VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomKéretlen Halottak napja, mélyaltatás
1. Meg kell nyugodni, mutass, légy szíves, alvó állatot. Eleven álmú ragadozót kérek, növényevők öntudatlansága nem érdekel. Kávéfőzőnk apad, árad a hamutartó, a konyha eddig találkahely volt, de mostantól, halleluja, közös munkaterület. Szeretném, hogy széked, csészéd, és összes ruháid nőnek érezzék magukat mellettem.
A foglyul ejtett figyelem Fogarasi Györgynek
Figyelemcélpont. Az ész birtokba veszi a lehetőségek egyikét. S mások elől visszavonul. Bezárul. Élesíti a szikét. Egyebek felé figyelmetlennek kell lennie. Hogy a fókuszba kerülhessen a lényege. S hosszan tegyen szert attrakciós erőre. Egyébiránt a legkívánatosabb irány a figyelemhiány. További bonyodalmakat szül. Sőt végzetes lehet. Ha ott ragad a képzelet.
Ezzel szemben Gizike zaklatottan, fel-felriadva aludt egész éjjel. Azonnal fel is ébredt, ahogy férje a hajnali órában belépett a szobába. – Végre! – sóhajtott fel az asszony. – Alig vártam, hogy hazaérj. – Csak nincs valami baj? – kérdezte Mazura aggodalommal teli hangon. Le sem vetkőzött, csak télikabátját dobta a szék karfájára, s már ült is az ágy szélére. Megfogta, megszorította felesége kezét. – Még mindig azon jár az eszem, amit Herbert mondott. – Gizike felült az ágyban, közel hajolt a férjéhez és suttogva beszélt. – Hogy Plangár Béla már csak azért sem vitetheti őt sehova, mert ez az ő lakásuk. Érted ezt? Hogy juthat ilyesmi egy gyerek eszébe? – Biztos az anyjától hallotta, és sajnos van valami igazsága. Elvégre nem őket zsúfolták hozzánk, hanem minket meg Plangárékat ültettek az ő nyakukra. TÉVEDHETETLEN
Ki az igazak próbáját kiállta még ő sem tévedhetetlen
gyarló szakálla földig ér…
… kiütközik rajta gaz – igaz. A legalsó fiók titka – Neked nincs is apád! – kiabálta Évi. – De van! – tiltakozott Rita. – Nincs! Zabigyerek vagy! – és Évi kiöltötte a nyelvét Ritára. – Azt sem tudod, mi az a zabigyerek – védekezett egyre elhalóbb hangon Rita, de már pityergett. – De tudom. Az, akinek nincsen apja! Vagyis TE! Rita megsemmisülten állt az osztály közepén. Évi csípőre vágott kezekkel állta el az útját. Diadalmasan nevetett. Valaki hátulról meghúzta Rita haját, és ezzel elszabadult a pokol.
– Zabigyerek! Zabigyerek! – harsogta kórusban az egész osztály. Rita a könnyein át meglátta a kijáratot. Felkapta a földről a táskáját, egy hirtelen mozdulattal félretaszította az útból Évit, és az ajtó felé szökkent. Jó futó volt, tudta, hogy a többiek nem érhetik utol. unikormorfózis Császár Olgának
Denis Emorine költő, esszéista, író, dramaturg 1956-ban született Párizs mellett. Irodalmi tanulmányait a Sorbonne-on végezte. Édesanyja révén, aki angolt tanított, őt is bensőséges viszony fűzi a nyelvhez. Apai ágon orosz felmenői is vannak, ezért mindig is élénken érdeklődött Kelet-Európa iránt, számos alkalommal járt Oroszországban és 2014-ben Magyarországra is ellátogatott. Liliomok
‒ Te, szomszéd! ‒ állította meg a kapu előtt Buda Mihály a kerékpárjáról lekászálódó Varga Danit. ‒ Míg nem voltál itthon, jött egy nagydarab, ragyásképű ember, és az utánérdeklődött, hogy laknak-e még itt Varga nevűek. Mondtam neki, hogy laknak, de éppen nincsenek itthon. Kérdeztem tőle, milyen ügyben jött, de azt mondta, hogy azt majd elmondja neked. azt mondtam
azt mondtam halálomig szeretni foglak, Romlott
Mostanában kényszeresen ellenőrizgetem a jegeskávék szavatossági idejét, mielőtt belekortyolnék valamelyikbe, tüzetesen megvizsgálom a kupakon a dátumot. Nyelvedet mégis élvezettel ízlelgettem, amikor áttoltad a számba, pedig szemmel láthatóan romlott vagy. 1 haiku 5 tankát követ
PÁLYAUDVAR Nem zakatol és Csíkos nadrág
Megint itt voltunk tehát Baján, és megint virágzott a lila akác a régi házban, dongtak a méhecskék, a hátsó kertben mindent elborított a gaz, a budi az összeomlás szélén állt, és a fecskék nem jöttek vissza. Megálltam egy pillanatra, s míg a napsugarak beleragadtak a veranda zsírtól fénylő ablakaiba visszaálmodtam magam a múltba, mikor még nemcsak Viki néni élt itt, hanem az én kopasz fejű gyógyszerész nagyapám is, akit egész Baja ismert és szeretett. De sokáig nem álmodozhattam, mert ki kellett osztani a feladatokat a húgomnak, hogy csomagoljon, kötözgesse össze a régi könyves dobozokat, Andrisnak meg Szamócának a kaszálást; és, hogy szabadítsák ki a budit a vadrózsa - és szederdzsumbujból, és egyébként se legyenek láb alatt míg én végig szemlézem az almáriumot, és általában a fiókokat.
Valaki ül abban a székben, Yesabel Du Anaconde földi űrutazása (bocs, bocs, bocs, bocs, nem a földön űr-utaza, hanem a föld felé) 3.
Yesabel megintcsak mesél, mesél, mesél Yesabelem szabadja, ím, végre elhangzott,/ ám/ mihelyt dús tessékelési kijöttenek, vastag ajkán,/ szimultán/ ajtója is kinyílt legott,/ nagy meglepetésemre nagyocska, szépecske jómaga tárta ki nékem. Még nagyobb meglepetésemre két földig érő, masszív szexi lábon állt/. Nem, mint egész mostanájg,/: nagyon/ - szinte túl - szexi, felülmúlhatlan feszt, mammut-masszív, de csak balon,/ nem mint holmi felfútt ballon/ (-on)/. Kő - avagy érc-erős, ügyes, okos lánynak formáltatott, formás élő oszlopon,/ mindez azért szemrevételezhető tökéletesen, mert rajtuk nagyon szűk, szoros, testhez, azaz lábhoz álló/ a világos lila bársony nasztró/. Ez ugye közhel vala,/ jól tudjuk mindannyian, (hogy szuper jó virgácsai vannak) blablabla,/ Ilona, lalala. Bordó puhabőr térdcsizma rajta, / most egészen alsólábszárközépig lehajtva,/ de okos-csizma,/ (mint a/… okostelefon, közönség, de mi a fekáliárúl beszélek én most s ily suttyómód) nem buta,/ mint egy pár rendőrcsizma./ Fején strucctollakkal bőven ékesített háromszögletű, csizmája-bordó, a tetején arany csíkkal sújtott kalpag, na meg szintúgy aranyból odatűzve egy horgony merthát mágiscsak áladmirális, azaz altengernagy. Jó estét kívánok!
- Szeretkezzünk! - mondta Gál Jolánnak, nem túl nagy meggyőződéssel. - Hogy gondolja Dezső, itt? - Igen, drága Jolán itt. Megkívántam magát. Itt, ahogy ülünk a padon, nézve a város fényeit, és magácskát, drága Jolán, rájöttem, mi hiányzik az életemből. - Dezső, nem mondjon ilyeneket! Olyan békés minden, és csendes. Minden kis neszt meghallani. - Ugyan már! Sötét van, nem lát meg minket senki. - De mégis, bárki jöhet erre Dezső, ez mégiscsak egy nyilvános park. - Lehet, de éjfél elmúlt, és itt a kutya se jár ilyenkor. Egy dolog zavar ugyan. - Mi zavarja, Dezső?
Herz Dáma
Komoly játék, kártyavetés. A pakli Herz Dámát dobott. A sorsom elvégeztetett. A hétegésznyolctized
Herzen kereslek és el is Elérlek az egyesült Energiamezőkön át Az álom határmezsgyéjén. Levelek a Pokolból (2) Drága barátom, levele váratlanul ért, mindazonáltal mérhetetlen örömmel töltött el. Hetek óta nem hallottam kulturált emberi szót, és hetek óta nem látok fehér embert. Azonnal válaszolok Önnek régi barátságunk okán, valamint jelenleg igencsak kényszerűen megnövekedett szabadidőm miatt. Bokros teendőim messzire szólítottak kedves otthonomtól, a Medmerry Hill párával gazdag és esőtől nehéz vidékétől. Mostani állapotomban Ausztrália nyugati partjainál fekvő vad és kies Dampier- szigetek fogságában vagyok több társammal együtt. Hetek óta tomboló vihar tartja kis korvettünket a szárazföld nyugati csücskén. Az időjárás kegyetlen hozzánk, több emberem az őrület határára ért, ahogy orvosi gyakorlatom szerint megítélhetem. Nappal mindenki józan, ám az est beálltával, mintha állati ösztön ébredne néhány nehéz sorsú emberben. Van valami visszataszító az emberi minőségben erre felé, ezért magányomat tudós könyveimen kívül nincsen, mi csillapítsa. Nem tudom, levelem biztonságban tudom-e eljuttatni Önhöz, kedves Barátom.
tanú
ebből az irányból jött kérem igen igen a zöld 101-es emerről pedig az a nagy behemót kocsi a márkáját nem tudnám megmondani az időpontot sem talán csak annyit hogy sötét volt 
|
