VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom
SZERELMÜNK CSILLAGA
A férfi fölakasztotta magát, amikor szakítottam a feleségével, a gyerekek riadtak, nem értik az egészet, az anyjuk tanácstalan, mit gyászoljon, egyedül-maradt magát, a férjét, vagy engem, túltölti a metszettkristály-talpaspoharat, ujjával konyakcsillagot rajzol az asztallapra, szarvasagancsos előszobafogasukon összehajtja magát halszálkamintás télikabátom.
Százszor járt itt, de kilencvenkilencszer biztosan. Úgy emlékszik. Még szokott, ha sok mindent el is felejt. Kimegy a fejéből. Zsadányi reggel úgy ébredt, nem tudja, hol van. Az ablak felé néz, a kárpit függöny nem engedi át a fényt. Homályosan lát. Az órára pillant, fél hét. Már el is múlt. Ideje felkelni. Könnyít magán, bekap néhány szilvát, régen friss kenyérrel ette. Nem tudja, mikor, akkor még sovány volt. Hüvelyk és mutatóujjával megrepeszti a gyümölcsöt, kihasad, előbukkan a mag, kihalássza, bedobja a kukába, egyiket a másik után, féltucatnál megáll. Nem nagy kuka, egyszemélyes, néhány napot kibír. Jelez a mobilja, új üzenet jött. Most nem ér rá, olvasnia kell, lemaradásban van. A közel négyszáz oldal felével még nem végzett. Mára száz oldal a penzum, holnap befejezheti. Jegyzetel is, füzetbe írja, amit fontosnak tart. Idéz is. Tőle is szoktak. Ritkán, annak is örül. Miért ír, ha nem muszáj, kérdezték tőle legutóbb. Megszokásból, a járókában kezdte, a rácsot szarral kente össze, félrecsúszott a pelenka. Többször megismételte, anyja csak sóhajtott, apád, ha látná. Nem látta. Apja egy sort sem írt, csak rajzolt, szénnel, krétával, meg fotózott, valahol Amerikában.
KŐBE KÖLTÖZÉS
Szavaid békét teremtsenek, vagy maradjanak csendben! Szavaid arról szóljanak, miként találjuk meg az utat Haza! A remény ne aludjon el bennük soha! Ha börödbe tudod öltöztetni őket, tedd félre magad és hagyd, hogy benne éljenek, te pedig költözz egy kőbe amit megértesz. De ne mondd el senkinek, hogyan értesz meg egy követ, hogy ne zavard össze az őrülteket, és ne kerüljenek az utcára! Keresd a szót amely a földet az ég felé emeli, ahogy egyik eső a másikat követi.
És ne keverd össze a távoli megértést a közeli jelentéssel!
Kimentünk az autóbuszból és szétszéledtünk a kukoricásban. A levelek zöldek voltak, a szárak olyan magasak, mint mi. Csak mentünk, beljebb, még beljebb. A hosszú, hegyes levelek éles szélei nyomot hagytak a kezeken és az arcokon. Néhány perc múlva az orvos és Teréza nővér már zavartak bennünket vissza a buszba. Az emberek fele vissza is tért, és leült a helyére. Mások nem akartak újra bemenni a buszba. Én sem mentem be a saját akaratomból. Megszámoltak bennünket. Aztán az orvos ismét bement a kukoricásba, és még kettőt kihozott onnan. Ismét megszámolt bennünket. A busz elindult. Az emberek sírtak és könyörögtek, hogy menjünk vissza Boszniába. Nagy zűrzavar támadt. Én csak néztem őket. Čubrilo és Kamenko rángatták az ülést, megpróbálták kicsupálni a helyéből. Az egész autóbusz hintázott. A sofőr hirtelen megállította a buszt, fölkelt és kiabálni kezdett: – A bolond anyátokat, fölfordítjátok a buszt! Senki nem vette komolyan. Az orvos azonban tudta, hogy ilyen állapotban a szavak nem segítenek, csak az injekciók.
mit tudhat a barna gyűrűstinóru
Lassan vitt a járda, türelmetlen voltam a várva várt belépés előtt. Már négy hónapja, hogy jelentkeztem. Sajnos az Irányító csak kevés ilyen hely működését engedélyezi, és ki kell várni, hogy a megbízhatósági tesztek kitöltése és elbírálása után megérkezzen a belépési kód. Egy éve kezdődött. A társam szerint a levegő-ionizátor szoftvere okozta, de a lakóblokkunk gépésze lefuttatta a tesztprogramot és nem talált hibát. Beálltam egy rendkívüli test-szkennerbe, ami kötelező évente, de az értékeimben ott sem volt eltérés. Emeltem a napi izommunkám, mivel a létidőm előrehaladtával lazultak a szövetrostok, ám ez csak átmeneti megoldást hozott. A társammal egyetértésben növeltük a reprodukciós szándék nélküli kopulációk számát, ez viszont csakis számára jelentett pozitív változást.
hajnali erdőn ezüst harmattól ékes vadrózsaszirom
Legyél vakcinagyártó technikus, rivall rám ezen a hónaljszagú hajnalon, tanácsolja bizalmaskodva, mintha régi jó maligán-társam, egy konyharuhává ázott-szikkadt hirdetésben a Chinoin utca sarkán strichelő oszlopplakát, s elgondolom, talán tényleg az lenne a legjobb mindenkinek, nekem is és a gondolattalan világnak is, ha vakcinát gyártanék valahol vagonszámra, törekvő technikusként, természetesen valutáért,
– Költözz hozzám, szökjünk meg! – Hatvan éves vagy, én tizenhét. Ne rohanjunk ennyire! Előbb szeretnélek megismerni! A lány csendben ül a padon, gondolkodik az életén. Miért történik mindez vele. Fél, hogy beleszeret a férfibe. Ismert író. A lány is ír, de nem ismeri senki; amolyan remete féle. – Olyan elutasító vagy, sóhajt a férfi. A lány nem válaszol, csak néz. Fél saját magától, fél a családjától. – Hahó, figyelsz te rám? – Figyelek, csak nem tudom, mit mondjak erre. Ha megtudják a szüleim, kitagadnak engem. Főleg, hogy idősebb férfiről van szó.
az első olvasat
és az volt az első szakasz kozmikus bukás és meztelenség a föld rétegei között fekvő Név a hajfürtök dicsérete minden állat fele az út jobb oldalán a dícséretek kora a hormonok serkentő impulzusa a vadászkürt néma gonoszsága elfújta jegyzeteimet zsebre vágta ceruzáimat idegenné váltotta gondolatomat mely magántulajdon és orientáció az első olvasatban
A szent hagyomány szerint Diocletianus császár keresztény üldözése során halt mártírhalált Januarius, a beneventói püspök, akit azután a Nápoly melletti Puteoliban temettek el. Ünnepe a római naptár szerint, 1586 óta, szeptember 19-én van. A nápolyiak azonban már a negyedik század végétől megemlékeznek egy évenként megismétlődő csodáról, ami természettudományos módszerekkel ma sem magyarázható. A lefejezett Januarius püspök vérét egy jámbor keresztény asszony felfogta ugyanis, majd nem sokkal halála előtt az addig évekig magánál őrzött ereklyét átadta az egyháznak. Ekkor történt először a vércsoda, 389-ben, amikor a levágott fej ereklye darabja és a vér, a beszáradt vér összeért. A vér ekkor újra folyékonnyá vált, és felbuzogott. Hiteles leírása a csoda-jelnek azonban csak egy évezreddel későbbről, 1389-ből való. A nápolyiak és a zarándokok sokaságával telik meg a templom minden évben két alkalommal, amikor május első vasárnapját megelőző szombaton és szeptember 19-én a vér cseppfolyóssá válik, és azután még nyolc napig ilyen állapotban marad. 1980. szeptember 19-én én is ott voltam Nápolyban. Saját szememmel láttam a felbuzgott vért.
egyedül vagyunk gilbert bécaud énekel nathalie ma sem jött el az ember elbizonytalanodik a végén mindig az egzisztencializmus győz de ami sok az sok növelem a pálinkafogyasztást mi baj lehet ez most ilyen nem jó a világ mindenki rottyon
mindig szeretett volna egyedül lenni, de az otthonban többen aludtak egy szobában, kezdetben, míg picik voltak, tízen, így a gondozók könnyebben tudtak figyelni rájuk, majd később négyen mondhattak maguknak külön teret, mikor iskolások lettek, de egyedül talán csak a vécében, abban a kis fülkében ülhetett magányosan, bár, ha várt valaki, akkor igyekezni illett, igaz, sokszor volt szerencséje, és hosszabb ideig lehetett csak a maga társasága. Ibolya mindig talált magának valakit, akivel foglalkozhatott, mert így nem gondolkozott azon miért van itt, egyszerűen dolga, feladata volt, ami kitöltötte napjait.
Kép forrása: kateteka.hu A KUTYÁK DALA
Fotó: MTI / Mónus Márton Az utcai lámpák hideg kékesfehér fénnyel világítanak, kora tavasztól tél elejéig. Márciusban hideg fény ömlik az esőtől fénylő úttestre. Májusi estéken fehér szikrák, lobbanások, ívek. A júliusi hőség nem fordul hűvösbe, a lámpák éles fényében szinte izzadnak az utcák, terek. Kékes fény dereng a poros akácok levelei közt augusztusi éjjeleken. Földig érő házak málló vakolata folyik le a járdákra a késő októberi esőben, az Üllői úti kandeláberek dermedt fényében vigasztalan látvány a klinikák megfeketedett kerítése. Mély árkokat rágott rá az idő. Minden csorbult kő, megrogyott tető, dőlt kapualj és dicsőségesnek mondott dicstelen idők golyó ütötte sebhelyei együtt és külön vetnek megnyúlt árnyékot az utcai lámpák könyörtelen, rideg fényében. Ez a fény közönyös. Észre sem veszi, mennyire elhanyagolt ez a városrész, félrefordítja tekintetét a szegénységről. Aztán leesik az első hó, és ugyanazok a ferde lámpák meleg, barátságos fénnyel árasztják el a szűk utcák megsüllyedt gyalogjáróit. Ez a fény elsimítja a falak foghíjait, mindent tisztának, újnak, kedvesnek mutat. Miért? Mitől?
szóröpte
Zsadányi nem a megszokott úton halad, levág néhány sarkot, egy átjárót is talál, a Gozsdu-udvart, rég járt errefelé. Manó vagy Emánuel, ötlik eszébe később a zebrán. Mindkettő jó. A Manóra mindenki felfigyelne, de nem tehet róla, más keresztnevet kapott. Bedő lett. Anyjának Bedus, nagyanyjának Bedike, barátainak Bedő helyett Fedő. Az apja nem becézte. Sosem volt apja, ismeretlen, mai napig álmodik róla, csak a hangját hallja, az arcát nem látja, mintha maszkot hordana. Felnőttként tudta meg, hogy az anyja spermabankból választott, ha férjhez megy, úgy érezte volna, hogy alkut köt valakivel, ha megteszi, abból csak káosz lesz, oda a függetlensége, és nem akar veszíteni, képtelen lenne elviselni, ha a férfi, akivel együtt él, szó nélkül lelépne. Most anyjához siet, alig néz a falakon futó borostyánra, a vasrács mögött virágzó mályvára, krizantémokra. Virágbolond, mint az anyja, aki virágos kertet tart az erkélyen, fent a hatodikon. Maga évek óta szobanövényeket tuningol, kaspóban. Anyja sms-t küldött, felment a vérnyomása, rosszul van. Nemrég kényszernyugdíjazták. Egy hónapja nem találja a helyét. Teraszokon ücsörög, kávét iszik, amit nem szabadna, naponta legalább hármat, néha többet is. Nézelődik, egy-egy konyakot kér, majd franciakrémest, olykor otthon is elkészíti, leginkább karácsonyra, Bedus kedvéért.
Az első sort a szádról írom. Ahogyan el-
Kép forrása: internet
A pók fonja a naptárspirált, az utolsó papírlap is leszakadt az idő drótjáról. Nem tartja semmi e jelenvaló létet, csak az imádság. Az is csak halkan szól. Mint a Haffner-szerenád. A köd kocsonyás maszk, megint illúziókat viszünk a valóságba. A harmadik kromoszóma rövid karjának huszonegyedik helyén egy tücsök ciripel. Diffúz Papp Ákos: Montázs
Behunyta a szemét. A szobában meleg, sütemény- és fenyőillat. A feldíszített fa alatt ajándékok. Sok-sok ajándék a fiuknak. Már kétéves. Most is hallja a csengettyűszót, és látja a fiát, amint kilép a kisszobából, de nem figyel másra, csak a fát nézi. A szemében elragadtatás, csodálattal teli kíváncsiság. Anyától apáig, és vissza anyához. Csöpp kezével húz-von közelebb. Szépen, tisztán beszél. Nézzétek, milyen szép! Világra nyíló kis lelkében először születik meg valami csoda és igézet. Nem a játék, nem a tárgy, hanem valami nem megnevezhető varázslat bűvöli el. 
|
