Angyal Gyula: Bor és babér
Bor és babér
(Köszöntővers a Parnasszus folyóirat 20. jubileumára, 2014-ben, a Tokaji Írótáborban.
Ihlette az Emperor: I am the black wizards című dala)
Császár, jöttem verselni, túl életen és halálon.
Fogadd parnasszusi üdvözletemet, léha barátom.
Légy párt fogója mindannak, mit húsz év felmutat!
Kívánj nekünk ihletet és eddiginél is szebb utat!
Húsz éves lapról, mint húsz éves nőről búg szavam,
hisz mindkettő még kalandvágyó, de már izgalmas múltja van.
Új vizeken evez, magasles-önmagát építi hegyig.
A Parnasszus, mint jó rakéta, nem áll, hanem emelkedik.
Borról és babérról zengek, uralkodó cimborám,
kérlek, hogy ne sértődjél meg zsivány pofám fintorán.
Széljáró vagyok, néha részeg, mindig lázadó,
tüdőmet olykor megsarcolja zöldes színű bláz-adó.
Éljen a sok nemes, neves publikálás, az ABC ha átfolyik
Acsai Rolandtól Payer Imre barátomon át Zsille Gáborig.
Nyitott elefántcsonttorony épült, kapott elég ajtót s levegőt.
A Parnasszus mint gyors hajó, jó szelet fogott, s beledőlt.
Császárom, ez egy rendes gárda, csupa frankó név a listán.
A vezetőjük... várjál... Tudor, Vidor, Hapci...Turczi! Turczi István!
Hegyet épített és épít, udvarháza átjáró és kocsma
ahol a P'Art nem szakad, ott berúghatunk most, ma.
Remélem csíped a stílusomat, ilyet nem szajkóz száz más,
én Ausztriába immigráltam a csikágozó líracsárdást.
Pistával Bécsben is felolvastunk, hol tapsolták szavainkat.
A Parnasszus, mint jó menedzser, külföldre is átkacsintgat.
Húsz év eltelt, ez rengeteg vers! Ne hidd, hogy a torony dől.
A Parnasszus egy sáraranyban hempergő gogó-görl!
Minden új, remek lapszámmal növekedik csöcse még,
digitalizált korszellem, aranykori töredék.
Bár az ihletkútnak a bőség a fontos, nem a szebb káva,
de jól jön a PDF-formátum és a támogató NKA.
A magyar líra a sok pegazus közé egy magamfajta vadkant ellett,
és a Parnasszus seregében törünk lándzsát az érték mellett.
Ajánlás:
Császár! Időm lejár, szemzöldembe égtetőnyi azúr vág.
Kelyhedbe ajánlom a Parnasszus fennkölt, víg aszúját.
Fekete varázslók vagyunk, nem fog rajtunk halál se ma,
napkezünkből száll a szélbe borjég, gyémánt, azálea!
Tokaj ivó-ívó-írótábora rád emel poharat, ebbe fogózz,
egyszer úgyis képünkbe kacag a csontpofájú, kaszás bohóc.
Eredetem: vihargróf. Ne tudd meg, utam merre áll!
Vaskalapom nincsen, csak koronám: A BLACK METAL.
A Parnasszus milfként viháncoljon még 20 évnyi pazar tavaszt!
Maradok költői tisztelettel: a globalizált aranyparaszt.
Megjelent: 2021-09-26 20:00:00
 |
|
Angyal Gyula (Budapest, 1979) költő, slammer
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője, a slam poetry rovat vezetője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
