Keresés a honlapon:

Nagy Mari Anna: Levelek a Pokolból (2)

 

Levelek a Pokolból (2)

Drága barátom,

levele váratlanul ért, mindazonáltal mérhetetlen örömmel töltött el. Hetek óta nem hallottam kulturált emberi szót, és hetek óta nem látok fehér embert. Azonnal válaszolok Önnek régi barátságunk okán, valamint jelenleg igencsak kényszerűen megnövekedett szabadidőm miatt. Bokros teendőim messzire szólítottak kedves otthonomtól, a Medmerry Hill párával gazdag és esőtől nehéz vidékétől. Mostani állapotomban Ausztrália nyugati partjainál fekvő vad és kies Dampier- szigetek fogságában vagyok több társammal együtt. Hetek óta tomboló vihar tartja kis korvettünket a szárazföld nyugati csücskén. Az időjárás kegyetlen hozzánk, több emberem az őrület határára ért, ahogy orvosi gyakorlatom szerint megítélhetem. Nappal mindenki józan, ám az est beálltával, mintha állati ösztön ébredne néhány nehéz sorsú emberben. Van valami visszataszító az emberi minőségben erre felé, ezért magányomat tudós könyveimen kívül nincsen, mi csillapítsa. Nem tudom, levelem biztonságban tudom-e eljuttatni Önhöz, kedves Barátom. 

Kedélyesen szokta kérdezni, honnan merítem a tudást és a bátorságot nézeteim sarokkövéhez. Tudja jól, és szeretném, ha a világ is tudná, mennyi veszélyes utazás juttatott idáig. Emlékszik, részletesen lefestettem régi leveleimben jávai kalandjaimat, a Maorik földjére tett látogatásaimat, valamint Kelet-Afrikában tett kutatómunkámat, melyben néhány bennszülött törzset tanulmányoztam. Egy ilyen munkám során volt szerencsém találkozni Mr. H. Úrral, kit Ön bizonyára nem ismer, de ha nem csal az ítélőképességem, a késő utókor nagyra fogja becsülni az afrikai vadászat terén kifejtett munkásságát. Barátom, micsoda nagyvadat lőtt minap! Határtalan döbbenet fogott el a leterített kafferbivaly haláltusáján. Páratlan élményként fogom számon tartani, a már amúgy is jelentős élettapasztalataim között. Azonban a szomorúság is elfogott, amikor a mértéktelen ivászat jeleit véltem felfedezni a viselkedésén. Nem tudom, mihez kezd majd, ha  felelőtlen életformája megakadályozza a vadak leterítésében, ezért késlekedés nélkül felajánlottam számára egy titkári állást. Feladata kalandjaim lejegyzésére vonatkozott volna elsősorban, de a maga vehemens módján azonnal nemet mondott, mondván, nem érez magában tehetséget az íráshoz. Ezt kényszerűen el kellett fogadnom, de sajnáltam is, hiszen valamilyen tetszetős formában akarom viszontlátni ezeket az éveket. Tudja Mr. Hyde, ha le kellene vonnom ezen időig beértett élettapasztalataimat, és tudományos kutatásaim lelki eredményeit,  ne lepődjék meg, de azt mondhatom, szép dolog a kaland és az utazás, de az emberi jellemnél nincsen érdekesebb tanulmány e kerek világon. Az a páratlan lelki kombináció, mely minden egyedben más és más, ez egyenesen lenyűgöző számomra.  

Az ember kiszámíthatatlan állat kedves Barátom. Tervez, munkálkodik, és munkája gyümölcse talán sosem érik be, nem lehet biztos benne, hogy a vetés után aratni is fog. Visszatérésem napja mondhatni bizonytalan, csak úgy, mint személyes találkozásunk pontos ideje. Bizonyára Ön is tudja, hogy egy jelentős tudományos felfedezés állott az elmúlt időben életem középpontjában, melyről e helyen nem áll szándékomban hosszan értekezni.

Hyde barátom, Ön azt írta, elsődlegesen önmaga ellen lázad. A lázadás kora ifjúkori termék, amikor tisztázatlan viszonyunk van a világgal, nem különben önmagunkkal. Később már kiismerjük magunkat az emberi viszonyok sűrűjében, és alkalmazkodunk hozzá. Háziasítjuk önnön lázadásunkat, másképpen elszívná az életerőnket. Van szabadság, nem  túl sok, de nem is kevés, kedves Barátom. Ön készen kapta a helyzetét bizonyos értelemben. Erős akaratú nők között élt? Nem látta át a valódi helyzetét, nem tudta helyesen értelmezni  mások viselkedését, de a sajátját sem. Talán biztatták, amikor nem kellett volna, nem segítették, amikor szüksége lett volna rá. Talán sosem kapott személyre szóló és osztatlan figyelmet. De hát kedves Barátom erről, ha nem csal az emlékezetem, már folytattunk mélyreható beszélgetést pár hónapja a könyvtárszobám mélyén, egy 1823-as évjáratú finom portói bor társaságában, amit szívemnek oly kedves komornyikomtól, Jean-Paultól kaptam valamely jeles alkalomból. Tehát, Önnek egykor ki kellett derítenie élete valódi jelentőségét. Ez sok fiatalembert szokott szélsőségekre sarkallni. Minden későbbi hozzáállásunk az érzékeny, fiatal évekre teendő, amikor elhelyezzük magunkat a különböző egyedek között. Gondoljon csak az iskoláiban eltöltött éveire, vonzódásaira, barátkozásaira! Azért bizonyára az eltelt évek változtattak is magán némely tekintetben. Nincsenek eredendően bűnösök, és eredendően áldozatok sem. Azok az emberek, akiknek kezére volt egykor bízva, maguk sem tudtak dűlőre jutni tulajdon életükben. Ez nem abból következik, hogy rossz emberek, ez csak annyit jelent, nem kaptak segítséget és valódi törődést maguk sem.

A legtöbb rossz a világban a jó szándékból ered kedves Hyde. Ismerve az Ön távolságtartó stílusát, félve jegyzem Ön elé meggyőződéseimet. Feljogosítva csakis annyiban érzem magam, hogy levelében maga kérte, tárjam elő sajátos meglátásaimat. Erre, valamint megbecsülésnek örvendő tudományos tekintélyemre hivatkozva írom soraimat ezen az egyre hevesebben himbálózó korvetten. Reményem, hogy barátságunk felvértez e szókimondó bátorsággal szemben. Engedje meg, hogy elmondjak valamit, amitől világosabb lesz néhány következtetésem. Talán emlékszik, egy borongós késő őszi estére, midőn szokásunkhoz híven élveztük a jótékony pipafüst adta merengő, ám mégis termékeny férfi társalgást, és Ön elmesélt egy történetet, mely szerint megismerkedett egy rokonszenves társasági hölggyel. Azonban a hölggyel való másik találkozás alkalmával szokatlanul heves viselkedést tapasztalt a részéről, amit nem tud megfejteni. Mily különös a sors kedves Barátom! A hölgy szintén felkeresett rendelőmben, hogy tanácsot kérjen, pontosan az Ön viselkedése felett érzett értetlenkedése okán. Milyen a véletlen! Nos, Ön felkereste a szóban forgó hölgyet egy esti zongora koncert okán, és bár nem vagyok egészen biztos benne, mintha Beethoven Kreutzer- szonátáját adták volna elő a tágasnak nem mondható szalonban. Kedélyesen elmesélte a hölgynek egy Sohóban történt esetét, amikor is összemosolyodott egy ismeretlen, ám annál kellemesebb külsejű hölggyel. Találkozott a tekintetük, mely egymásba fonódott, és édesen borzongató lehetőségek tárházát sejtette meg e futó pillantásban. Akkori kedélyállapotához méltó volt e pillanat, e különös tekintet, bár fura módon nem kívánta igazán az affér folytatását. Amikor ezt a történetet a már említett hölgynek is elmesélte, az indulatosan hívta inasát, és sürgető paranccsal kérte az Ön felöltőjének mielőbbi oda hozatalát, majd az Ön gyors távozását. Emlékezzék csak. Akkoriban nem állt módomban feltárni Ön előtt meglátásaimat.

Nem ez volt az egyetlen eset, mely foglalkoztatta Önt akkoriban, és én, a társasági hölggyel való incidens és a tavalyi esztendőben írt levele között összefüggést vélek felfedezni. E bizonyos levélben feltárta viselkedésének saját maga számára is érthetetlen megnyilvánulását. Érződött levelében állandósultnak tetsző viselkedése iránti türelmetlensége, majdhogynem kétségbeesése. Emlékszem soraira, szinte szóról szóra, mert foglalkoztatat minden, ami talányos. De hát ismer engem Barátom, roppant módon szeretem keresni bizonyos jelenségek valódi okát. Mondhatni szenvedélyemmé vált, és számos könyvem témája is egyben. Tehát, a levelében a következőkről panaszkodik, megpróbálom hűen visszaadni szavait. Dühít, ha valaki flörtöl velem és nem halálosan komolyan gondolja, ha igen, összevissza játszom feszegetve a határokat, majd úgy teszek mintha semmi sem történt volna, s tulajdonképpen én vagyok az, akinek minden kapcsolata másokkal, mégiscsak önmagáról szól. Maga olyan ember hírében áll, ki szereti górcső alá venni és értelmezni magatartásának bizonyos aspektusait. Úgy vettem ki soraiból, hogy valóságos szenvedés viselkedésének ezen megnyilvánulása, és szívesen veszi egy értő barát nézeteit. Szókimondásomat bizonnyal megbocsátja. Akkoriban a  Kelet-India Társaság meghívására Jakartában időztem, a Royal Society Club előnyeit élveztem, valamint új könyvem anyagához gyűjtöttem felbecsülhetetlen adatokat. 

Az Ön Édesanyja, akit én őszintén és mélyen tisztelek, egykor Önre és testvéreire ruházta érzelmeinek minden erejét tulajdon férje helyett. Önök kapták meg azt a szeretetet, amit a házastársának kellett volna nyújtania. Ezzel súlyos terheket rakott Önökre. Ilyen módon idővel megtanulta, hogy a szeretet bajokkal teli, egyszerre boldogító és fojtogató, és kettős érzelmet vált ki Önből. Olyan valami, amitől félnie kell, hiszen a szabadságát korlátozza, ugyanakkor erősen vágyik is rá. Micsoda feszítő ellentmondás! Kedves Hyde, itt van a kutya elásva, ahogy kedves komornyikom Jean-Paul szokta mondani, és tudja milyen a nép. Nos, ebben az érzelmi sakkjátszmában csak az segített egykoron, ha eltömte e réseket, ha elzárkózott minden olyan embertől és eseménytől, ahol ez a kettősség felütheti a fejét. Elsáncolta magát, kedves Hyde-om valódi érzelmeitől, csakhogy Önben is él a vágy más emberi lények iránt, és ennek utat kellett találnia. Visszavezetve gondolataimat mondanivalómhoz, amíg Ön nem veti le hőn szeretett Édesanyja érzelmi rakományát, addig a lelki különülés vágyát másokra fogja tenni, mert tudja, hogy a szoros kapcsolatban mennyire elveszítheti önmagát. Fél, hogy függésbe kerül  kiszolgáltatottsága okán. Tehát Édesanyjához fűződő kapcsolata során szerzett tapasztalataiban keresendő némely baj oka. 

Lázadjon, vívjon szabadságharcot, és ha nem teszi, nos, személyemben akkor is marad hű híve. Az Ön személyének átalakulása megkívánja a változásokat, ám erőre van szüksége, hogy lázadni tudjon anyagi, lelki és szellemi kényelme ellen.  

Szinte látom magam előtt kérdő tekintetét, felhúzott szemöldökívét. De térjünk vissza az eredeti történethez. Nézetem szerint a fent már említett és megsértett társasági hölgy jogosan érezte szándékos modortalanságnak az Ön mondatait. Úgy érezhette, ha közeledik feléje bárminő szándékból is, joggal várhatja el a megfelelő szavakat és mondatokat, melyből manapság oly szűken mérnek. Váratlanul érhette, hogy Ön tulajdonképpen beiktatott kettejük közé egy a maga számára  biztonságos ütközőt Barátom a Sohóban történt esetét elmesélve, mely azt hivatott szolgálni, hogy a társasági hölgy könnyen félreértse szándékát, és Ön boldogan visszakozhasson, amennyiben hangulata úgy diktálná. Mondhatja, hogy a hölgyemény téved, és mi végből gondolta, hogy az Ön beszéde komoly. Így Ön minden érzését, unott és durcás dühét, elrejtheti a legkisebb visszautasítás, avagy valaminő érdeklődés gyanúja esetén is. Felette valószínű, hogy a hölgyet az Ön viselkedésének a felszínen megjelenő formája ragadtatta heves válaszra. Az Ön számra eddig érthetetlen személyes megnyilvánulásai innen, az általam felrajzolt eredőből nyerik valódi értelmüket. Menekül valaminő dologtól, amire pedig hőn vágyik, és mind eközben sajnálatos módon áldozatokat szed.

Talán emlékszik még egy régi beszélgetésünkre. Megosztotta velem azon megfigyelését, mely szerint az Ön számára a legmegfelelőbb élet stabil, kényelmes és nyugodt. Kissé felfokozott élethangulatai gyógyítására például egészen kiváló, hiszen az ingerek csökkentése nagyban elősegítheti kedélybeli problémáinak mérséklését. Hadd hívjam fel figyelmét még valamire. A félénkségről van szó, mely roppant csalóka tünemény. E tulajdonságok szóba jövetelekor, Ön gyakran és mondhatni kíméletlenül ostorozta magát. Nézetem szerint Ön azért érzi magát félénknek, mert nem erősítették meg fiúcskaként abban, amiben tehetséges, kezdeményező, felfedező, bátor és törekvő volt, és talán megerősítették az önzésben, a teljesítmény nélküli elismerés várásában, hangulatai parttalan csapongásában, ugyanezen hangulatok következmények nélküli áradásában. Mindezen testetlen és beazonosítatlan dühöt és bizonytalanságot Önmaga ellen fordította, hiszen valódi és megfelelő érzéseit nem fejezhette ki. Ön ebben az értelmi és érzelmi káoszban kialakított egyfajta tökéletességre törekvő hozzáállást, hogy védekezzék a meghibbanás ellen. Jól tette! Mindenkinek kell a biztonság érzése. A szabadság semmit sem ér édestestvére, a biztonság nélkül. A félénksége vonzó, és higgye el, van keresleti piaca, mi több, az érvényesülésnek is titkos összetevője. Gondolkodjék el Barátom!  

Hadd zárjam soraimat egy leendő filozófus szavaival. Mindig mindenki kihozhat valamit abból, amit belőle csináltak. Tegyen bárhogyan, én örök híve maradok minden körülmények között.

Üdvözlettel: Dr. J. A Testi Orvoslások és az Emberi Psziché Királyi Tudósa.

Kérem, adja át tiszteletteljes hódolatomat S. Kisasszonynak, ő tudni fogja miért.

Dampier-Island, West-Aus...

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-04-22 16:00:28

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.