VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
PublicisztikákBeszélgetés Nagy Gusztávval, Az ember tragédiájának cigány nyelvű fordítójával Beszámoló a Színes Gyöngyök Egyesület POSzT OFF Irodalmi estjéről A Színes Gyöngyök Egyesület idén hetedik alkalommal vett részt a POSzT-on. Rendezvénysorozatuk záróprogramja az Irodalmi est volt, aminek keretén belül Nagy Gusztáv költő, író, műfordítóval Dr. Szirtes Gábor irodalmár beszélgetett. A jó hangulatú beszélgetés középpontjába Nagy Gusztáv, az ember volt állítva. A költő szívesen és jó kedélyűen mesélt a családjáról, fiatalkoráról, szerelmeiről. Első verseit tizenéves korában kezdte el írni: ledöntve azonban a múzsa által megszállt költői lélek mítoszát, bevallotta, ő elsősorban lányokat szerette volna lenyűgözni költészetével. Első verse tizennyolc éves korában jelent meg nyomtatásban – amit egy kolléganője, későbbi élettársa ihletett. A 2014-es év elején megszerkesztettem és utószavaztam egy idegen verseskönyvet.[1] (Az üzemmérnöknek képesnek kell lennie arra, hogy alkalomadtán maga is odaálljon még az esztergapad mellé.) Habár nem kifejezetten a szerző ellenében jártam el (no, természetesen!), mindazonáltal olyan elveket is érvényesítettem munkám során, amelyek – legalábbis azzal a kontúrossággal, ahogyan felvetettem és aztán végigvittem őket – „áldozatom” eredeti elképzelései között nem szerepeltek… Ilyen körülmények között a kívülállónál valamivel személyesebb várakozásokkal nézek a kötet fogadtatása elé: ha már én alakítottam pontosan olyanná, amilyen lett, hát nem csekély mértékben a saját felelősségemet is éreznem kell recepciója alakulásában. Mintegy fél évvel az összeállítás megjelenése után átmeneti mérleget vonhatok most, különösen két recenzióra támaszkodva. Az egyik különösen rossz, a másik különösen kedvező értékelést ad a műről, művünkről. „Laik Eszter tárcáinak szereplői hiába hús-vér, valóságból vett alakok, önálló irodalmi életet kezdenek élni, miként a new orleans-i temetők szoboralakjai.” – Boldogh Dezső írása a Hogyan lettem Esterházy című kötetről. Megígértem egyszer, emlékszel? Írtam is róla, röviden, nagyon keserűen.
Azt tisztáztuk, hogy csak a férfiak képesek valódi mélységében átérezni a bánatot, annak mindent megnyomorító rémségével egyetemben. Csak férfiak képesek bánatukat évekig magukba zárva táplálni, dédelgetni. Ha egy férfi búnak ereszti a fejét, az sokáig tart, néha egy életen át. A férfibánat visszafog, bénít, meggátol a helyes gondolkodásban, a cselekvésben. Nem hiszed? No figyelj! Önismétlő DNS
„Az engedelmes felelet elfordítja a haragot” (Példabeszédek 15.1.)
Háy János: Hozott lélek Európa, 384 oldal, 2792 Ft.
1
Saját erő. Önrész. A hozott anyag szinonimái. Amit az ember belevisz egy kapcsolatba, vállalkozásba. Az a génkészlet, amivel a világra jött. A jellem, a habitus és az elődök beidegződései. Az akarat és képzet. Az úgynevezett érzelmek és az a kevés értelem, amibe talán még a plusz, a szerzett, szociológiai szubvenció is belejátszik, ami ránk ragadt a telő idő folydogálása közben. Ezekkel jövünk-megyünk és aratunk kudarcot meg sikert. A saját, kis én-készletünk, amivel bejövünk a világba úgy, hogy nem hozunk semmit, tulajdonképpen mindent kaptunk, átvettünk és megörököltünk. Szót, géneket és hagyományt. Az éles fantomképeket rajzoló kritikus
Kritikai szakmegjegyzések Kántás Balázs Fantomképek – Kötetkritikák a kortárs magyar irodalom paradigmatikus szerzőiről című könyvéhez
Kántás Balázs kritikakötete kortárs, a szerző által paradigmatikusnak aposztrofált szerzőkről figyelemre méltó irodalmári vállalkozás, ugyanis – a fiatal szerző más ilyen irányú munkáihoz hasonlóan – szokatlan irodalomértelmezői nyitottságról tesz tanúbizonyságot. A könyvben huszonegy terjedelmes, részletekbe mélyedő, tanulmányigényű kötetkritika kapott helyet, melyek között valóban megtalálhatók a kortárs magyar irodalmi kánon(ok) szerint egyezményesen jelentősnek, paradigmatikusnak elkönyvelt szerzők műveiről szóló értékelések, ugyanakkor jó néhány olyan szerzőről szóló kritika is, akik kevésbé ismertek, műveik esztétikai kiemelkedőségük okán mégis megérdemlik a kritikusi figyelmet. "Milyen verseket ír Beck Tamás? Mondhatnám azt, hogy kerek verseket. Határozottan elindulnak és meg is érkeznek valahova." Várady Szabolcs
Látszólag cselekményes, egyszerű, határozott leírásokat olvasunk - egy kölcsönkért lakásban töltött este, várakozás egy orvosi vizsgálatra, szembesülés egy apa halálhírével -, valójában azonban az emberi lelkek és viszonyok mélyszerkezetébe nyerünk bebocsátást: megismerve azt a számtalan alakot, akik bennünk élnek. Tényleg letűnt a lovagkor? Nincsenek ma már lovagok? És ha vannak, milyenek? Lovagkórosak. A nő ír és nevet - vagy nevettet. Máskor meg dühöng, szomorkodik, lelkesedik, felajzódik ezeken a kisszerű vagy nagyszerű, jellemhibás vagy éppen túlontúl tökéletesnek gondolt mai lovagokon. Könyörtelenül játszik igenekkel és nemekkel; fekete királynő, aki könnyen felborítja az egész sakktáblát, ha nem tetszik neki a játék, amit játszik, vagy amit vele játszanak. „…e szerzők mindegyike perben áll a mai világgal a személyiség elnyomorítása, az egyre mélyebb és tömegesebb szegénység miatt, a szabadság megvonása, a mindenféle hitben csalódás, a derű és a boldogság délibábos látomássá válása miatt (Lászlóffy Csaba, Bíró József, Birtalan Ferenc, Dienes Eszter). Ez mindőjükben közös. A Tengeröltő csaknem fél évszázad terméséből készült válogatás, mely Dudás Sándor versvilágának átfogó bemutatására vállalkozott. Széphalom Könyvműhely, 2015
Mesél a kő Weisz Fanninak sorstársi szeretettel,
Határ Győző
Igen jó költészet, sőt, egy kicsit több. És e sorok írója igen boldog, hogy valaha ezt az embert - Kántor Zsoltot - bemutatta a Magyar Ifjúságban. Henry Cecil bajnok-mesteredző Angliából, ő mondja, ugye, meghazudtolva a trénerek szögesdrót-meg-ülő óvatosságát: legjobb lovam volt. Nekem két ilyen lovam közül Kántor Zsolt lett ez egyik legjobb. Tandori Dezső
Tulajdonságok: Debreczeny György konok túlélő lírikus. Költészetének avantgárd gyökerei messzire nyúlnak, a múlt század végére, amikor is a szerkesztőségek körül egyre több fura tekintetű, különösen viselkedő, tétova figura lábatlankodott, akiknek a hivatalos álláspont szerint talán jobb lett volna meg sem születniük. Ezek az amúgy szeretetre méltó különcök sem a létezés kozmikus iszonyával, sem a magánéletük hullámveréseivel, sem az őket körülvevő sunyító társadalommal nem tudtak mit kezdeni. Vagy öngyilkosok lettek, vagy az írásba menekültek. Esetleg mindkettő bekövetkezett, természetesen fordított sorrendben. Ja, és Mr. Alkohol is megtette a magáét. Ezek a visszhangtalanságban alkotó ködlovagok a társadalom peremén éltek, a korabeli irodalmi kánon perifériáján alkottak, önként vállalt kirekesztettségben, keserű magányban, ugyanakkor csendes szenvedéstörténetüket megjelenített belső világuk sziporkázó szellemi intenzitása és formai gazdagsága kísérte. Az éles fantomképeket rajzoló kritikus
Kritikai szakmegjegyzések Kántás Balázs Fantomképek – Kötetkritikák a kortárs magyar irodalom paradigmatikus szerzőiről című könyvéhez
Kántás Balázs kritikakötete kortárs, a szerző által paradigmatikusnak aposztrofált szerzőkről figyelemre méltó irodalmári vállalkozás, ugyanis – a fiatal szerző más ilyen irányú munkáihoz hasonlóan – szokatlan irodalomértelmezői nyitottságról tesz tanúbizonyságot. A könyvben huszonegy terjedelmes, részletekbe mélyedő, tanulmányigényű kötetkritika kapott helyet, melyek között valóban megtalálhatók a kortárs magyar irodalmi kánon(ok) szerint egyezményesen jelentősnek, paradigmatikusnak elkönyvelt szerzők műveiről szóló értékelések, ugyanakkor jó néhány olyan szerzőről szóló kritika is, akik kevésbé ismertek, műveik esztétikai kiemelkedőségük okán mégis megérdemlik a kritikusi figyelmet. "Ötven felé, s azon is túl, nyolc kötettel a háta mögött, minden költő életében eljő a pillanat, a perc, hogy lassan, komótosan, fontolgatva, meg-megállva számot vessen eddigi pályájával. A legalkalmasabb erre egy válogatott verseket tartalmazó kötet. S hogy a lehetséges további pályát is felmutassa, záró ciklusként egy új versek tematikájú függelék, amely a jelen, és a jövő legmarkánsabb költeményeit tartalmazza. A szándék: reprezentálni egy szépen ívelő pályát, és egyben megmutatni a kifutás, a földet érés lehetséges helyét." Amikor annak idején elújságoltam az oviban, hogy „Apa lakatos és költő”, az óvó nénik kedvesen viccelődtek, de nem igazán tudtak mit kezdeni vele. Mentségükre szolgáljon: mások se nagyon. A legnehezebb dolga e két nyilvánvalóan össze nem illeszthető valóság összeillesztésével persze magának Apának volt. Évtizedekig élt kettős állampolgárként: egyik hazája a vers, másik az, ahol „nem kap (...) ünnepi csendet a szó”. "Amikor sírsz, Isten is szemtelenül fiatalnak tűnik hozzád képest." Végtelen történet Metafilológia, 2. Könyvbemutató, 2015. 05. 14
Kelemen Pál – Kulcsár Szabó Ernő – Tamás Ábel – Vaderna Gábor (szerk.): Metafilológia 2: Szerző – könyv – jelenetek, Bp., Ráció, 2014.
Az MTA-ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport és a Ráció Kiadó szervezésében a Filológia című könyvsorozat „záró akkordjaként” a Metafilológia 2. címen megjelent kötet kapcsán könyvbemutatót tartottak az ELTE-n. Az esemény nemcsak a friss megjelenésről szólt, hanem a résztvevők megünnepelték a könyvsorozat teljessé válását is. Elsőként a Ráció könyvesbolt kiadóvezetője, Lajtai L. László méltatta a 2009 óta megjelenő könyveket. Ismertette a kiadói koncepciót, melynek jelentőségét jól szemlélteti, hogy a megjelent négy kötet tizenegy szerkesztő gondozásában valósult meg; reprezentatív és körültekintő válogatás alapján hazai és külföldi szerzők több mint száz tanulmányát foglalja magába. 
|
Ha csak gombolkoznék az a valaki a fejében; de gondolkozik is. Mind újabb fürtökben sarjad gondolat gondolatra, akárcsak a komputer-grafika fraktáljaiban, a bomolva-kibomló, ábrák-mustrák. Mintázatok a végtelenségig, s midez ott benne történik, hogy maga is csodálkozik azon a valakin a fejében. Hogy mire képes? Még arra is, hogy meglelje számunnkra az estére esedékes emberhalált - hogy magunkra vévén Kántor Zsolt jelmezét és az alvás kis halálával kockáztassuk magunkban a költőt.