VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Boldogh Dezső: A besorolhatatlan versek kötete (Bak Rita: Bomló perspektíva)
„Bak Rita tehetsége a formák mögött felsejlő kimondatlan, távolról körülírt fogalompárák titkaiban rejlik” – állítja Boldogh Dezső a Bomló perspektíva című verseskötetet elemezve.
Ha csak a cikluscímeket nézzük, és bele-beleolvasunk a rövidebb darabokba, a József Attila késői korszakát idéző lelki-pszichés kérdések kerülnek előtérbe. Vastér, Korai éj, Kelj fel és járj! – mondják a kötet ciklusai. Többnyire pesszimista verseket kapunk, erőteljes, bár néha érthetetlen képi megoldásokat, időnként laza vonásokkal, kihagyásos technikával létrehozott alkotásokat. József Attila hangulatvilága mellett E. E. Cummings hatása érezhető a versekben, időnként pedig Tandori Dezső és Tolnai Ottó is feltűnik a sorok között. De mindenkiénél erőteljesebben érvényesül a kötetben Payer Imre poétikája, például A homeless-hollandi álma az alkaiosz-plázánál című műben:
Ősi szentély. Nagy betonépület.
Az otthontalanság és az idegenségérzet végig jelen van a kötetben, akkor is, ha a lírai alany hattyútollakat talál a fiókjában, esetleg a sarkvidéken menetel bakaként a semmibe, vagy azt mondja: „Özvegy, egy lábon álló balerina lettem.” (Szirommesék) Az idézett ihletadó költők jól idomulnak Bak Rita világához, és a szerző van annyira járatos a mesterség fogásaiban, hogy azt is tudja, milyen versformákat érdemes használnia, és melyek azok, amelyekből csak keveset, de hatásosan. Amikor viszont „balladarészletet” ír, feladja a leckét az olvasónak. Abból ugyanis, hogy befalazásról, betonhalálról és cigarettázó sírásókról beszél, még nem születik ballada, haikusorozatként viszont megállná a helyét. Bak Rita mégis az előbbi koncepcióhoz ragaszkodik. Pedig utóbbiból igen kitűnőeket alkot, és más kötetbeli műveiből is több részletet kiemelhetnénk, amelyek ehhez a formához állnak közel: „Mese fejeződik / Szívféreg tokozódik / Ember felejtődik” (Felejtődik) Nem feltétlenül szerencsés költői megoldás a kötetben a Tandori (és követői) által több évtizede feltalált, majd sokak másolta tényvers (Józsi)sem, vagy a svéd típusú gyerekversek érthetetlen divatját meglovagoló, horrorisztikussá átírt próbálkozás (Baba). A százéves albínó halála című hosszúversével meg az a gond, hogy képtelenség megérteni, miről szól, a szöveg egyszerre rejtező és helyenként banális mondatai nem állnak össze egésszé, nem kínálnak elég támpontot az olvasónak. A Bomló perspektíva nagyobb részét azonban a sikerültebb, a pszichés redőzetek éjjel-nappal pulzáló, feszült és elhallgatott titkai teszik ki, a könnyed ecsetkezeléssel felvázolt, mégis súlyos mondanivalók, a „tűvel átszúrt tájak ziháló falon”. Bak Rita tehetsége a formák mögött felsejlő kimondatlan, távolról körülírt fogalompárák titkaiban rejlik, témától és variációktól függetlenül. Előfordul, hogy egy semleges szövegbe illesztett néhány sornyi, kecsesen oda nem illő kép emlékezetes költeményt hoz létre: „Műanyag halak fickándozása a kádban. / Megérinted a vállam, elbúcsúzol. / Talán majd holnap –” (Tükör) Máskor konkrétabb a színtér, de a lebegtetés ettől függetlenül szintén nagyon hatásosan működik:
Temetés a képernyőn. Az elvtárs halott. Cserélnék veled. Évek óta nézem a temetést. Megakadt az adás. Viszketek. Az élősködők támadása visszafordíthatatlan. (Tetvek)
Különös, hogy a Bomló perspektívában a szerzőn kívül megjelenik még két alkotó – a kötet záró darabjait Bíró József és Debreczeny György írta. Ez önmagában nem volna probléma, de attól, hogy az egyik „társszerző” Bak Ritának ajánlotta versét, a másik pedig a költőnő műveiből állított össze montázst, a gesztus erősen zavarkeltő. Ráadásul abban a befejező, nem túl terjedelmes ciklusban kaptak helyet, ahol sikerültebb haikuk, rövidebb versek szerepelnek. Olyanok, amelyekért érdemes kézbe venni a „besorolhatatlan” kötetet:
Tussal kihúzott Mandulakemény (Kalligráfia-álom)
Bak Rita: Bomló perspektíva. Kráter Kiadó, Pomáz, 2014.
Megjelent: 2016-02-04 17:00:00
![]() |