VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum videója Keresés a honlapon: |
Turányi Tamás: Bizánci praliné Bizánci praliné
Felvidít a gondolat, hogy valakire itt is hasonlíthatok. Mert annyian vannak az utcán? Igen. Képzeld, mindenben követtelek egy hónapon át, mint ál-mamát a kislibák, és közlekedni is tudtunk együtt, igaz, ritkán egymás mellett, ha a zebrán előbb én érek át, intek, biztonságos, gyere, de nem adok ki hangot. Hogy ne halljam az apám? A zöld kendőd, rossz vicc, meghúzom nyakadon, hogy a csücskét vékony csuklódra kössem, tudd, hogy a tiéd vagy, el ne vessz.
Hamar vége lett, a gyerekrajzaimból nem kért az emlékkönyved, színes farktollaim, nézd, megöregedtek, csak karistolják a levegőt. A szemembe nevettél minden mesém végén, hogy egész életemben szomszédok csirkéit dézsmáltam, dehát te is bánatomban tetszettél meg, és annyi másról hittem régen, hogy te jöttél.
Titkok is röpködtek, amiket különben egy léleknek se, de nem te féltél lekvárba hullott darázsként, hogy nem enged tovább a sötét alapon nagyon is világos múltbeli hordalék.
Hamar vége lett, de még tart, a konyhai didergésben még nyílik a térded a gyertya felett, amit fűtésnek virágcserép alá tettél ötletesen, még víz célozza a követ, híd szalad a partnak, mint a hülyegyerek, s lefekvés előtt, látom, uszonyaid rezegteted.
Új nyálcseppek égnek a kispárnádon, de meghűlő vérem észre tér és készül a télre, kicsit szégyenkezve, mint a színes tornacipőm, már ujjatlan kesztyűre, műhóra gyűjtöm a pénzt és becézlek barátnak, félédes testvérnek.
Hamar vége lett, de a folyón mintha még utoljára átrohant volna egy sakál, s ahol ilyesmi fényes nappal megtörténhet, ott álom meg se terem. Az áldott, örökké keresett gyümölcskosáron talán megint kezdett úrrá lenni a finom, őrült erjedés, de késett a fordulat, s te kitartó levelezés ùtján mégis behívtad az oroszokat: legyen csak rend, meleged van, fémesen olvad a tarkód és finoman feltartod ostya-kezed, a kilincset én fogom meg, hallani még hallom, hogy elköszönsz.
Megjelent: 2017-05-25 07:00:21
|
