem járt sikerrel, amikor könnyedén emészthető, populáris, és egyúttal kétes színvonalú lektűrregényt kísérelt meg írni. Nem, nem járt sikerrel, mert a Jimmy visszatér megítélésem szerint merész és eredeti ötletekkel teli, helyenként hatásvadász kísérleti regény, de mindenképpen magas színvonalon megalkotott és meglehetősen komplex szépprózai mű!

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal