Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Turányi Tamás: Bizánci praliné

 

Bizánci praliné

 

Felvidít a gondolat, hogy valakire itt is hasonlíthatok.

Mert annyian vannak az utcán? Igen.

Képzeld, mindenben követtelek egy hónapon át,

mint ál-mamát a kislibák, és közlekedni is tudtunk

együtt, igaz, ritkán egymás mellett, ha a zebrán

előbb én érek át, intek, biztonságos, gyere,

de nem adok ki hangot. Hogy ne halljam az apám?

A zöld kendőd, rossz vicc, meghúzom nyakadon,

hogy a csücskét vékony csuklódra kössem,

tudd, hogy a tiéd vagy, el ne vessz.

 

Hamar vége lett, a gyerekrajzaimból nem kért

az emlékkönyved, színes farktollaim, nézd,

megöregedtek, csak karistolják a levegőt.

A szemembe nevettél minden mesém végén,

hogy egész életemben szomszédok csirkéit

dézsmáltam, dehát te is bánatomban tetszettél meg,

és annyi másról hittem régen, hogy te jöttél.

 

Titkok is röpködtek, amiket különben egy léleknek

se, de nem te féltél lekvárba hullott darázsként,

hogy nem enged tovább a sötét alapon

nagyon is világos múltbeli hordalék.

 

Hamar vége lett, de még tart, a konyhai

didergésben még nyílik a térded a gyertya felett,

amit fűtésnek virágcserép alá tettél ötletesen,

még víz célozza a követ,

híd szalad a partnak, mint a hülyegyerek,

s lefekvés előtt, látom, uszonyaid rezegteted.

 

Új nyálcseppek égnek a kispárnádon,

de meghűlő vérem észre tér és készül a télre,

kicsit szégyenkezve, mint a színes tornacipőm,

már ujjatlan kesztyűre, műhóra gyűjtöm a pénzt

és becézlek barátnak, félédes testvérnek.

 

Hamar vége lett, de a folyón mintha még utoljára

átrohant volna egy sakál, s ahol ilyesmi fényes nappal

megtörténhet, ott álom meg se terem.

Az áldott, örökké keresett gyümölcskosáron

talán megint kezdett úrrá lenni a finom, őrült erjedés,

de késett a fordulat, s te kitartó levelezés ùtján mégis behívtad

az oroszokat: legyen csak rend, meleged van, fémesen

olvad a tarkód és finoman feltartod ostya-kezed,

a kilincset én fogom meg, hallani még hallom, hogy elköszönsz.

 

 

  
  
 

Turányi Tamás (Kaposvár, 1966.) költő, író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.