Kelebi Kiss István versei (Csillag-Braille, Regula, Zsák)
Csillag-Braille
éji égbolt
nincsen rés sehol
hogy megláthatnánk
mi van Odafönt
egyetlen levél-e az Erdő
vagy számtalan más Tér és Idő
csüng Isten rügyező sétabotján
ezért vakként tapogató
szerkezetekkel próbáljuk
kideríteni hátha a csillagok
Braille-írása értelmezhető
vagy marad a kíváncsiság
mely végül magába-omlik
majd újból épül de beomlik ismét
termése épp a mag hiánya
és szomjúságra szomjúságot iszik
Regula
A lélek körzőkészleteivel
szerkesztett látomások,
a mesékből kihajló virágok,
ha másféle regulában állnak,
akkor a zaj lombja nem rejti el
a csöndet, a fény világít és nem vakít.
Akkor az egykor és a van összemosódik,
s kertünk éke, a nagy fehér virág,
konkvisztádor hajó, de a maja
autókon még nincs kerék.
Akkor az elme barlangfalán
bölényt festet az indulat,
de valós paták nyomát követve lesz
zsákmányod a vers, viszed az éhezőknek
és együtt gyújtotok tüzet.
Zsák
hiába tagadod
hiába csinálsz úgy
mintha röpülnél
szárnyaid helyén lapockák
körben kalitka
melyet minden este
egy lyukas fekete
zsákkal letakarnak
és ha sikerül elaludnod
szárnyakról álmodsz
de fölébreszt a zuhanás
suhogása
Megjelent: 2017-05-29 09:21:00
 |
|
Kelebi Kiss István |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
