Szépirodalom

Fotó: Papp Ákos 

hajléktalanként 

egy gyönyörű országért 

született közénk

Kép forrása: kony.network.hu

Ez a történet akkoriban történt, amikor gyermekként a lovakat imádtuk és nem az autókat. Autókról mégcsak álmodozni sem álmodoztunk.

Jól emlékszem, hogy a karácsony előtti hetekben elkezdett esni a hó, és az utcákon csilingelő  lovas szánkók jelentek meg. Óriási élmény volt látni a prüsszögő, táncoló lovakat, amint frissen játszadoztak a könnyen sikló szánkókban.

Forrás: noklapja.hu

Suttog a nádas, hó lepi titkát, roppan a fagyban. Angyal jött ide csöndben az éjjel, lábnyoma nincsen, imbolygó árnyéka vetül csak hosszan a földre. Itt ül a parton, karcos széltől félti a szárnyát. Egymaga van, didereg, csak a tányér-hold vigyorog rá. 'Kellett ez neked? Itt, fenn már nem volt maradásod? Lásd, odalenn fene kórság tombol, járja a táncát. Félnek az élők, mert köztük rejtőzik a végzet.' Angyala télnek, légy vigaszuk, hisz jámborak ők még.      

Magén István: Főtér

az is igaz, hogy nevetett. hosszú orrú emberek célba lőnek és ismerkednek. oda tartozol, ahol az étlapok kezdődnek, ahol nem elég elégedetlennek lenni, ahol magasan kell kimondani, mi van akkor, amikor elszalad a fehér ló. és szorosan kell menni az épület fala mellett. kíváncsi vagyok, hogy Évike ott van-e, és hogy főzeléket eszik, és hogy előkeresi-e őket, és hogy a szobában mozgás lesz-e? az is igaz, hogy kihallgattam a beszélgetésüket, és láttam a hajcsatot a hajukban. megállapítom, hogy ő is ember, máskülönben belegabalyodott volna az akácok tüskés ágaiba. Évike pezsgősüvegekkel jelenik meg, látszik rajta, hogy sokáig állt az utcán. leül a padra, de arról elfelejtkezett, hogy Józsika bácsi fekszik ott, és ráült Józsika bácsira. Józsika bácsi nem haragszik érte, mirhát meg aloét, meg fehér szezámolajat kever össze, meg dúskáló női térdet.

Kép forrása: pixabay.com

a mai naphoz nincsenek emlékek

végre megkönnyebbülök

a veranda vén öregapó kiülök 

fonott karosszékébe válogatni

a szavakat akár a száraz babot 

déli fekvésű parasztház 

a Nap reggeltől estig idesüt bántja

Kép forrása: szellemvarosok.blog.hu

Megszokott mozdulattal tolta kulcsát a zárba. A fogason még ott lógó fehér köpenyébe bújt. Csak a csend volt szokatlan, hiányoztak a megszokott zajok, az ajtócsapódások, a tálaló kocsi zörgése a kövezeten. Mint a süllyedő hajó kapitánya, búcsúzott. A robbantók már megfúrták a gyutacsok helyét, féregjártnak látszik az egész épület.

Zöldfülű medikusként, de eltökélten lépett be a csak befelé nyíló ajtón, hogy itt nem betegeken, hanem klienseken fog segíteni. Ezt az elnevezést igazgatóként is megkövetelte mindenkitől. Tudta, hogy őt tartják itt a legkevésbé normálisnak, de az eredményei, a kinti világba sikeresen visszailleszkedők őt igazolták. Családra, gyerekekre nem volt ideje, nem bánta, hogy így idős korára egyedül maradt. Teste vágyaira bonyodalomként tekintett, és mindig akadt egy-egy nővér vagy medika, aki önként kielégítette ezt az egészségügyi szükségletét. De a kliensekkel vagy a hozzátartozóikkal soha nem ment egy kézfogásnál tovább.

Kép forrása: internet

viszlek tovább

viszem tovább a hiányát.

a szerelem baseball ütőinek szagát.

a horpadást a homlokomon.

mindig zöld füstöt.

meg áthallást.

a vállamat nyomod azzal 

a bajnok tornacipővel.

felébredünk valahol;

bakker. 

csak viszlek tovább.

Fotó:Gabo_Arts / Shutterstock 

A nagyŐ szerintem nem más, mint amikor a kémia meg a biológia összemosódik az eszménnyel, ergo: relatíve nincs olyan. Valahogy így van, gondolja magában Tomipapi is, a kissé ideges horgász, aki izgő-mozgó voltával riasztja a halakat, előbb-utóbb a csajokat is. Lúzer, mondaná az anyja, ha élne, de szegény már rég halott, szelleme kísért csak, még ma is hazatelefonál Tomipapi, hogy mama, nem leszek egyedül. Nincs válasz, hősünket ez nem zavarja, fő, hogy betart egy szabályt, ami fontos számára.

Papp Ákos: Őszülés

 RINGATÓ CSACSKA

                        (szving)

Lövetett már rám belügyminiszter,

szó, mi szó, nem örültem neki, most varjak

várnak vén szememre vágyakozva,

hogy szép halállal, sértetlenül haljak

Újra nyugodtan alszom. Elnyújtózva,

békésen, mint kertvégben napozó macska,

szendergő szemem csarnokvizében 

csapkodó csacska álomhalacska

Rákos Sándor (Fotó: Molnár Edit)

Kép forrása: PIM

A hang-hiány, mint elemi részecske.

A némaság, a hallgatás sűrű méze.

Lecsurog a szemekből a létbe.

Mintha könny lenne, vagy gyöngy.

Textúrája maga az élet.

Kép forrása: kisujsag.hu

Egyik kezemben békák, másikban mezei virágok, a harmadikban, papsajt, megpucolva, kiglancolva, mármint én, mert oda készülök, ahol ez lesz az első alkalom, mit mondok majd, miért jöttem, nem mondok semmit, csak izgatottan tördelem a negyedik kezemet, majd később akarok róla beszélni, de vágjunk bele, megilletődötten bámulom az arcát, de hiszen igazi nő, mosolyog, vannak gyerekei, hogyan fog velem megbirkózni, nincsen itten tatami és rizspapíros ajtók helyett hangszigetelés, óriási belmagasság, nem látom a csillárt, mégis minden világos, reflektorok világítanak a pupillámba, kérem én beleragadtam egy péntekbe, majd később bővebben kifejtem, egyelőre tolatok, elnézést kérek, mennem kell, elnézést kérek maradnom kellene, erőt veszek magamon, ma hétfő van.

Fotó: Cseri József

Akvarell. A víz folyik. A víz old.
Ég vizében bárányfelhő a hiány.
A víz folyik. Földön. Égen. Fákon.
Az ágak kacskaringanak.
Szabálytalan átfolyások.
Tóban oldódik a hal.
Úttá oldódnak a sínek.
Az út folyik, mint a víz,
anyából magzat. Csorog.
Az úton kígyózó tömeg.
Az út koszos. A víz koszos.
Összefolyik az éggel.
Piszkos a mennybemenet.
El. Akvarell. 
Látod, nem mindig vízazúr.
Csak nyer.

Utálja, ha csengetnek a lenti kapunál. Nem is szokott válaszolni, aki akar valamit, jelentkezzen be telefonon, a pénzes postás amúgy se jön, ha pedig ajánlott levelet hoz, az általában nem jelent jót, beteheti az értesítőt a postaládába, a rossz hírek ráérnek.

Kinga most mégis leemeli a kaputelefont, megnyomja a kihangosító gombot. Megismeri Jenci baritonját: felhozhatom a rollert, letehetném az előszobában, csak ma estig? Menj a francba, ez nem raktár és főleg nem parkoló. Visszateszi a telefont. Még csak az kéne, hogy meglássa őt a férfi ilyen állapotban. A himlőhelyes arcát. Így is kritizálta eleget, hogy legyen még vékonyabb, öltözzön vagányabbul. Vajon honnan tudja, hogy a férje nincs itthon?

Kép forrása: internet

gödör

az íróasztalomban kapaszkodom. lógok. 

megtaláltam a régi filléres alcor gépem, 

amin még a phd-mat írtam. veszélyesen 

jóképű vagyok. alattam egy íriszben 

pöcegödör tátong.

Kép forrása: internet

én is görbítem a teret, 
már, ahogyan nekem lehet, 
vagy adatott, tudja fene, 
miként mondják. 
itt ülök a görbeségben, 
ám ha felállok és elugrom, 
a Föld követ. 
így szoktunk eljutni a pékig, 
a Föld meg én. 
ha odaérünk, bemegyek 
és ha van, 
zsemlét veszek, jó néhányat, 
az eladólány mosolyog, 
rajtam zavar, 
mutatom a Földdel jöttem. 
de jó!, - mondja. érinthetem? 

Magén István: UFO-k a város felett

a hosszú hajú felém nyújtózik. ezt te okoztad, mondja. villát és kést szurkál a szemed láttára, a győzelem ellenére, változó szóval igyekszünk játszani. hagyod, hogy ellökjenek, görnyedve a kijárat felett. ajánlatos felvenni a fegyvert, jön, folyik, ömlik, léggömbről szól a táj. az áldozatot temetni. egy-egy kérdés összekulcsolt kézzel, otthonosan. falra erősített kelmék lógnak így és vallásos iratok, nyersselymek, a természet tanítja. tekintélyesnek lenni a zűrzavarban. a törvényben annyi a betű, keselyűk várnak, azt érzed, hogy a lábad szilárd talajra lép. mindez szépen hangzik, meg kíméletlenül. szénatomnyi történelem.

Kata átöltözik a villamoson, azután csak napok vagy hetek, a szép test a semmiből bukkan elő. beszélgetni szeretne. ezek a ruhák kéntartalmúak, illatokat párologtatnak. leveti a kabátját, megtörténik, amin nem lehet változtatni. leveszi a sapkáját, ezt persze Józsika bácsi is észreveszi. a nyaka olyan, mintha semmi köze nem lenne hozzá; morog. a vállát elváltoztatja a ruha. a karja néhány kísérlettel centiméterre pontosan lemérhető. Kata alakja olyan sima, mint a homloka. ez már komoly, különböző tradíciók függősége. elköveti azt, ami ezer sebből vérzik. (Elveszik az ifjúságodat, alacsony fordulatszámú alkatrész vagy.) Kata gömbölyű csípője megtévesztés. csupa folyamat. az autót alkatrészként használják. az autó akkor indul meg, ha a katalizátort átcsoportosítod. a belsődben történő átrendeződéstől szenvedsz. 

Naptárfotó / December / részlet Fotó: Szabó Ervin Sárvár és Vidéke Méhészegyesület 

Úgy sarjadnak az ágakból a jég 

ezüstszálai mint vékony rojtok,

beborít mindent a csipkeverőnők

ujjainak leheletfinom takarója.

A fagyos levegőben ők alkotnak:

milliónyi orsójukról pára fonalát

vezetik, úgy csavarodnak a szálak,

ahogy éppen könnyed kedvük tartja.

Kép forrása: Galéria: Autóblog 

nyomult az ég peremén, alattomosan, lomhán, szinte észrevétlen araszolt, egyre nagyobb felületet birtokolt a kékből, a forró levegő mozdulatlan, égette a tüdőm, ahogy, lélegeztem,légkondi kellene, hányszor elhatároztam, mindig elmaradt, kínlódtam, pocsék helyzet volt, hátra lestem vezetés közben a mögöttem terjedő sötét foltra, izzadt tenyeremet felváltva töröltem a nadrágomba, éppen fekete volt rajtam, főtt a combom, mintha nem lett volna már elég bajom, igyekezni kellett a fülledt városon át, 

Orbók Ildikó: Sirató 

Kökény

Mézízűnek becézi

az  éhező szája.

Tapasztalat

Nyitva vagyunk, 

mégsem látnak belénk.

Orbók Ildikó: miénk itt a tér

Ha valamit nagyon akarunk, azt el is érjük, feltéve, ha mindent megteszünk érte, hallotta sokszor az anyjától. Éppen ezért nagyon vigyázott, hogy ne akarjon semmit, nehogy tennie kelljen érte valamit. A semmittevés viszont bűn – vélte – ezért aztán állandóantevékenykedett, nehogy a tétlenség vádja érje. Állandó tevékenysége sikeresen megakadályozta abban, hogy valamit is akarhasson, és bármit is tennie kéne ahhoz, hogy elérje. Mivel nem volt saját akarata, ami tevékenységét irányíthatta volna, mások mondták meg neki, mit tegyen. Mások akartak helyette, ő csak végrehajtotta, mert úgy gondolta, ennek árán válthatja meg belső szabadságát. Jól becsaptam az emberiséget – gondolta – nem is tudják, hogy miközben készségesen teljesítem a kívánságaikból rám háruló kötelezettségeket, legbelül tulajdonképpen kényelmesen heverészek, és nézem az eget. Az emberiséget nem érdekelte, hogy legbelül mit nézeget, fő, hogy tegye, amire kérik. A világ leglustább embere reggeltől estig lótott-futott, csakhogy békén hagyják. Az anyakönyvvezető hangjára riadt fel.Akarja-e ön a fentnevezett hölgyet feleségül venni? Akkor fátyolba burkolt menyasszonyára nézett. Az bólintott, és nyomatékul finoman bokán rúgta.