Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt versei (A foglyul ejtett figyelem, Csattogás)

 

A foglyul ejtett figyelem

Fogarasi Györgynek

 

Figyelemcélpont.

Az ész birtokba veszi a lehetőségek egyikét.

S mások elől visszavonul. Bezárul.

Élesíti a szikét.

Egyebek felé figyelmetlennek kell lennie.

Hogy a fókuszba kerülhessen a lényege.

S hosszan tegyen szert attrakciós erőre.

Egyébiránt a legkívánatosabb irány

a figyelemhiány.

További bonyodalmakat szül.

Sőt végzetes lehet.

Ha ott ragad a képzelet.

Mert uralma elszakítja attól,

amibe belefeledkezett.

Akkor kilép a bűvköréből. Ha még lehet.

És új lendületet vehet.

Egy nő a kávéházban felfedezett.

Nagyon új ruhákat vett magára.

Rendkívül vonzó parfümmel rendelkezett.

És megszólított. „Ön épp jókor érkezett.”

Én? Mondtam. Nem vagyok itt. Tévedett.

 

 

Csattogás

(Önmagát szövögető gondolkodás)

 

Minden mozdulatával aktivál egy képet.

Elengedhetetlen, hogy valami ne keletkezzen.

Szünet nélkül lüktet benne az inspiráció.

Fájdalom van a rendben.

 

Mielőtt behatol egy tűvel az éjszakába,

bele a hallgatás szövetébe. Csomót kötve a beszéd fonalára.

Megérzi a klímáját. Előszagol. Oldja. Kivájja.

Kertet épít, rendszert ültet a várakozásba.

 

Miért kitörölhetetlen a szívből a hála?

Hogy a nyelv a porrongyot a beszédre rázza.

Kristályokká változik minden ábra.

 

Amikor a száj a pillanatot cicomázza.

A múlt csak részleteiben szép.

Az egész szörnyű. Mint a megszégyenült eszmék.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2017-05-04 07:00:23

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.