Videó

Egy perc VERS – Hétvári Andrea: KICSINNYÉ LESZ




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Boldogh Dezső: A besorolhatatlan versek kötete (Bak Rita: Bomló perspektíva)

 

„Bak Rita tehetsége a formák mögött felsejlő kimondatlan, távolról körülírt fogalompárák titkaiban rejlik” – állítja Boldogh Dezső a Bomló perspektíva című verseskötetet elemezve.

Bak Rita első kötete, a Bomló perspektíva mindenképpen meglepetés, főleg abban az értelemben, hogy a versek színvonala, érettsége alapján a szerző nem tűnik most induló lírikusnak. A könyv lektora, kiadója, a közelmúltban elhunyt Turcsány Péter utószavában a költemények besorolhatatlanságáról beszél, és megemlíti, hogy a költő tehetséges, ő maga pedig tanácstalan. Valószínűleg sok helyen az olvasó is az, mert Bak Rita lírája öntörvényű, ami nem feltétlenül könnyíti meg az értelmezést.

Ha csak a cikluscímeket nézzük, és bele-beleolvasunk a rövidebb darabokba, a József Attila késői korszakát idéző lelki-pszichés kérdések kerülnek előtérbe. Vastér, Korai éj, Kelj fel és járj! – mondják a kötet ciklusai. Többnyire pesszimista verseket kapunk, erőteljes, bár néha érthetetlen képi megoldásokat, időnként laza vonásokkal, kihagyásos technikával létrehozott alkotásokat.

József Attila hangulatvilága mellett E. E. Cummings hatása érezhető a versekben, időnként pedig Tandori Dezső és Tolnai Ottó is feltűnik a sorok között. De mindenkiénél erőteljesebben érvényesül a kötetben Payer Imre poétikája, például A homeless-hollandi álma az alkaiosz-plázánál című műben:

 

Ősi szentély. Nagy betonépület.
Időtelen légkondiiszony. De most
álmát szakítja szét sziréna,
ébred az ősi homeless újra.

 

Az otthontalanság és az idegenségérzet végig jelen van a kötetben, akkor is, ha a lírai alany hattyútollakat talál a fiókjában, esetleg a sarkvidéken menetel bakaként a semmibe, vagy azt mondja: „Özvegy, egy lábon álló balerina lettem.” (Szirommesék) Az idézett ihletadó költők jól idomulnak Bak Rita világához, és a szerző van annyira járatos a mesterség fogásaiban, hogy azt is tudja, milyen versformákat érdemes használnia, és melyek azok, amelyekből csak keveset, de hatásosan. Amikor viszont „balladarészletet” ír, feladja a leckét az olvasónak. Abból ugyanis, hogy befalazásról, betonhalálról és cigarettázó sírásókról beszél, még nem születik ballada, haikusorozatként viszont megállná a helyét. Bak Rita mégis az előbbi koncepcióhoz ragaszkodik. Pedig utóbbiból igen kitűnőeket alkot, és más kötetbeli műveiből is több részletet kiemelhetnénk, amelyek ehhez a formához állnak közel: „Mese fejeződik / Szívféreg tokozódik / Ember felejtődik” (Felejtődik)

Nem feltétlenül szerencsés költői megoldás a kötetben a Tandori (és követői) által több évtizede feltalált, majd sokak másolta tényvers (Józsi)sem, vagy a svéd típusú gyerekversek érthetetlen divatját meglovagoló, horrorisztikussá átírt próbálkozás (Baba). A százéves albínó halála című hosszúversével meg az a gond, hogy képtelenség megérteni, miről szól, a szöveg egyszerre rejtező és helyenként banális mondatai nem állnak össze egésszé, nem kínálnak elég támpontot az olvasónak.

A Bomló perspektíva nagyobb részét azonban a sikerültebb, a pszichés redőzetek éjjel-nappal pulzáló, feszült és elhallgatott titkai teszik ki, a könnyed ecsetkezeléssel felvázolt, mégis súlyos mondanivalók, a „tűvel átszúrt tájak ziháló falon”. Bak Rita tehetsége a formák mögött felsejlő kimondatlan, távolról körülírt fogalompárák titkaiban rejlik, témától és variációktól függetlenül. Előfordul, hogy egy semleges szövegbe illesztett néhány sornyi, kecsesen oda nem illő kép emlékezetes költeményt hoz létre: „Műanyag halak fickándozása a kádban. / Megérinted a vállam, elbúcsúzol. / Talán majd holnap –” (Tükör) Máskor konkrétabb a színtér, de a lebegtetés ettől függetlenül szintén nagyon hatásosan működik:

 

Temetés

a képernyőn.

Az elvtárs halott.

Cserélnék veled.

Évek óta

nézem a

temetést.

Megakadt

az adás.

Viszketek.

Az élősködők támadása

visszafordíthatatlan.

(Tetvek)

 

Különös, hogy a Bomló perspektívában a szerzőn kívül megjelenik még két alkotó – a kötet záró darabjait Bíró József és Debreczeny György írta. Ez önmagában nem volna probléma, de attól, hogy az egyik „társszerző” Bak Ritának ajánlotta versét, a másik pedig a költőnő műveiből állított össze montázst, a gesztus erősen zavarkeltő. Ráadásul abban a befejező, nem túl terjedelmes ciklusban kaptak helyet, ahol sikerültebb haikuk, rövidebb versek szerepelnek. Olyanok, amelyekért érdemes kézbe venni a „besorolhatatlan” kötetet:

 

Tussal kihúzott
létvonal és üvegszív
megdobbanása.

Mandulakemény
holdfény kirakatokon.
Ecsetsuhanás.

(Kalligráfia-álom)

 

Bak Rita: Bomló perspektíva. Kráter Kiadó, Pomáz, 2014.

  
  
 

Boldogh Dezső (Budapest, 1967) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.