Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Konczek József: A kurvaság mint olyan… ( Jegyzetek egy kimeríthetetlen témához)

 

  • Nézd, végül is kurvának lenni nem más, mint egy egészségügyi szolgáltatás. Érzelemmentes, lehetőleg higiénikus szolgáltatás a kereslet- a fizetőképes kereslet- kielégítésére. S mint ilyen, szerintem egy sorba tartozik a kulináriákkal (a konyha örömei), a testkultúrával, (sport és testápolás), a szórakozástól a Vidám Parktól a fentebb stílig… stb. Szóval – személytelen. Ilyen értelemben egy kurvára féltékenynek lenni egyszerűen nonszensz. Csak nem leszek féltékeny egy haboskrémesre? Egy teniszpályára? Egy szellemvasútra? Az, ami a férjemet mellettem tartja, az egészen más. S azt is megmondhatom, hogy én például össze szoktam barátkozni a férjem barátnőivel. Jól kiértékeljük a hímet, kinevetjük, akkor aztán lógó orral hazaballag. Otthon? Igyekszem mindazt jobban csinálni, ami miatt azt a másikat választotta…
  • Percek óta hallgatom – elég illetlenül a Gerbeud egyik asztalánál zajló beszélgetést vagy inkább monológot. Előadója magabiztos és könnyed, művelt és nem éppen hallgatag.
  • Az elnyílt szemmel hallgató fiatalos küllemű másik hölgy respektálja a rutint. Elmélyülten kavargatja a feketéjét. Nekem pedig azt súgja a kisörödög, hogy mi van akkor, ha az elsodró erejű előadás éppen a férj legújabb barátnőjének meséltetik?
  • Várom, mikor kezd csuklani a fiatalabbik. Még hogy haboskrémes? Még hogy teniszpálya? Még hogy szellemvasút!

    A kurvaság természete olyan, hogy alábecsüléssel vagy aláértékeléssel (nota bene: önmaga aláértékelésével!) teremti meg funkcionalitásának alapfeltételit. A kurvaság („curvus” – görbe) latin eredetű szó, sokszínű nyelvünkben nem éppen a testi szolgáltatások egyenértékű megfelelője, kifejezője,. A kurvaság –görbeség. Valami, ami tisztességtelen.
    A több ezer éves emberi kultúra nem megvetendő tapasztalatai azt mutatják, hogy kurvaságok mindig voltak. Voltak nyilvánosházak, voltak „ magánkurvák”, proskibáltak vagy csak amúgy… voltak machiavellista politikusok, huncutok egészen a husazdik századi példákig (lásd: a gleiwitzi rádióadó megtámadása Naujjocks úr vezényletével; a német egyenruhába öltöztetett lengyel foglyokat legéppuskázták az SS-ek, majd fotókon világgá röpítették, hogy a lengyelek német katonákat mészároltak le.)
    A politikai kurvaság néha ilyen közönséges. Máskor kifinomultabb. Vagy nem? A koncepciós perek is: kurvaság.
    A megszokott kurvaságból ki lehet ragadni jobb sorsra érdemes megtévedt hajadonokat – sok világirodalmi példája van –, de ahol a politikai kurvaság üti föl a fejét, ott a közvéleményt kell kiragadni a hatása alól.
    „Én kurva vagyok, de tiszta. Van kedved?...” Ez a legegyszerűbb, gyors ügyintézés. A kurva az egyértelmű szóval valamiképpen sietteti a rejtély feloldását. Egyértelmű helyzetet teremt. „Alámegy” a dolognak.
    Míg az, aki csak sejteti, valamiképpen egy igen érdekes szelektáló folyamatot inspirál: aki a sejtetésből nem érti meg, az kiesik, hiszen további magyarázatot igényelne – a pontos megnevezést-, aki pedig a sejtetésből is „jól tudja”, ezek száma kisebb, nos, az partner marad. (Potenciális és bizonyára potens partner…)
    Azokban a társadalmi formációkban, amelyekben „az értő”, a jobb értelmi képességekkel felruházott személyek szükségképpen foglalják el a sejtetésből is „jól tudók” szerepkörét, az ilyen társadalmi formációk a „miként” a kifinomultság, a jelbeszéd, a rejtettebb közlés révén azt a látszatot is képesek kelteni, hogy a kurva-maitress, udvarhölgy, „guasi úrinő” stb….s így nem „az”.
    Holott a sansculotte, az udvarház cselédnépe, a paraszt, a proli is jól sejti: kurva bizony az,csak talán máshogyan csinálja.
    S neki, akinek csak sérelmei vannk, ilyen az igazi kurvaság. Ez a nagy „kitolás” vele, az emberiség elfogulatlan és jó szándékú képviselőjével, a citoyen –öntudatra alkalmas történelmi szereplővel.
    Nem is igaz, hogy csak sérelmei vannak. Jövőideje is van. Neki van. Hogy majd lesz ez egyszer máshogyan is… egyszer majd nem kell áron alul, tehát kurvaként eladni munkaerejét, önérzetét, hogy létezhessen addig is. Hogy nem kell a jobb sorsra vágyó szegényrétegek leányainak elkurvulniok, fiainak őt elnyomó intézmények fizetettjeivé kurvulniuk…
    Hanem hát hogyan is legyen ez?

    Thaisz Elek, aki 1861-ben Pest város rendőrkapitánya lett, úgy döntött, hogy rendet teremt a prostitúció világában. Ez a Thaisz Elek csinos egy férfi volt. Jogot hallgatott Pesten, később Görgey őrnagyaként vett részt a szabdságharcban, s amikor rendőrfőkapitány lett, megpróbált a tettek embere lenni. Akkoriban a mai Vígszínház helyén, a Szent István körúton találtatott egy remek mulató, a Neue Welt. Linzer Antal táncmester üzemeltette, kinek felesége, Reich Fáni, a kasszírnő, csodás szépség volt. Így hát Thaisz Elek magával vitte a szép asszonyt, s még a főpolgármester parancsára sem szolgáltatta vissza Linzer úrnak, aki megtébolyodott, a Lipótmezőre került, Fáni elvált, s Thaisz úr felesége lett…S mint ilyen, vidámabban folytatta az eddigi üzletelését.
    Nos, ha ez nem kurvaság, akkor mi az?
    A Kerepesi (ma Rákóczi) út 70. II. 5. számú lakásban élt Losonczi Matild, a század első éveiben előkelő találkahelyet tartott fenn a szép lakásban. Kuplerájt. Pár napi elzárás és 100 korona- büntetés révén megúszta minden gyanúsított a leleplezést. Az 1058-as számú rendőrt, akit ajándékok elfogadásával vádoltak, felmentették állásából.
    Hát, így volt ez abban az átkos régi világban… Miként Miklóssy János A budapesti prostitúció története című könyvéből megtudjuk, a világszerte vengerkáknak (Oroszországban) vagy hungaráknak (Olaszországtól Törökországig) nevezett, a Monarchia területéről toborzott – többnyire nem is magyar, hanem szlovák, szerb, galiciai, horvát, román – „friss hús” szállításában a rendőrségnek is voltak jó pénzkeresettel járó tranzakciói…
    Úgy látszik tehát, hogy a kurvaság még az intézményeket is elkurvásította. Thaiszné Fáni a legnagyobb „frisshúsexportőr” volt.
    Nos, biszony a kurvák csak a kurvaságot szaporítják. Bármilyen szépek. Mint például Thaiszné Fáni. (Thais egyébként – valamikor még Krisztus előtt – híres hetéra volt. Nomen est omen…?

    De kit is érdekel Thaisz rendőrkapitány? Kit érdekel a Gerbeud kedélyes mai nagyságosasszonya? Elmúlt. Illetve – magánügy. A kurvaságtól eltanult módszerekkel férjet visszahódítani akaró asszony legfeljebb szerepcserét hajt végre?
    A kérdés az, hogy miként lehetne kibújni a kurvaság struktúrájából. S nem a prostitúcióról, hanem a politikai kurvaséágról van itt szó. Egy erkölcsi válsággal küzdő ország színes politikai palettát hozott létre, a politikai küzdelmekben pedig láthatóan új kurvaságok jelentek meg. (Voltak azelőtt is.) A szélsőjobb felé hajló elkurvulás vonalvezetését érzékelve például nem olyan rég egy „szélsőbal bajszos úr” álröpiratokat készített, s leleplezésekor azzal védekezett, hogy ő csupán azt tette megfoghatóvá, ami van. A nyilaskeresztesek rettegett fellépését „megelőlegezve”, az ördögöt a falra festve, tulajdonképpen kurvasággal próbált fellépni a kurvaság ellen. Kurvaság lett ez így is. Magánakció. Korántsem higénikus „szolgáltatására” nem tartott igényt éber erkölcsiégünk. Nevezzük nevén: bután is veszélyes ügy volt, bármilyen „jó szándék” vezérelte. (Nyugalom, ideges úr!)
    A belügyminiszter lemondásához elégnek bizonyult az, hogy bizonyos belső kurvaságoktól nem tudott hamar megszabadulni egy önmozgásában lassú struktúra. A lehallgatásokról van szó.
    Ez az a kurvaság, amitől tartok. Jöjjön kívülről vagy belülről. Lepleződjék le kívül vagy belül!Tudni akarom, hogy milyen. Mert aki, akik cszerepcserével csupá ugyanazt akarják itt cselekedni, amit (rosszat) tudunk, akik számára a politikai hatalom megragadása ugyanazon kurvaságok továbbéltetése, mint amitől eddig is fájt a fejünk, bizony kurvák azok. Prosztó kurvák, rafinált kurvák… emberlélekkel, emberhússal üzletelő újabb vagy régi – lásd hitleri „lehallgató kupleráj”, táborok, sztálini táborok –, egyszóval „vénkurvák”.
    Hozzájuk képest a kurva- egészségügyi szolgáltatás.

  • A nevezetes „Kitty szalonra” gondolunk, mint elegáns találkahelyet a németek hírszerzése tartott fenn a II: világháború idején. Az itt megforduló – a „Birodalomba” jött – külföldi diplomaták a jó kiruccanás örömével vették igénybe bájos hölgyek mélységesen intim közelségét, s amit elfecsegtek – ilyenkor fecsegő természetű a férfi! – azt nemcsak a hölgyek, hanem az urak is hamarosan megtudták. A gazdasági csoda idején, a háború után egy Nittibit nevű hölgy magnetofonra vette üzletember vendégei fecsegéseit, s a szalgokkal próbált üzletelni. A módszer ugyanaz – kisipari szinten.
  
  
 

Konczek József (1971-ig: Koncz József) (Magyarnándor, 1942. február 14.) magyar költő, író, újságíró, tanár. A Kilencek néven ismert költői csoport tagja.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.