VideóA Magyar Hang videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalom
Sok süket dumát hallok mostanában rólad és a földi élet értelméről, ezért úgy döntöttem, egyenesen téged kérdezlek, nem a hátad mögött szidlak, Uram. Részint, mert úgyis látsz, hallasz mindent, de az is lehet, nem tudsz semmiről. Lehetséges, hogy nem a te elhatározásod voltam, valamint a velemjáró katyvasz, hanem az enyém, ennélfogva miért téged hibáztassalak. Már én sem emlékszem, melyikünk döntött így, de tuti, hogy nem volt beszámítható. Állítólag te küldöd le a gyermekeidnek titulált lelkeket a Föld nevű bolygóra egy köteg gondosan kiválogatott problémával, és nem átallod beléjük oltani azt a nagyralátó érzést, egyedül nekik van képességük megoldani azokat. Ha igaz a hír, haragszom rád, Uram. Nem is értem, hogy gondolhattad ezt komolyan. Protestálok jó erősen, úgyis, mint a teremtményed.
állatmese Egy óra múlva lefekszem –
Hetek óta készülünk megnézni az erdőt – az erdőnket –, de egyszer túl hideg van, máskor nagy a sár, a lelkesedés olyan, mint az ócska bili füle: könnyen letörik. Hétvégén délelőtt főzünk, ebéd után kajakóma, mire összevackolódnánk, besötétedik. A fiúkat is nehéz már anyával közös programra rábeszélni, nem motiválja őket, hogy megnézzék, hol estem el augusztusban a villanypásztoron átkelve. (Nem is értem őket…) Ma csoda történt: vagy a kedvemben akartak járni, vagy az erdőt szerették volna látni végre, nem tudom. De jöttek. A falu határáig autóval mentünk. Ez van. Mert odafelé még csak-csak elballag az ember legényesen, de mi értelme van, ha szégyenszemre hazafelé meg már rezeg az ina…
a cső a cső köldök zsinór a cső lehet bölcső bár akár egy hajlék gégecső kéményseprő vérerecske miben fut a lét csőlakó forrásnak mindig jut cső és más csődület
A lány ott ült az asztalnál, összekulcsolt kézzel, és várt. Gary főzött ma, Emma kedvenc ételét. Sertéssültet, petrezselymes krumplival és cékla salátával. – Kérsz egy kis bort, drágám? – kérdezte Gary, de választ sem várt, töltött a lány poharába. – Délután bementem a városba, és vettem neked valamit. Felpróbálod? Gary átment a gardróbba és kihozott egy dobozt. Kinyitotta. Egy pár gyönyörű, piros tűsarkú volt benne. A lány megígérte neki, hogy felveszi, csak neki, ha úgy kívánja. Egyébként nem szerette a magas sarkú cipőket. Világ életében lapos cipőkben járt, már a magassága miatt is, mert száznyolcvan centi volt.
(Köszöntővers a Parnasszus folyóirat 20. jubileumára, 2014-ben, a Tokaji Írótáborban.
Császár, jöttem verselni, túl életen és halálon.
Fújt a szél, fütyülve sodort el mindent, ami az útjába akadt. Olyan hirtelen jött, hogy ami mozdítható volt odakint az udvaron, nem maradt idő összeszedni. A padlásajtót úgy csapkodta, hogy az idős házaspár attól tartott, alákap a tetőnek és darabokra tépi. Nem tartott sokáig, néhány perc volt az egész. Hirtelen csend lett. A két kis öreg készülődni kezdett, hogy körbenézzenek a ház körül. Előbb a férj lépett ki az ajtón, de éppenhogy félig lépett ki a gangra, hófehérre sápadva, remegve hátrált is vissza a házba. Valamit láthatott, de nem tudta elmondani. Az ajtóra mutatott, hogy zárja be a felesége, de hiába, az asszony nem értette, hogy mit akar.
mind a tizenkettőt szeretem. mégis akkor vagyok a Gimnáziumi éveim alatt jutott fontos szerephez mindennapjaimban a radír. Ahogy életrajzi töredékeimben már gyakran utaltam arra, hogy nem szerettem, nem is értettem a matematikát. Az XY meg az egyenletek számomra a japán képírást idézték, az én iskolámban ezt a muníciót valahogy nem tudtam megjegyezni. Lemaradásomat soha nem sikerült behoznom, ezért sokat szenvedtem és unatkoztam, öntudatlanul mással foglalkoztam a matematika órákon. Drága Vera néni éles szeme már a gimnáziumi év első hetében kibökte, hogy fésülöm hosszú hajam, és nézegetem magam a pad alatt a szágyi búcsúból származó Beatles képekkel ellátott tükrömben. Vera néni nem tétlenkedett, azonnal beírta az ellenőrzőmbe: „Óra alatt fésülködik, ezért figyelmeztetem.” Mivel kollégista voltam, így szülő helyett a kollégium igazgató nőjével kellett aláíratnom a figyelmeztetőt. Jutka néni megdöbbent miután bemutatkoztam, aztán azt mondta, hogy az első héten nem szoktak beírást kapni a lányok, próbáljak figyelni a tanórán. Könnyű ezt mondani – gondoltam, igazán megpróbáltam magam tartani, amikor az első hétvégén a reggelinél megmaradt kiflimet eszegettem stikában az első padban. Vera néni a terem végéből is meglátta a lakmározást, persze most sem úsztam meg, az ellenőrzőmbe most csak ennyit írt: „Óra alatt eszik, ezért megintem.”
Járdátlan oldal puha szenet hoztak télire.
Kín haikuk
Pegazus-álom; Látomásos Don Parnass, Mon Juan Jüan,
Ló(v)ágyas alom; Takarós kar-hatalom; Ha betakarom,
“Néha úgy érzed, meghalsz (Márai)
(Fóliával befedi az utcát, ledöngöli a földet és a hegyeket.) A kikötőben fehér a víz, Somfait minden rendezőelv nélkül lelőtték. Éjszaka van, nélkülözhetetlen az útmutató. A nők egyé válnak bizonyos férfiakkal, a folyó túloldalán kiöblösödik a hang. Engedett a szorításnak. Megsimogatta az oroszlán fejét. Három terrorista kúszik a tábor felé, feltűnik szándékaik különlegessége: szervezettség folytán előtérbe kerülni. Aztán fut, hirtelen felé fordul szemmértékkel. Tornacipőben szöknek, férfiszót jegyzetelnek. Nem mondott le, és nem is ébredt fel. Tárgyilagosan megállok, menekülök. Megállok, végigböngészem. Egy kislány emeli a lábát. Harsányan nevetett, kezével a térdét csapkodta. Ahogy fiatalodik, a vér a fejébe száll. Belejavít a mozdulatba, például, ha betűket közöl. Mint a csapdába csalt golyó. Tetszik a döntés és a szerep. Fontos valakinek, egészségesen és alázatosan füstölögnek a felhők. (Részletfizetést kérnek.) Csúcsteljesítmény esetén torz színeket keverek össze, ez a feladat: színkompozíció. Csupasz a föld a pillanat terhe alatt. Gyors ecsetvonásokkal horgászom az égbolton. Reggeltől estig ugyanazt játszom, a megrendüléstől a megvetésig. Bepánikolva kiáltoznak a leomlott falak. (Beszélgetek, főleg más országokról, meg arról, hogy a hódgátak közé szorul a folyó.)
Az első két tojással minden rendben volt, a harmadikból viszont a sárgája helyett egy aprócska univerzum pottyant ki. Először nem értettem, hogy mi úszkál bolyongva a tojásfehérjében a tálamban; de ahogy megnéztem egy nagyítóval, rögtön látszódott minden: Csillagködök, galaxisok, fekete lyukakból álló klaszterek, stb. Hirtelen nem is tudtam, hogy mihez kezdjek. Mégsem szokásom egy egész világegyetemet megenni reggelire. Különben is, mi van, ha intelligens létforma alakult ki benne? Én sem szívesen ébrednék arra, hogy egy hatalmas méretű serpenyőben sülök némi aprított hagymával és kolbásszal együtt.
Vigyázzban állok
Vigyázzban állok, mint itt a parton a szálegyenes jegenyék, lecövekelve, moccanatlan. Körben a szántóföld széles mosolya terül a vas hasgatta barázdákra. Nem fájnak neki, de örökre bevésődtek, mint tetovált bőrön a rovátkák. ezzel a könnyű derűvel, és lentről kapaszkodom a szerteszét kószáló gyökerekbe. Tudója leszek a titoknak, amit elárulni tiltva vagyon.
(Helga és az előbbiek.) RUDI. Nini, ki van itt! (Melegen megöleli.) Isten hozott Váradon! Aurica, légy szíves, üdvözöld a kedves vendéget! (Felkapja Helga bőröndjeit, de szinte el is ejti őket, olyan súlyosak.) AURICA (a cukrásznő elé biceg). Küss die Hand, gnädige Frau1! (Térdbók.) HELGA. Ejnye, már megint! Hányszor mondjam már, hogy nem vagyok gnädige Frau. Sem én, sem más. Már réges-rég lejárt a gnädige Frauk ideje, na és persze pukedlizni se pukedlizz, mert megharagszom. Szervusz! (Kezet fog a leánnyal, aztán szuszogva kacsázik az asztalhoz. Leül, pontosabban rogy egy rozzant karosszékbe.) Hogy itt milyen hideg van! Bocs, elfelejtettem, hol vagyok. (Rudi és Aurica vele szemben foglalnak helyet az asztalnál.)
Portugál csempék A délibábok kergetése veszélyes. Velem is előfordul,
Facsarom az orsót, a medve ráereszkedik a papra, csorogni kezd a must, folyik a kármentőbe. Ez nem hóvíz szőlőből való – mondja az ács, akinek az arccsontja, mint szélcsiszolta gerenda. A gyerek már a nagyapjától megtanulja, hogy a hegy szent, ott mindenki egyenlő, hogy az őszi, megpirosodott szőlőlevelekből készülhet orvosság, jó a lábszárfájdalmakra.
csoportfoglalkozáson a kérdésre hogy ki hány gyereket képzel el néz ki magából huszonöt fiú négyfelé oszlott testszavazás
Az öreg, sánta harangozó, Borissza Pista bácsi nem cáfolt rá a nevére, egész életében hősiesen vedelte az alkoholt,de dicséretére legyen mondva, legrészegebb állapotában is föl tudott mászni a korhadt, rozoga falépcsőn a toronyba. Nagy erejű ember volt, az állandó haranghúzás megedzette. A falu lelkésze szintén híres volt nagy erejéről, hiszen ott segített, ahol tudott: összevágta a magányos öregasszonyok fáját, segített kihordani a bútorokat meszeléskor, eltalicskázta terményeiket, cipelte zsákjaikat, hiszen mit ér a prédikáció Isten szeretetéről, ha nem érzik a maguk bőrén.
Ki írt ide, ki írt ki engem? 
|
