Keresés a honlapon:

Kölüs Lajos: Az új teló

 

 

 

 

 

Az új teló

 

A nagyŐ szerintem nem más, mint amikor a kémia meg a biológia összemosódik az eszménnyel, ergo: relatíve nincs olyan. Valahogy így van, gondolja magában Tomipapi is, a kissé ideges horgász, aki izgő-mozgó voltával riasztja a halakat, előbb-utóbb a csajokat is. Lúzer, mondaná az anyja, ha élne, de szegény már rég halott, szelleme kísért csak, még ma is hazatelefonál Tomipapi, hogy mama, nem leszek egyedül. Nincs válasz, hősünket ez nem zavarja, fő, hogy betart egy szabályt, ami fontos számára. 

A minap már nem telefonált sehova. Hívásokat sem fogadott, nem vette fel a telefont, nem válaszolt e-mailekre, kerülte a konfliktust. Elhagyta a barátnőjét. Éjszaka felriadt, mintha a mama szöszölne a szomszéd szobában, nézi a tévét, nem tud aludni. Tomipapi felkel, átmegy, villanyt gyújt, semmit sem lát, csak a nyúlszarnyi sötétet a sarokban, ahová nem esik fény.Visszafekszik, reggelre úgy néz ki, mint egy többkötetes regény, amelyet rongyosra olvastak.Tomipapi sohasem tudott számolni, egynél leragadt, ami a szerelem, egy férfi-női viszonyterén nem mindig válik az ember előnyére. Hogy mégis vágott az esze, azon maga is csodálkozott, nem értette, ha ő lúzer, mit esznek rajta a csajok, akik korukat titkolják, mint Brezsnyev a Szűz földet, hogy valaha sem járt ott, ha mégis, az csak tévedés lehetett. Tévedni meg emberi dolog, Tomipapit is megilleti ez az emberi tulajdonság, ha nem is illik alkatához. 

Minek zúgtál bele, mint harang a saját hangjába, kérdezte tőle megvetően szomszédja, aki téliesített arcával emlékeztetett egy palotára, amit ma már nem szívesen emlegetnekSzentpéterváron, de még az alvilágban sem. Hősünk valamikor úgy érezte, anorexia ide, anorexia oda, képes átbújni a tű fokán, és végre kiköt ott, ahová Szindbád is igyekezett, de sohasem érkezett meg. 

Tomipapi imádta Krúdyt, ezért nem olvasta szegényt, nem akart a hatása alá kerülni. Rá is pirított sakktársa, Ulveczki úr, hogy ne tagadja meg a tudást pusztán azért, mert az hasznára válhat. Gondolkodjon előre, akár több lépéssel is, meglátja, egy más világ kapuja fog kinyílni számára. Tomipapi nem hallgatott sporttársára, és horgászni kezdett, ült a parton, járkált, időnként magában motyogott. Semmit sem fogott, de minden hétvégén szokott helyén figyelte a tó fodrozódását. Egy lépéssel önmaga előtt járt, helyesebben ült.

A nagyŐ sem tudta Tomipapi vízszeretetét megszüntetni, ahogy ma mondanák, elinimálni. Számára a víz mindig a megjelenéssel, a vízkereszttel volt egyenlő. Bölcseket sehol nem látott, de ez nem zavarta hősünket, hogy úgy tekintsen a világ e vízparti szegletére, hogy az epifánia itt is lehetséges. Nem csak januárban, hanem az év bármely szakában. A nagyŐ nem kísérte el Tomipapit hétvégi kiruccanásaira, szabadok vagyunk jelszóval adta tudtára kedvesének, hogy mivel ő vízöntő, korsójában az élet vízét hordja, vigyáznia kell, hogy korsója össze ne törjön. És a víz a vízzel sohasem illik össze. Tomipapi hallgatott a kérésre, ésúgy gondolta, hogy a nagyŐ a víz a lelke, benne tükröződik az ésszerűség, szorosan összefonódva az intuícióval, és fel-feltörő inspirációi a malomkereket is képesek meghajtani. 

A kölcsönös érdekek kiegyenlítik egymást, és nem gyengítik a másikat. Bár felrémlett tudatában, hogy a korsó, ha sokat jár a kútra, eltörik, és a kiömlött víz megkülönböztetés nélkül áramlik mindenkihez. Egyes jósok szerint ennek nincs más jelentése, minthogy a nagyŐ az egész emberiség iránt érdeklődik. Balga jóslat, Tomipapi anyjára gondolt, bizonyára az ő ártó szelleme akar valamit közölni vele, de tévesen, és hiába. Tomipapit nem lehet átverni, ő mindenkiben bízik, kivéve önmagát. Inkább önmagadban bízz, mint feltétel nélkül bárkiben. Ez utóbbit egy képkeretező állította, miután földre esett kontaktlencséjét keresni kezdte, de a műtermében senki sem volt rajta kívül.

Relatíve mégis van nagyŐ, mond ellent saját magának hősünk, csak más dimenzióban. Filmet néztek, ahol a nő hármasban, két pasival egyszerre került ágyba és látókörükbe. A film az más, a nagyŐ ilyet sohasem tenne, ilyesmire nincsen igénye, ha valaki egyszer ilyet tesz, az megteszi még egyszer, mondta nagyŐ a film utáni romkocsmai beszélgetésen, közben telefonálva, hogy holnap szabad lesz, ma nagyon fáradt, és amúgy is kifutottak az időből. Végül Kunderát emlegette Tomipapinak, nem azért szégyenkezünk, mert hibát követtünk el, hanem mert megaláztatásunkat mindenki látja. Tény, hogy Tomipapi sokat nyafog az utóbbi időben, ami igen is megaláztatás. Mert mi az, hogy ha nem nyafogás, amit Tomipapi állít: Annyit buktam a nagyŐn, hogy egyszer kölcsönvette a telefontöltőmet, és most is nála van, bár azóta már új telóm van, úgyhogy nem hiányzik.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-12-15 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.