Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Rákos Sándor emlékére – Szimfónia op. 01.

 

 

 

Rákos Sándor emlékére

Szimfónia op. 01.

Most lenne 101 éves Rákos Sándor (2022. november 25.)

 

Meredek hegyoldalon, hegyoldal bozótjában,
Talpalatonként följebb-följebb,
Előttünk van, nem látjuk.
Abbamaradhat. bármikor vége lehet.
Nincs vége, nem lehet abbahagyni.
Előttünk van, nem látjuk.
Följebb-följebb, talpalatonként,
Nem lehet abbahagyni, az ember befejezhetetlen.

(Rákos Sándor: Az emlék jelene)

 

Kiáltásnyi csönd. Belegravírozódik az éjbe.

A hang-hiány, mint elemi részecske.

A némaság, a hallgatás sűrű méze.

Lecsurog a szemekből a létbe.

Mintha könny lenne, vagy gyöngy.

Textúrája maga az élet.

Szela. Felütés. Áttűnés. Üveg kérge.

Gondolat, amiben ott a dicsőség.

Isten világteremtő vére.

Mint a nyelvbe kódolt ízek selyme.

Színeit felélő szövedék, szövet.

Dobhártyára írt szonett.

Éltető lehelet, szellem s lélek.

Ami elől menekül az enyészet.

Ami előtt megtorpan a keserűség, a halál.

Ez a csend nemcsak csönd, hanem írás,

Véset, égbe égetett karcolás.

Nem nyeli el könyv, se nyomtatás.

Ő a végtelen, a mindenkori indulás.

Több mint ismeret, álom vagy tudás.

Ez a kiáltás-buborék, jaj! Láthatatlan gyöngyház.

Kagyló, ujjongás, öröm-láz.

Oázis és zöldellő zsongás.

Dimenziók határán csillámló oltár.

Üzeni minden porcikája, hogy voltál.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-12-12 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.