Keresés a honlapon:

Csillag Tamás: Nyolcas telep – Rágyújtanék…

 

Rágyújtanék…

A férfiak büdösek, heten vagyunk. A régi orosz tv recsegve szól, de mi ennek is örülünk. Az asztalon nincs terítő, úgyse takarna semmit. Ilyen a csurma. Az ágyon fekszem, ahogy mindenki, fejem mellett kép: asszony és gyerek. Igen, csak asszony és gyerek, az apa hiányzik. Coelho-t olvasok, és gyűlölöm istent.   Mert engedi ezt a szart! A pofont szégyellem, gyerekként vertek. És utána jött a tűz, most is meggyújtanám… Emlékeket vetít az elme, a film pörög, nehéz vasajtót zártak ránk, ahogy nehéz vasajtó van a szíven is. Hiányzik a zene, talán oldaná a csendet. Valamelyik zárkában szól a börtön blues: valakit vernek. Vicsorgó vadállatok kergetik egymást a tudatban. Rohadékok! Mellettem hurkot kötnek lepedőből, hagyom. A szövet hasad. Megéri a reggelt? Lesz egyáltalán reggel? Szerencsétlen! Nem tudsz kiszállni ebből a csontkerékből, a rácsok közötti húsbörtönből nem ilyen egyszerű a szabadulás. Nemsoká fel kell mosni, a folyosó köve undortól fénylik, ahogy végignyalja a szennyes felmosó rongyba tekert feje. A rácsokon bejön a fény, és az égre látok, mennyire végtelen, mennyire távoli a szabadulás. Dühöm csendes, erős… Fénylik, ahogy parazsa a csikknek. Úgy rágyújtanék…

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-05-08 16:00:16

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.