Szemle

Végre eljött ez a pillanat is, felfedjük az első tízet, azaz az év végi listánkat vezető könyveket, és megmutatjuk, hogy 2022-ben szerintünk mi volt az év könyve! Ahogy az elmúlt években, úgy idén is novemberben húztunk egy határt, és elkezdtük listázni a kedvenc olvasmányainkat. Sokszor leírtuk már, hogy a lista szubjektív - és mint minden lista, emiatt igazságtalan -, de ezúttal is csak azokból válogattunk, amelyeket olvastunk, és amelyek megérintettek, felráztak, elgondolkodtattak, megnevettettek, megleptek minket, Egyszóval, amelyeket az idei év legemlékezetesebb és legizgalmasabb olvasmányainak találtunk. Így olvastunk mi 2022-ben.

Tovább a konyvesmagazin.hu cikkére >>>

 
Keserű Ilona: Mozaikterv

Idén is érvényes, amit tavalyi hasonló listánk bevezetőjében írtunk: az élő művészek TOP10-es aukciós eladási listáján idén sem a nevek változtak meg, hanem az árak. Utóbbiak viszont olyannyira, hogy közelebb kerültek a klasszikus modernek áraihoz is; a legmagasabb áron eladott, élő művész keze alól kikerült mű az idén legdrágábban értékesített alkotások összesített listájára is felkerült. Ez korábban csak Reigl Juditnak sikerült, aki 2018-ban két művével is bekerült a TOP10-be.

Idén először fordult elő, hogy egy ma is aktív művész munkája, Keserü Ilona Sírkövek 2 című festménye kilenc számjegyű összegért kelt el; ez, mint a néhány napja megjelent abszolút toplistánkon látható volt, ott a 10. helyhez volt elég. Keserü Ilona amúgy is dominálta a piacot a kortársak legfelső árszegmensében; a most bemutatandó tíz műből ötnek ő a szerzője. Rajta kívül Maurer Dóra és Nádler István duplázott, Bak Imre pedig egy munkával szerepel a TOP10-ben. Hiányzik ugyanakkor az előző évben három művének árával is a legdrágábbak közé került Lakner László. Míg a legdrágább alkotásokat tavaly két, a Bodó Galériánál kalapács alá került tétel kivételével mind a Virág Judit Galéria értékesítette, az idei listán a Bodó Galéria helyét a Kieselbach Galéria vette át. Ők idén először rendeztek kifejezetten kortárs árverést, melyen az említett Keserü-munka ára átlépte a százmilliós küszöböt, s a művésznő egy másik alkotása ugyanitt a holtversenyben kilencedik helyet jelentő 20 millió forintért kelt el.

Tovább az artportal.hu cikkére >>>

Kemény évünk volt. Angelo Badalamenti, Angela Lansbury, Paul Sorvino, David Warner, James Caan, Jean-Luis Trintignant, Haumann Péter, Ray Liotta, Gyarmathy Lívia, Sidney Poitier, Peter Bogdanovich és még sok más filmes mellett búcsút vettünk Jean-Luc Godard-tól, a francia újhullámos legendától is, ezzel véglegesen és szimbolikusan is lezárhattuk a filmművészet hosszúra nyúlt huszadik századát.

Fokozódó izgalommal figyeltük a maszkviselés, no meg a hézagos székfoglalás szabályainak eltörlését és az ezzel járó teljes mozi-újranyitást; elégedetten nyugtáztuk a fesztiválok „újra-offline”-osodását; kikerekedett szemekkel bámuljuk az egyre éleződő nemzetközi streaming-harcot annak minden visszásságával együtt; izgalommal próbáljuk megtippelni, hogy a mozi intézménye mennyire tud nőni ipari, művészi és más szempontokból – idejekorán keltett halálhíre ellenére.

Tovább a filmtett.ro cikkére >>>

A hagyományteremtő, 2020-ban elindított szavazás után idén is arra voltunk kíváncsiak, hogy a fotográfiához köthető szakemberek véleménye alapján melyek voltak 2022 legfontosabb hazai fotókiállításai. A rangsorban a történeti és a kortárs fotográfia területéről egyaránt találhatunk alkotókat, és a fotográfiai stílusok is a médium sokszínűségét bizonyítják. Az elmúlt évekhez hasonlóan a lista élére ismét egy világhírű fotóművész kiállítása került.

Tovább a punkt.hu cikkére >>>

Magyarországon a szerző halálát követő 70 évvel válnak szabadon felhasználhatóvá a művészi alkotások, így 2023. január 1-jétől Molnár Ferenc, Kempelen Béla, Szász Gyula, Paul Éluard, Knut Hamsun, Mariano Azuela, Waldemar Bonsels írásai, Kende Géza festményei és Szerémi Gusztáv zeneművei is.   

Amikor egy mű létrejön, automatikusan szerzői jogi védelem alá kerül, amely a szerző halálát követően még 70 évig él.

Ennek köszönhetően Magyarországon 2023. január 1-jétől így közkinccsé válnak többek között az 1952-ben elhunyt Molnár Ferenc írásai (így A Pál utcai fiúk, Az éhes város című regényei vagy az Egy, kettő, három, a Liliom és Az üvegcipő című színpadi művei). De szintén szabadon használhatjuk Kempelen Béla újságíró magyar nemességet kutató alkotásait, Szász Gyulamatematikus tudományos publikációit, a francia szürrealista alkotó, Paul Éluard költeményeit; az irodalmi Nobel-díjas norvég Knut Hamsun (az Éhség, illetve az Áldott anyaföldszerzője) és a mexikói Mariano Azuela regényeit (Odalenn – Regény a mexikói forradalomról), illetve a Maja, a méhecske című gyermekkönyvet író német Waldemar Bonsels munkáit is – tette közzé a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala.

Tovább a fidelio.hu cikkére >>>

Miczura Mónika, a Mitsoura frontembere – Fotó: Hevesi-Szabó Lujza / Telex

Miczura Mónika a kétezres évek egyik legprogresszívabb hazai világzenei produkciójának, a Mitsoura zenekarnak a frontembere. A kilencvenes évektől az Ando Drom együttesben, illetve más hazai és külföldi zenekarok lemezein, koncertjein énekelt, és számos színházi- és filmzenében közreműködött. Ő adta a láthatatlan énekesnő hangját Tony Gatlif 1997-es, Gadjo dilo című César-díjas filmjében.

Összetéveszthetetlenül egyedi hangod van. Ezt a különleges hangképzést tanultad?

Soha nem tanultam énekelni. Illetve tettem rá kísérletet, de a tanárok sem javasolták, mert a klasszikus énektechnika elsajátításával valószínűleg eltűnne a hangomból az egyediség. Mivel 25 éve folyamatosan profikkal dolgozom, rengeteg tudást magamba szívtam, és abszolút hallásom van, ami azt jelenti, hogy referenciahang segítsége nélkül pontosan vissza tudok idézni hangmagasságot, hangszínt, ami állítólag ritka képesség. Ez nem erény, de egy énekesnek jól jön.

Tovább a telex.hu cikkére >>> 

Ábel Tamás: Vortex Fotó: Botos Péter

2022 az Üveg Nemzetközi Éve. Részben ez a kiemelt figyelem adta az apropót, hogy Ábel Tamás képzőművésszel az üveg különleges matériájában rejlő lehetőségekről, színekről, festőiségről, határterületekről és az ennek kapcsán megnyíló művészeti és személyes dimenziókról beszélgessünk.

Kezdjük az elejéről! Miért az üveg, miért választja ezt az anyagot és területet egy fiatal alkotó, vagyis hogyan kerültél kapcsolatba az üveggel?

Amikor jelentkeztem a Kisképzőbe, mindenképp valamilyen anyaggal szerettem volna foglalkozni. Akkor mindegy volt, hogy ez a fém, a kerámia vagy az üveg. Leginkább talán keramikus szerettem volna lenni akkoriban – de üvegre vettek fel. És nem bántam meg, mert egy high-tech anyag, modern, új, ugyanakkor nem tudtam még, hogy mennyi lehetőséget rejt. De maga az ismeretlen indított el, amikor elkezdtem vele foglalkozni. Szuper tanárom volt, Vida Zsuzsa, neki köszönhetem a kapcsolatot. Igazából az üveggel szerelem volt első látásra.

Tovább a kortarsonline.hu cikkére >>>

Mészáros Béla, Péter Kata, Bezerédi Zoltán, Fullajtár Andrea és Vizi Dávid / Fotók: Dömölky Dániel

…a színház kifejezetten az utóbbi két-három év történéseire reflektáló darab megírására kérte fel Grecsó Krisztiánt, ő pedig éppen ezt tette.

A Katona József Színház kiemelten figyel arra, hogy a jelenre reagáló kortárs drámákat mutassanak be, sőt, felkérésekkel inspirálják a megszületésüket. Ennek a törekvésnek köszönhetjük Grecsó Krisztián új darabját, a Tíz eszkimót is.

Tihanyi Ildi látványos és nagyon találó díszletet tervezett hozzá. A letisztult, fehér játéktérben a bútorokat félkanapényi párnák jelzik, rajtuk (lehet, hogy tévedek) kalotaszegi piros hímzés. Egy rózsadombi villában járunk, ahol az ötmilliós (rosszul működő) kamerarendszer, a belső lift és a könyvek helyett drága italokkal teli polcok a család anyagi státuszát jelzik, az erdélyi hímzés, a szintén Erdélyből jött inas és a szarvasagancsokból összeállított csillár a világlátásukra utal. Meg hát Budán lakni amúgy is világnézet, ahogy ezt a Márai-mondást idézik is a darabban, és igen, ők valamennyien ott élnek, vidéken talán akkor járt valamelyikük, amikor Bélát (bukott úszóedző, kommentátor, celeb) az onnan származó új felesége, Kata (ügyvéd) az anyjának bemutatta.

Tovább a kutszelistilus.hu cikkére >>>

Infulence 2021.  Fotó: Majoros Áron

Hiány és kitöltött tér, a van és a nincs, a masszív és a légies fogalmainak szembenállása vagy éppen konstellációja jellemzik Majoros Áron elegáns, a transzcendensben gyökerező szobrait. 

A többek között Finta-, Ezüstgerely- és Prima Junior-díjas Majoros Áron negyvenéves: kiforrott, önálló stílusú, a saját, alaposan végiggondolt alkotói útját járó művész. Szobrai egyik igen fontos tulajdonságát rögtön a legelején érdemesnek tartom kiemelni.
A majd említendő további kettősségeken vagy együttállásokon kívül, és azokat megelőzően azt a − napjainkban, az igencsak elvont kiállítótéri és szájbarágós köztéri zsánerszobrok idején különösen aktuális − jellegüket, hogy a bennük rejlő gondolati, sőt spirituális mélység és árnyaltság mellett, vagy annak ellenére is, könnyen befogadhatók. Úgy hiszem, lévén úgy magam, mint embertársaim túlnyomó többsége is a befogadók, vagyis az „egyszerű nézők” táborába tartozunk, és viszonylag kevesebb köztünk a művészettörténész vagy szobrász, ez a tulajdonság nem elhanyagolható.

Tovább az orszagut.com cikkére >>>

Mircea Cărtărescu Solenoid című regénye maga a csoda - állítja állandó szerzőnk, Thomka Beáta. De vajon miért?

Mircea Cărtărescu Solenoid (2015) című regénye összefoglaló jellegű és jelentőségű művel gazdagította a kortárs világirodalmat. Szintézis az életmű a művészi beállítottság, a szerzőt foglalkoztató filozófiai és antropológiai alapkérdések, valamint prózájának központi motívumait illetően is. Esztétikai értékei alapján a jelenkor nagy művei közé tartozik, amit a nemzetközi fogadtatás már megerősített. Az eddigi kiadások után következő új nyelvi közegek várhatóan hasonlóképpen méltatják majd. Cărtărescu munkásságát jó ideje követem, és nem először foglalkozom magyar nyelven nem kiadott művel. A Solenoid csupán abban különbözik az eddigiektől, hogy Koszta Gabriella magyar fordítása régóta elkészült, ám a regény kiadására mindeddig nem került sor – de talán már nem kell soká várnunk rá.

Tovább a 1749.hu cikkére >>>

Fotó: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu

A pécsi ZAJZAJZAJ stúdió pezsgő helyszín. Még Beck Zoliék építették, de most már nemcsak 30Y-dalok készülnek itt, hanem sok minden más is.

A pécsi vasútállomáshoz közeli rozsdatelepre érkezünk, az indusztriális épületek esztétikáját színpompás rózsatövek árnyalják. 6-os épület, ZAJZAJZAJ stúdió. A fehér homlokzatot kétszárnyú vaskapu töri meg. „Még meg kell oldanunk, hogy itt lehessen bemenni. Előtte ez a füves terület pedig lazulós hely lesz kanapékkal, asztalokkal” – magyarázza Beck Zoli, aki Beck Zazával és Koncz Balázzsal 2018 óta üzemelteti a helyet. „Ugyan mi vagyunk a művészeti vezetők, de csak azért, hogy legyen kire mutogatni. Mert a ZAJZAJZAJ nem hierarchizáltan, hanem horizontálisan szerveződik: minden tagnak ugyanolyan jogai vannak.” 

Tovább a kultura.hu cikkére >>>

Szajkó István (1955) szabadkai illetőségű festőművész
immáron harmadik évtizede él és alkot két világban: Szerbiában és Magyarországon.

A sors úgy hozta, hogy két, a madarakat szinte Szent Ferenc-i áhítattal ábrázoló művészt is megismerhettem. Sorrendben az első egy walesi lelkipásztor-költő, az 1995 nyarán költészeti Nobel-díjra jelölt Ronald Stuart Thomas volt, akivel éppen abban az időszakban köthettem barátságot, az észak-walesi egyetemi városban, Bangorban. 2007-ben azután a Fekete Sas Kiadónál jelent meg , Békési Sándor akkori teológiai dékán és jeles képzőművész illusztrációival fordításomban az Egy pap, népéhez cím, ezidáig egytelen R. S.Thomas kötet. A walesi hegyközségek papjaként szolgáló teológus látszólag a végletekig tartózkodó, mogorva személyiség volt, de természetén sokat lágyított az, hogy felesége, Elsie festőművész volt, továbbá az is, hogy az emberek okozta fájdalmakat, csalódásokat időnként azzal gyógyítgatta, természetesen az imádság mellett, hogy távcsővel és magnetofonnal felszerelkezve gyakran indult madármegfigyelő túrákra, olyannyira, hogy Nagy-Britannia egyik legismertebb bird-watcher-ét is tisztelhetjük benne. 

Tovább a parlando.hu cikkére >>>

Madarász Isti filmrendező – Fotó: Bődey János / Telex

„Ez csak egy magyar film.” Madarász Isti filmrendező nem szereti ezt hallani, még akkor sem, amikor pont ilyeneket készít. Pár évvel ezelőtt a Hurok című időutazós thrillere sem hasonlított kifejezetten azokra a filmekre, amelyeket az ország is kitermel, és a most bemutatott Átjáróháznak is mások az ambíciói, mint egy történelmi eposznak, vagy egy kis költségvetésű drámának. Nevezetesen szórakoztatni akar viccekkel, érzelmekkel, vizuális gegekkel, miközben megteremt egy fantasyvilágot Budapesten.

Az Átjáróház főhőse Krisztián (Bárnai Péter), aki egy képzelt Budapesten munkát vállal egy hullaházban. Itt, mint kiderül, az éjszakai portásmeló mellett az is lesz a dolga, hogy a világok között ragadt lelkeket végleg a túlvilágra segítse. Egy nap aztán megjelenik Ági (Rujder Vivien), akivel előző nap lekéste a randiját. Krisztián megpróbál a lánynak is segíteni, de vannak még akadályok: a főnöke (Galla Miklós), egy halott színészpojáca (Árpa Attila), és legfőképp a hullaház pincéjében tevékenykedő lélekrabló, a Boncmester (Kulka János). Segítsége is akad, az okkulthoz túlságosan értő nagynénje (Kútvölgyi Erzsébet).

Tovább a telex.hu cikkére >>>

Iamyank lemezbemutató koncertje Láttam a jövőt meghalni címmel zajlott a pécsi Szabadkikötőben. Az állítást készséggel el is hiszem neki: hiszen, ami nincs, de lesz, az van. A furcsa nevű zeneszerző a hazai elektronikus szcéna éllovasa. Ezen kívül iskolaalapító, több felkészült tanítányt kaptam már tőle. Ebben a cikkben említem Simon Márton költővel közösen készült munkáját. Ekkor készültek róla azok a fotók, amiken még hosszú hajat visel.  

A koncert előtt Peter Adam mintegy felvezetőként mutatta be jó negyven perces anyagát. Mielőtt a belterjesség jogos vádját magamra venném, büszkén bevallom: Peter Adam a tanítványom. Ez a szakma nem nagy, a művelői többnyire még ismerik egymást. Amit Peter Adam, azt részben tőlem is tudja, és nyilván azt azért nem fogom bevallani, hogy a tőlem kapott ismeretek rosszak. Ám Peter Adam még azokat az ismereteket is előremutatón használja, amiket biztosan nem tőlem tud. Zenéje elmélyült, kiegyensúlyozott rave, mintha nem is koncertteremben játszana, hanem valami közösségi eseményen. Mindemellett olyan ritmusú méla bulizene, mely hol altatta, hol ezen a szürke esős téli napon is fel tudta rázni közönségét.

Tovább a prae.hu cikkére >>>

Koleszár Stella: Somnia ╱ 2022 ╱ Casting technika ╱ formába olvasztott üveg ╱ 34x22x20 cm

Az európai gondolkodókat és művészeket már a XX. század első felétől visszatérően izgatja a különböző váladékok, mint például a nyák, nyál, mirigyek, vér, takony, hányadék, fekália és egyéb nem szilárd halmazállapotú organikus folyadékok természete. A dada és szürrealista művészek, később az expresszionisták, majd akcionisták (lásd Bécsi Akcionizmus), olyan gondolkodók, mint George Bataille, vagy a pszichoanalitikusok közül olyan prominens elméleti szakemberek, mint Julia Kristeva tulajdonítottak különös figyelmet ezeknek az anyagoknak. Kristeva abject-ként definiálta, és olyan énhatárokat veszélyeztető erőt tulajdonított nekik, amit az individum zsigerből elutasít (tehát undorítónak tart), azért, mert tudattalanul ezek az anyagok az én határiaira, az egó elkülönülésére jelentenek veszélyt.

Tovább az ujmuveszet.hu cikkére >>>

Az elemzés tárgyává tett szövegek formanyelvénél maradva: a lovak nem lovak, a lovak csak lovak. Ez az abszurd gondolatmenet fogalmazódott meg bennem, amikor Zalán Tibor legújabb verseskötetének végére értem. Mert legutóbbi nagyszabású költői vállalkozása, A lovak reggelije, folytatva az esetében már megszokottá vált avantgárd stílus hagyományát, olyan kihívások elé állítja az olvasót, amelyek kizárják az egyértelmű reakciót, állásfoglalást. Avatottabb irodalomkritikusok már kiemelték a kötet kapcsán, hogy alapvető jellemzője a többszólamúság – mind formai, mind tartalmi összetevőit tekintve rendkívül sokrétű, szerteágazó, olykor disszonáns. Versanyag. Anyag. Ugyanaz a matéria, amely újabb és újabb formákat ölt a megmunkálás folyamatában. De  ezek közül egyik sem lesz a végleges. Zalán Tibor úgy tudja keverni, gyúrni, formázni a nyelvet, akár az avantgárd képzőművész a maga anyagát. S hogy a végére istenszobor vagy hamutartó lesz-e belőle, az talán attól függ, hogy aki olvassa, dohányos-e vagy sem.

Tovább a helikon.ro cikkére >>>

Fotók: Dömölky Dániel

„A műalkotás a művész nagyszerű bosszúja élményével szemben.” – mondja Thomas Mann, s e mondást nem lehet nem idézni, ha adódik egy-egy mű, mely az etikus – bár nem veszélytelen – visszavágás lehetséges módozatával élve, rögzíti a kort, amelyben élünk. Megőrizni helyzeteket, alakokat, elkapni pillanatokat – mi sem alkalmasabb erre, mint a kortárs nézőket az aktuális bajok felsorakoztatásával állásfoglalásra késztető „Zeitstück” műfaja, a mindennapi élet problémáit begyűjtő és felmutató „napi dráma”, mely forma a Katona József Színházban mindig is otthonra talált. Szép példája ennek Spiró György 1985-ös Csirkefej, 2004-es Koccanás vagy például a 2017-ben született Széljegy című darabja. Ezek a többnyire erős cselekménnyel, vagy ha nem, hát határozott zenei szerkezettel rendelkező művek Zsámbéki Gábor rendezésében kerültek színpadra, s futottak évekig sikerrel. 

Máté Gábor rendezésében, Török Tamara dramaturgi közreműködésével, hat éven át ment, szintén sikerrel és egyben erős vitákat kiváltva Grecsó Krisztián Tersánszky Józsi Jenő 1923-ból való, eredetileg Szidike című darabjának folytatásaként megírt, s 2010-ben bemutatott műve, Cigányok címmel. Az akkor együtt dolgozó alkotói hármas, az író, a rendező meg a dramaturg nemrégiben újra összeültek, hogy megszülessen egy új, magyar dráma, ennek volt a bemutatója 2022. december 17-én, Tíz eszkimó címmel.

Tovább a szinhaz.net cikkére >>>

A pécsi Szent Ferenc templom betleheme Fotó: Cseri László

A pécsi Szent Ferenc templomban karácsony előtt minden évben felállítják az életnagyságú betlehemet, amelyet egy ferences barát faragott 1941-ben. Cseri László fotóesszéje a betlehemet és a templom nevezetességeit mutatja be.

A ferences rend szabályzatát 1209. április 16-án hagyta jóvá III. Ince pápa. Magyarországon hamar megjelentek a rend képviselői, 1228-ban már megvetették a Szűz Mária ferencrendi szerzettartomány alapját. A rend pécsi működésükről tanúskodó első adat 1256-ból való. A tagok ekkor még elszórtan, magánházakban laktak. A ferencesek a Kóródy család adományából hozták létre első pécsi rendházukat. Középkori, kéttornyú templomukat ugyancsak az ő adományukból építették fel a XIV. század elején. A gótikus épület a ferencesekre jellemző, téglány alaprajzú hajóval, nyújtott, kelet felé néző szentéllyel épült meg. A török időkben a templomot lerombolták, egy részét Memi Pasa dzsámijává alakították, a korábbi szentély mögött, a mostani főbejárat előtt pedig felépítették Memi Pasa fürdőjét, amelynek maradványai ma is megtekinthetők.

Tovább a jelenkor.net cikkére >>>

Az állatok karácsonya alkalmából hirdetett történetíró pályázatot a pécsi zoo, melyre fantasztikus alkotásokat kaptak a lelkes kis meseíróktól. Kalács, a sérült lábú, bicebóca, bánatos tarvarjú históriáját kellett befejezniük. Mi pedig most megosztjuk Czéh Hanna szívmelengető ünnepi meséjét, mely a jóságról és az igaz szeretetről szól. Olvassátok!

Egyszer volt, hol nem volt, a Pécsi Állatkertben egy kis, bicebóca tarvarjú, Kalács. Bicebócaságát egy térdsérülés okozta, amit még régebben szerzett, ám ez nem akadályozta meg abban, hogy teljes életet éljen. Karácsony közeledtével azonban Kalács egyre szomorúbb és szomorúbb lett, folyvást sírdogált. Bánatát nem bicegése okozta, hanem bizony úgy érezte, őt senki sem szereti, levegőnek nézik. Kopasz kobakja, kócos tollai, görbe csőre miatt csúfnak nevezték, ráadásul nem viselt olyan pompázatos, színes tollruhát sem, mint szomszédjai, a papagájok. Csupán egy egyszerű, fekete öltözékkel áldotta meg a természet. Kalács úgy vélte, rá senki nem figyel és hiába a szeretet ünnepe, róla mindenki megfeledkezik, nem is számított ajándékra sem. Felült hát egy távol eső ágra s ott pityergett bánatában…

Tovább a pecsma.hu cikkére >>>

Forrás: pecsiegyhazmegye.hu 

Több mint hetven éve a pécsiek kedvencei az életnagyságú, fából faragott, festett szobrok a pécsi Ferences templomban. Minden évben karácsony előtt állítják fel a ferences barátok által faragott szobrokat. 

Az 1940-es évek elején állították fel először, a legszebb római betlehem mintájára készült.

Tovább a pecsaktual.hu cikkére >>>