VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomDo you speak hungarian?
Séta közben a vendéglátóim sokat sejtető kacsintással figyelmeztettek, hogy elérkeztünk egy felejthetetlen, különleges helyre. – A biztos kiszámíthatóságra törekvő többséggel szemben én imádom a meglepetéseket, főleg azokat a váratlan fordulatokat – magyaráztam a vendéglátóimnak –, amik centripetális erővel sodornak le arról az útról, amin addig jártam. – Ez ilyen lesz – mosolyogtak, és vállamat szelíden meglökve betoltak egy forgóajtón. pink piszoár olykor súlyos kérdések az emberkében rejtőzködő
Kisember a csónakban
Levette a bugyit, lábait szétnyitotta, és felkiáltott: "Ez vagyok én!"
Úgy mondta, mintha ezidáig rejtegette volna, én meg csak álltam bambán; még ha ő is lett volna az első, olvastam már olyan magazinokat, töröltem már bűntudattal a böngésző előzményeit, nem volt rejtély, mi várakozik a csipkefüggöny mögött, most mégis értetlenül néztem rá, hogy mitől kellene meghökkennem. A festményjelentésíró
Az volt a feladata, a nap mint nap végzendő munkája, hogy tömör összefoglalásokat – jelentéseket – írjon készülőben lévő festményképekről.
A laborba érve bekapta könnyű reggelijét, felhajtott egy csésze teát, a kannából a maradékot termoszba töltötte, s nekiült az aznapi képnek. Amíg várta, hogy szeme előtt megelevenedjen a világ, áttanulmányozta a műhelypadra állított festményt, s közben teáját szopogatta a termosz fedeléből. Majd gyorsan bele is vágott. Jól megválasztott kifejezésekkel ecsetelte a tájkép látványának egészét, majd aprólékosan vette sorra a részleteket: a háttérben sötétlő hegyeket, az erdőségek zöldjét, alant a város temérdek házát, tornyát, hidacskáját. Különös gondot fordított az égbolton lángoló vörösre, a bíborra és lilára. Ezután a személyek leírása következett: városi polgárok időztek a városfal alatti parkban, a csoport tatjai egymás felé fordultak, a dámák pompás öltözékben csevegtek, az urak gálánsan gesztikuláltak. Labdát kergető fiúk iramodtak a réten, amelyen már tavasz-illatú virágok bontották szirmukat, odébb egy gyermek hevert a gyepen, fölé kislányok hajoltak, arcukon döbbenet. A kép sarkában egy szemlélődő volt látható, a jelentésíró pályatársa. Elvonulás idején
Néhány nap diszkrét hallgatás. Kiürített elme-járat. Néma balladák.
Kéz nélkül pendített húrok. Egyszemélyes mozi. Csendből szőtt kabát.
Film, szavak nélkül: A lány, kinek végre van dala. Határ nélkül csorduló idő. Önmagát éneklő mandala.
Szia Örkény István emlékének
Szia. Szia. Szia. Kossuth Lajos utca 25. Szia. Hazamegyünk, elvetjük a kukoricát. Szia.
Azóta üzen
Jeleket küld életem fája, a magról eredt ezüstnyárfa. Alig látszott, ám rátaláltam bújócska közben a susnyásban. Kérleltem az Istent, segítsen, hogy baj nélkül áttelepítsem a kertbe, ahol nyaraimat töltöm. Tehéncsorda Ahogy vonultak a tehenek, reggel hétkor, behallatszott a kolompszó a konyhába, mentek ki a legelőre, este hétkor vissza, a kolompkoncertre minden gyerek a kapuba rohant, el nem mulasztottuk volna a csordát. – Megjöttek a tehenek, megjöttek a tehenek! – kiáltoztuk, mintha nem láttuk volna őket minden áldott nap. Dudok bácsi hajtotta őket két pulija segédletével, állat-és gyerekszerető pásztor volt, neki magának is volt 14 gyereke, egyik dudokabb, mint a másik. Legjobban a kis borjakat szerettük, ahogy nyurga lábakkal szaladtak terjedelmes anyjuk mellett, friss, göndör szőrük fényesen csillogott a rosszul öltözött asszonyságok gyülekezetében. Nyakukban a pici rézcsengő üdítően csilingelt a harsány kolompozás-okozta hangzavarban. Volt egy leány…
Volt egy leány, neve szerényen Rüfke. Mondtam neki: „A nadrágod vegyük le!” „Verstehe nicht!” – aszongya, s hogy épp a cúg a gondja. De hisz ezért! „Ich fülle deine Lücke”. 4 kiábrándítóan sehova se vezető, s igen tanulságtalan anekdota
Apa éppen a világ ötödik legnagyobb óratornyán dolgozott órabérben. Csak a kismutató 20 méter hosszú volt és 5 mázsát nyomott! Amikor elkezdték felhúzni azt a nagy kismutatót, hogy elfoglalja helyét a munkahelyén, az óra gigantikus számlapján, a csörlő megadta magát és elengedte terhét: elszaladt az idő és ráesett apu bal lábára. Húzták az időt, szerencsére még földközel állt az a kismutató, így nagy kárt nem tett, de így is nehéz időszak volt. Apám nem sejtette, hogy ilyen hamar eljár felette az idő... „Itt az idő” - mutatták a mutatót a melósok a kiérkező mentősöknek. Nem merték megmozdítani azt a mutatót, ami még el sem indult igazán, már megállt. Minden perc számított, hogy megmentsék az idő sújtotta bal lábat. Ütött az az óra. Apa azonnal rossz jelnek vette a balesetet, és azóta minden órát kerül, még a házból is elütötte az összes időt. Nem akarta, hogy a szoba időpontot foglaljon, túllépett minden időkorláton, időfóbiája lett. Csak a nap állásából tippelt, merre járhat az idő. Órát még ma sem lehet hozzá állítani, mert ha túl közel az idő, megfutamodik, úgy érzi, már csak percei vannak hátra.
* „Bűnügy”
Ősszel már kiszivárgott az iszaphal-szagú vélemény… Tavasszal kezdte vetkőzetni folyóparton a reményt… ÁLOMNAPLÓ
Roland fiam jön hozzám Pestre. Telefonon hív, hogy a Baross utcában van és örülne, ha valami finomsággal fogadnám. Azt sem tudom, mihez kapjak hirtelenjében, mintha nem is a kőbányai panelben laknék, hanem egy tágas polgári lakásban, körülnézek, igyekszem összeszedni a felesleges holmikat, rendet tenni a papírokkal teli asztalt, meg a heverőket. Még be sem fejezem a felületes takarítást, fiam mosolyogva áll az ajtóban, észre sem vettem, hogy bejött, van kulcsa a lakáshoz. Ölelkezünk, kávézunk, mielőtt elmegy a városba dolgait intézni, még arra kér, süssek zserbót, mire visszajön, abból csomagoljak is az útra. Feltűnik, hogy fiam titokzatosan mosolyog, miközben kihátrál az előszobából. Elmosom a kávéscsészéket, közben eltervezem a délelőtti munkamenetet, hogy haladjak is, bekapcsolom a mosógépet, ameddig a sütéssel, főzéssel foglalatoskodok. A fürdőszobában valami különös történt: a nagy szennyestartó kosár tartalma a fürdőkádban halmozódik, a fehér, kerek nádkosár fejjel lefelé áll és púposkodik a járólapon, sőt lassan mozog is, mintha egy óriás teknős mászna a fürdőszoba kövén, én csak két ökölbeszorított kezet látok kilógni alóla, hátrálok kifelé, amikor kuncogást hallok a kosár felől, rémületem látván előmászik alóla sásdi barátnőm, Erzsi, hangosan kacag, csak azt mondogatja meglepetést akart szerezni, ezt a tervet fiammal eszelték ki, aki elhozta őt Sásdról. Jól sikerült a meglepetés mantrázom egyre…
* magyarázat (Pilinszky János emlékének)
a tudás fájának gyümölcsét férgek rágták szét az édenkerti állomáson sovány bakter integet semmi tolongás sehol az örvénylő sokaság csak egy kihalt váróterem s a végtelenbe futó sínek reménytelen magánya… Benső tájak titkai
Jóleső fáradtsággal érkezett, Eljött az este, s mintha festve volna A narancs Hold, ami nincs is az égen, Felderengenek a benső tájak.
A titkok megnyitják magukat, Ha zsebünkben vannak a kulcsok. Érdekeljenek? Hisz reggel Nem kapok értük tejet, kenyeret. Levelek a Pokolból (3) Hyde barátom, levelem rövid lesz, és egy örömhírrel kezdem! Ha nem csalatkozom az égiekben, rabságom hamarost a régmúlt emléke lesz. Remélem, hibbant segédem biztonságban eljuttatja levelemet Pago-ba. A szigetre hetek óta nem jön rakomány, az időjárás nem kedvező, most azonban úgy látszik jó széljárásra számíthatunk, ezért levelem is eljuthat majd szeretett földrészemre és az Ön becses kezébe. Nagyon remélem, hamarosan személyesen is találkozhatunk, és ígérem Barátom, mindenről beszámolok, olyan részleteket is említhetek, melyek e szürke papirost nem tűrnék. Tanyasi iskolás
Kukoricaszárral füstöl a hajnal boglyakemence alól. Villog a vályú oldala. Zajjal, éhesen ébred az ól. Alszik a szél. Fagy búj a csapásra, mordul a talpak alatt. Két pisze csizma, egy teli táska mérik a messze utat. Rágyújtanék… A férfiak büdösek, heten vagyunk. A régi orosz tv recsegve szól, de mi ennek is örülünk. Az asztalon nincs terítő, úgyse takarna semmit. Ilyen a csurma. Az ágyon fekszem, ahogy mindenki, fejem mellett kép: asszony és gyerek. Igen, csak asszony és gyerek, az apa hiányzik. Coelho-t olvasok, és gyűlölöm istent. Mert engedi ezt a szart! A pofont szégyellem, gyerekként vertek. És utána jött a tűz, most is meggyújtanám… Leó az esőről
Amikor nagyon esik az eső A párválasztó tükör
A Great Diamond Kft. igazgatója íróasztalánál üldögélt és unott arccal támasztotta állát, mikor titkárnője valósággal rátörte az ajtót. – Mi olyan sürgős, Sztellácska? – vetette rá tekintetét az üzletember, minden érdeklődés nélkül. – Egy úr keresi Önt, azt mondja, nagyon sürgős és fontos üzleti ügyben szeretne beszélni magával. – Ó, ahányan emiatt felkerestek – legyintett a férfi – ha én azokkal mind beszéltem volna… Biztos el akar adni valamit. – Lehet, hogy el akar adni – felelte a lány – de több egyszerű ügynöknél, igen furcsa alak, érdemes megnézni és van nála egy izé… egy nagyalakú tárgy, ami le van takarva.
Egy pillantást megér a dolog, gondolta az igazgató és kinézett a folyosóra.
– Á, maga az, Takács úr – üdvözölte a váratlan ismerőst – Mi járatban itt? És mi az a szerkezet, amit magával cipel? Csak nem amiatt jött, mert nem sikerült párt szereznünk magának? Tudja, manapság a bogaras feltalálók nem állnak előkelő helyen a hölgyek toplistáján. 
|
