Szépirodalom

Kék tinta, néma tusa - versnovella

Bevezetés az asszociatív, automatikus írás kulisszatitkaiba

(Ferenczi Tóth Mártinak és Gellér Máriának szeretettel és köszönettel)

Befejezem az utolsó mondatot. Minden szerzői jogomról le kell mondanom, de ha a zsűri rábólint, a szövegeim szórólapként landolhatnak az utcán. Van-e ennél megszenteltebb felület? Átlagos olvasók szeme előtt lélekmentő szövegnek lenni volna jó, van-e ennél magasabb labda, van-e ennél nemesebb cél? Fogy az idő, belekezdek a második szövegbe, írok, mint aki letépte láncait. Ezzel most pénzt is kereshetnék, írással szerzett pénz… pénz, pénz, tiszta pénz, se fájdalom, se vér nem tapad hozzá, ez a pénz a szikraferkós szűzarany, ez viola, ez holdsugár!

Tudat alatt mintha

Most, hogy tudok rólad, van-e értelme 
mindannak, amiről eddig tudtam? 
Valóság lettél bennem, és egyben 
cáfolata is. Lefordíthatatlan türelem- 
játék, amelyben rám osztottad az alany 
szerepét. De mi van, ha mindketten

Márciusvég

mintha talpam alá szelídülne a murva
a vadszilvafa virága szirmait elém hullja
fehér szőnyegét milliomodszor újra teríti a tavasz
rigó- és gerleszóban de már semmi sem ugyanaz

Pillantásod nekem minden,
amire életemben vágytam;
két szép szemed ragyog, mint
monitor az éjszakában.

Ha váratlanul a szobámba lépsz,
remegő kézzel kapkodom.
úgy szeretlek, érted még a
Pornhub-ot is lekapcsolom.

Egy betegszállító naplójából

A harmincöt éves nőbeteg éjjel egy óra körül leállította kocsiját egy idegen ház előtt. Átmászott a kerítésen, megzörgette az ablakot. Az álmából felriasztott családdal közölte, nagyon elfáradt, szeretne végre lepihenni. Más korban szállást adnak neki, másnap reggel még élelemmel is ellátják az útra.

Most: mentőt hívtak hozzá.

Csillag-Braille

éji égbolt
nincsen rés sehol
hogy megláthatnánk
mi van Odafönt
egyetlen levél-e az Erdő
vagy számtalan más Tér és Idő
csüng Isten rügyező sétabotján

Fáradtság

Fáradt vagyok. Ez nem az a vitaminhiányos restség, ez a mozdulni képtelen várakozás. Nincs erőm az ébredéshez. Álmaimat akarom élni, amelyek szertefoszlanak az ébredéssel. Hová vezet ez a tompa, érzéketlen ébrenlét, fájdalmakkal, és reménytelenséggel teli nappalaival? Hat és fél évtized nyomaszt dupla terheivel. Nem is sok, mondod, ma már százhúsz évig is el lehet élni. De nem nekem.

Ellenpont

Párhuzamos világokban élünk
Hiába próbálják kiirtani
Mindig megmarad a maszk a belsőn
Rádég. Hollóházi vagy Zsolnay

Készítette a mázat, szinte mindegy
Világot mozgat az esztétika
Belül a magma forr, kívül a kéreg
zöldell. Rétjén a fű, erdőiben a fa

Ettől élő. Hogy kívül és belül más
Pontosan szerkesztett kontrapunkt
Szabályok ellen senki sem véthet
A magma forr, a fű zöld, a kék azúr

Amikor a burok felszakad

    Nem, egyszerűen nem akarta elhinni, hogy ez megtörténhetett vele. Simi, akit a barátai a rendíthetetlen nyugalom, a türelem megtestesítőjeként emlegettek, most ott állt magába roskadva, értetlen arccal, hátát a falnak vetve, majd lassan keresztülbotorkált a sötét szobán, és leroskadt a székbe. Óvatosan kitapogatta, odébb tolta a kihűlt csészékkel együtt az egész hetet, és miután némi szabad felületet talált, fejét az asztalra hajtotta, és mintha csak valami további csapástól tartana, karjait védekezően feje köré fonta. Míg homloka az abrosz mintázatával ismerkedett, nyugalmat erőltetve magára próbálta átgondolni az elmúlt hetek történéseit.    

A tengely küllők között rezonál
Tandori Dezsőnek

Arany János szerint két dolog emeli fel
a költeményt.
A jól talált kép.
S az üveg-tiszta kifejezésmód.
Azaz a szemléleti perspektíva:
alaksejtelem.
Amelyben ott az aspektus-váltás.
Witgenstein szerint,
a szellem-elem.

Az öklelet avagy a hívségnek virtusa

Vótt es meg nem es, Canterbury érsekes városiban egy csapszék s abban egy iszákas katona, kinek a Kacska Angus nevet atták bicegi járása végett.

Eme derék fegyverforgató a macskáknak muzsikájával a főjében ébrett meg egy átaldorbézólt éj után. Tar koponyája fájdalmassan lapúlt. Seritaltól ragacsos tenyerit rőt szakállába törülte s közben fölfedezte a jobb markában az ökleletet. Az olly erőssen és pirossan égett, mint a Purgatóriumnak örökös tüze.

 páncélban

leginkább házalunk

mint a vadvízi

halak

az asztal

négy sarka

az égtájak

után kutat

kis magánünnepeinkr

páncélba

öltözünk

Bizánci praliné

Felvidít a gondolat, hogy valakire itt is hasonlíthatok.

Mert annyian vannak az utcán? Igen.

Képzeld, mindenben követtelek egy hónapon át,

mint ál-mamát a kislibák, és közlekedni is tudtunk

együtt, igaz, ritkán egymás mellett, ha a zebrán

előbb én érek át, intek, biztonságos, gyere,

de nem adok ki hangot. Hogy ne halljam az apám?

A zöld kendőd, rossz vicc, meghúzom nyakadon,

hogy a csücskét vékony csuklódra kössem,

tudd, hogy a tiéd vagy, el ne vessz.

Zsiványnóta

Suhanunk az éjszakában.

Tegnapoknak döntve hátam.

Vonatablak, senkitükre,

ami hátul, bottal ütve.

Ittissehol, közeltávol,

az éjszaka felnyalábol.

Az éjszaka furcsa görbe,

alkony szorul így ökölbe.

A REGÉCI KOVÁCS BECSÜLETE

A Rákócziak tudták, miért a hegygerincre emelik Regéc várát, a megközelíthetetlenségnek még a múlt század közepén, a padláslesöprésekről elhíresült években is hasznát látták hányatott sorsú lakosai.

Nyolc rendőr, két hivatalos személy és négy cigány ember menetelt a falucska felé a kora reggeli szürkületben, de közeledtüket már jó előre jelezték a lapuló falunak a lesen levő erdészek. Még csak Mogyoróska felől kanyarodtak a fölfelé kaptató útra, amikor az őrzők jelzésére a negyven-ötven család kézbe kapta az előkészített kis motyót, sietve bezárta a kamraajtókat, s loppal felhúzódott a rejtekadó erdőbe.

Rózsika és vendégei

Mindig ide szoktak beülni Rózsikához. Marika jókat elbeszélgetett a vendéglőssel. Nagyon régóta ismerték már egymást. Fel voltak villanyozva egymás jelenlététől. Marika fiával, Zolival volt, akit Rózsika nagyon jóképű fiatalembernek tartott.

Közben Rózsika ki is szolgálta a vendégeket. Majd mindig visszaült. Rózsika közben gondolt szerelmére is, Misire, akinek már érkeznie kellett volna. Marika ismerte Misit. Normális, sőt vagány hapsinak titulálta el, de Rózsikánál vagy tíz évvel fiatalabb volt. Ezért nem értette hogy mit akar ezzel az öregasszonnyal, habár Misi sem volt tini.

A Császárnő

(II. változat)

       Kövér, nagyseggű nők, bújtam hozzájuk

kéjre ajzott, reszkető kölyök-pótlékká váltan.

Friss tej- és ázott, tavaszi földíz;

               a szétterülő, izzadt, ragacsos hús menedék.

Próbáltam szeretni őket. Akár anyámat.

Termésnek béklyó a termő, földközeli

       fuldoklásra ítél.  A születés rabságba taszít.

Kérdőív (9. részlet)

Ritkaságszámba menő esemény lehet, mikor az ebédelő emberek nyugalmát az zavarja meg, hogy a szemközti gyár elvitorlázik?

Már éppen a lencsefőzelék kerül sorra, némi kolbásszal a tetején, amikor az étkezde ablakain át szokatlan fényesség ömlik be. És a falatozók sorra hagyják az asztalokon a finomságokat, mert a nagy világosság okát akarják tudni, és már mindenki ott tolong a nagy üvegtáblák mögött, sőt a szerencsésebbek egy kis teraszra is kijutnak, remélve a zavartalan kilátást. És már mindahányan a fényesség okozóját bámulják, egy irdatlan nagy fehér vitorlát, ami a szemben lévő gyár kéményén dagadozik.

Mögöttes

Mint amikor addig radírozod,

hogy a papír átlyukad. Mintha

homorúvá válna, állsz a szélén,

de a közepét soha. Vannak

azok az álmok, hogy bénultan.

Vannak azok az álmok, hogy

nincs hang. Aztán megébredsz.

A hirtelen mozdulat, a szavak.

Mint amikor beheged a papír,

és az origó te vagy. Más alatt

fűrészelik már a fát, a forgács-

tenger sem fogja fel az esést.

Mint amikor azt mondtam, hogy

van, akihez egy élet is túl kevés.

Mint amikor rádöbbentem, hogy

van, amiből túl sok egyetlenegy

pillanat.