VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Bauman Beatrix Bianka: Szökés
Szökés
– Költözz hozzám, szökjünk meg! – Hatvan éves vagy, én tizenhét. Ne rohanjunk ennyire! Előbb szeretnélek megismerni! A lány csendben ül a padon, gondolkodik az életén. Miért történik mindez vele. Fél, hogy beleszeret a férfibe. Ismert író. A lány is ír, de nem ismeri senki; amolyan remete féle. – Olyan elutasító vagy, sóhajt a férfi. A lány nem válaszol, csak néz. Fél saját magától, fél a családjától. – Hahó, figyelsz te rám? – Figyelek, csak nem tudom, mit mondjak erre. Ha megtudják a szüleim, kitagadnak engem. Főleg, hogy idősebb férfiről van szó. – Téged zavar az életkorom? – Nem, de az embereket zavarni fogja, és azt hiszik majd, pénzéhes vagyok. Engem nem érdekel a pénzed, remélem, tudod. A kopott pad kongott a hallgatástól, a nap lement, senki nem volt rajtuk kívül a parkban, csupán a bagoly hangját lehetett hallani. – Gyere, sétáljunk egy kicsit, addig sem fázunk annyira. Kéred a kabátom? – Dehogy, miket beszélsz, még a végén meglátnak bennünket! A férfinek jól jött a hideg, megfogta a lány kezét és a szívére tette. A lány úgy hallotta a szívdobogást, mintha a keze fonendoszkóp lenne. – Meglátnak bennünket! Fejezd ezt be, vagy hazamegyek! Zavarban volt, mert senki nem udvarolt neki így, és bár tudta, a kortársai közt úgysem talál magához illőt, mégis elutasította. – Mindegy, hagylak egyelőre, de tudom, hogy megszeretsz majd. Sétálunk, vagy egy remetének azt sem szabad? A lány lehajtotta a fejét, és úgy tett, mintha nem hallaná, pedig ő is sétálni akart. – Menjünk, de nehogy meglásson valaki. A hosszú séta és beszélgetés után a lány még mindig rideg volt, mert folyton az járt a fejében, mi történik otthon. Az anyja nagyon szigorú. – Mennem kell, de jó volt beszélgetni. – Hová sietsz? –Tudod, a családom, nem maradhatok sokáig. Kérlek, ne kísérj haza, nem akarom, hogy meglássanak! – Menj, de hadd adjak neked valamit. Ez a legújabb, remélem, tetszeni fog. Egy verseskötet volt. A lány megölelte és elment. Két hét telt el. A férfi nem akarta zaklatni a lányt, aki valóban titokzatos volt, de nemcsak vele; mindenhol így viselkedett. Ez vonzó volt, mint a magány. Végül ismét találkoztak. A férfi az irodalomról beszélt, és azt mondta, az irodalom nem az írásról, hanem a sikerről szól. – Mikor kezdő voltam a pályán, akkor is, most is a gyönyör vezérelt, mert túl akartam élni a földi poklot. Nem volt, mit ennem. A vers és a próza volt a kenyerem. A lány hallgatott, majd megszólalt. – Nekem sem volt semmim, még egy szelet kenyér sem, csak a halál. Ekkor a férfi a földre zuhant, megállt a szíve.
Megjelent: 2023-01-08 20:00:00
|
