Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Óév, Te jó ég! Mit szólsz még?

 

Óév, Te jó ég! Mit szólsz még?

 

A pók fonja a naptárspirált, az utolsó

papírlap is leszakadt az idő  drótjáról. Nem

tartja semmi e jelenvaló létet, csak az

imádság. Az  is  csak halkan szól.

Mint   a  Haffner-szerenád.  A  köd 

kocsonyás  maszk, megint illúziókat 

viszünk  a  valóságba.  A  harmadik

kromoszóma rövid  karjának  huszonegyedik 

helyén  egy  tücsök ciripel. Diffúz

csillagközi sávok katalógusát lapozgatja egy

kéz,  Donna Ildikó  egy  tiszta kéziratlapot

simogat.  Itt az újév, még  nem  kapott 

bele  a szél, nem firkálta  össze  az

időbeliség,  csak hóesés

borítja be, mint  parlagon  hagyott,  édes

termőföldeket

Eljön a nap,  amikor  valaki  írni kezd az

ég naptárrubrikákba is, és csöndben 

ábrándozik  a jövendőről,  akvarell-

festményekben  látva  meg  a  reményt.

S  könyvekben  az  izgató  magányt,  akkor 

a képzelet átveszi a  navigálást  életünk 

felett,  s  határozott mozdulattal 

fordítja  a   kormánykereket  Egy virtuális 

ország hárfái felé, ott majd elérik egymást

gondolataink. 

 

Egyébként elbeszélünk a Másik mellett.

Elmegyünk a saját lelkünk titkos, eldugott

viskójáig. S ott sem találjuk önmagunk.

S visszaballagunk a családi reáliák

világába. S mit tesz Isten. Ott van Isten.

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-12-26 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.