Keresés a honlapon:

Nagy Gusztáv: Karácsony Csillaga

 

 

 

 

Karácsony Csillaga

 

Ez a történet akkoriban történt, amikor gyermekként a lovakat imádtuk és nem az autókat. Autókról mégcsak álmodozni sem álmodoztunk.

Jól emlékszem, hogy a karácsony előtti hetekben elkezdett esni a hó, és az utcákon csilingelő  lovas szánkók jelentek meg. Óriási élmény volt látni a prüsszögő, táncoló lovakat, amint frissen játszadoztak a könnyen sikló szánkókban.

Minden utcasarkon megálltak és felkapaszkodhattunk rájuk.

A mi kis falunkban szinte minden hamadik, negyedik házban tartottak lovakat. A cigányoknál mindenkinél volt, kivéve a zenészeknél. Nálunk is. Abban az időben 3-4 ló kötelező volt. De lovasszánkónk nem volt. Nagyon nehezen lehetett hozzájutni. A nővérem férjének sikerült. Jancsi befogta apja Csillag nevű lipicai kancáját, amely olyan gyors volt, mint egy rakéta, és az egész falu cigánygyerekeit megszánkóztatta. Kihajtottunk a Magyarbánhegyesi határig, megkerültünk nem egy szalmakazlat, tanyákat, és még ráadásul, valamelyikünk felváltva hajthatta Csillagot. Egész délelőtt siklottunk a boldogság útján. Eszünkbe sem jutott, hogy éhesek vagyunk, vagy az, hogy hideg van. Az élménytől pirosan ragyogott az arcunk, és ha lehetett volna, sosem szálltunk volna le a szánkóról.

Azt gondoltuk akkor, hogy a következő karácsony előtti napokban ismét lovas szánkózni fogunk, de erre már nem volt lehetőség, mert a TSZ (termelőszövetkezet) kötelezően, mindenkitől felvásárolta a lovakat.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2022-12-23 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.