VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
P. Nagy Laura: A legalsó fiók titka
A legalsó fiók titka – Neked nincs is apád! – kiabálta Évi. – De van! – tiltakozott Rita. – Nincs! Zabigyerek vagy! – és Évi kiöltötte a nyelvét Ritára. – Azt sem tudod, mi az a zabigyerek – védekezett egyre elhalóbb hangon Rita, de már pityergett. – De tudom. Az, akinek nincsen apja! Vagyis TE! Rita megsemmisülten állt az osztály közepén. Évi csípőre vágott kezekkel állta el az útját. Diadalmasan nevetett. Valaki hátulról meghúzta Rita haját, és ezzel elszabadult a pokol. – Zabigyerek! Zabigyerek! – harsogta kórusban az egész osztály. Rita a könnyein át meglátta a kijáratot. Felkapta a földről a táskáját, egy hirtelen mozdulattal félretaszította az útból Évit, és az ajtó felé szökkent. Jó futó volt, tudta, hogy a többiek nem érhetik utol. – Hová mész? – kiáltott utána Évi. – Ha nem jössz napközibe, megmondalak a tanító bácsinak! De Rita ezt már nem hallotta. Csak rohant keresztül az iskolaudvaron, az utcákon, mint mindig, ha bántották: haza. Még akkor is a könnyeit nyeldeste, amikor a házuk falához húzta a nagy kukát, hogy a tetejére állva elérje a fürdőszoba ablakot. Mit is mondott nagyi?
"A Jézuska sosem hagy el téged. Mindig veled van. A legnagyobb bajban is." Hol van most a Jézuska? Miért hagyja, hogy a többiek így elbánjanak vele? Először a táskáját dobta be, aztán átpréselte magát a kis nyíláson. Jobb lábbal és fejjel előre, ahogy a cirkuszban látta attól az orosz nénitől, aki egészen kis helyekre is befért. Az utóbbi időben ez is egyre nehezebben ment. Nyáron el lehetett bújni a garázs tetején a szomszédból átlógó öreg diófa ágai közt. A diófa jó barát volt. Elrejtette őt a kíváncsi szemek elől. De jövő télen mi lesz? Gondolni sem mert rá... Óvatosan lehuppant a mosógép tetejére, majd a földre, és egyenesen a szobájába ment. Leült a fiókos szekrény elé, és megsimogatta a legalsó fiók gombját. Ez a fiók volt egyetlen bizalmasa. Összes titkának hű őrzője. Ez a fiók tudta egyedül, hogy hányszor, de hányszor csúfolták már ki a többiek, mióta iskolába járt.
"A Jézuska nem is létezik! Láttam, hogy anyáék csempészték az ajándékot a fa alá!” – gondolta, és abban a pillanatban igazán mérges volt nagyira. „Ha igazán lehetne egy kívánságom, ami valahogy teljesülne, én egy barátot szeretnék! Olyat, akitől még az Évi is fél!” Elővette a leckefüzetét. "Hülye ez az Évi" – gondolta, és megpróbálta lerajzolni az osztálytársát vasvillával a kezében, és szarvakkal a fején. Ez néha segített, de most csak meredt a rajzra, és nem tudott nevetni. Kitépte a füzet középső, dupla lapját, és írni kezdett: "Drága Apa! Te már biztosan nem szeretsz engem. A Pisti látott vasárnap az új családoddal a vidámparkban. Engem soha nem vittél el oda. Most is egész hétvégén itthon ültem, és vártalak, mert anya azt mondta, vasárnaponként eljössz majd hozzám. Nem jöttél. Én meg csak sírtam. Az osztályban is csak piszkálnak miattad. Nagyi azt mondja, amikor dühös vagyok, akkor olyan vagyok, mint te. Ezért aztán gyakran vagyok dühös, mert rád szeretnék hasonlítani. Még emlékszem, hogyan szaladtunk előled, ha mérges voltál. De nem baj, mert most már jól tudok szaladni. Senki nem ér utol az osztályban! Meg akartam keresni a késedet is, de miután elmentél, anya az összes éles kést kidobálta. Csak tompát találtam, de azzal nem tudtam úgy összeszurkálni a babáimat a műtős játékban. Pedig igazán akartam. De a játék babák nem véreznek úgy, mint az igaziak. Ha létezne a Jézuska, biztosan Téged kérnélek tőle karácsonyra. Vagy egy barátot. De inkább jobban szeretném, ha visszajönnél, és akkor talán nem bántanának a többiek. Gyere vissza. Jó?" Megállt az írásban, hogy kifújja az orrát. A toll az öléből lecsúszott a szőnyegre. Egy darabig csak meredt a papírra, nézte a kusza sorokat, aztán megint eszébe jutott nagyi. Mi van, ha nagyi megint nem mondott igazat? Nem csak, hogy a Jézuska nem létezik, de mi van, ha ez a fiók is csak ugyanolyan közönséges fiók, mint az összes többi? Ha így van, akkor semmi értelme apának írogatni. Úgysem lesz belőle semmi. "Amikor nagyon magányos vagy, fogj egy papírt, és írd le a bánatodat. Vagy, ha nagyon szeretnél valamit, akkor a kívánságodat. Rejtsd el jól, hogy senki ne találjon rá. Ha elég erősen gondolsz arra, amit szeretnél, előbb-utóbb valóra válik majd." Tényleg nagyi mondta ezeket a szavakat? Vagy az angyal? Vagy talán az angyal volt, de nagyi hangján? Ez nem olyan meglepő, mert mostanában mindig látja, ahogy ott ül az ágy lábánál esténként, azokkal a hatalmas szárnyakkal. Nem is érti, hogy fér be velük az ajtón. És ha az angyal anya hangján meg tud szólalni, akkor biztosan nagyi hangján is meg tud. Azért ezt a Jézuska dolgot még meg kellene kérdezni valamelyik okos tanító nénitől is. Esetleg attól, akinek „párttitkár” a férje... Rita bizalmatlanul méregette a legalsó fiókot, mely telis-tele volt magányos gyermekkorának papírra vetett emlékeivel. Egy mozdulattal markába gyűrte az utolsó megírt levelet, és biztos, ami biztos, behajította a többi megvalósulásra váró kívánság közé...
Megjelent: 2017-05-01 16:00:34
|
