Filip Tamást ismerem, szeretem. A Fékezett habzás kötetét még én szerkesztettem a Tevan Kiadónál. Majd a Függőhíd címűt már a könyvkiadó igazgatójaként adtam nyomdába. Ez nem akadályoz meg abban, hogy kiálljak mellette. Méltassam nagyra tartott költészetét. Előrebocsátva, ezt a világszemléletet és beszédmódot nem nehéz jónak tartani. Hiszen tényleg olyan, amilyennek lennie kell.

A gondolkodás akármennyire is szellemi természetű, mégiscsak a természet része. Fizikai változás történik az elme regiszterei között. A lebeny sejtjei megszólalnak. Akarat hatására beszéltetve van a fej, működtetve az agy, a képzelet-emlékezet központja munkára van fogva. „Fuldokló lavinával csúsztam együtt/ egy egészfenyőerdővel, gyanútlan sétálókkal és síelőkkel, hallottuk/ egymás szívét dobolni, voltunk/ egy álomi Amadinda.” (A közeledő jelen) Filip Tamás észrevesz mindent, ami beavatkozik a létezésbe, akár margón vagy zárójeleken kívüli mozzanatokról van szó, akár mindenki számára evidens eseményekről. Kitűnő dimenzióérzékkel szemlélteti. Szinte már léptékugrás, ahogy ír. Képzetek átrendeződésén keresztül ölt alakot nála, a szabadság. Az identitás.

        Ady Endre kései líráját – a fordulatnak tekinthető 1912-13-as évektől kezdve – megváltozott szimbólumkezelés és az igemetaforák beszűrődése jellemzi. E két tendencia pedig már távolodást jelent a szimbolizmustól és az avantgárdot előlegezi.

A fordulatot főleg két vers megjelenéséhez szokás kötni. Sokan a fordulat kezdetét a (Hatvany Lajosnak ajánlott) Hunn, új legenda megjelenéséhez kötik. De az itt kezdődő folyamat csak Az eltévedt lovas megírásával vált teljessé. Talán ez utóbbi vers tükrözi a stilisztikai és szemléletbeli fordulat teljességét.

A 90. Ünnepi Könyvhétre jelent meg a Bemetszés – Kimetszés című verseskötet, a Parnasszus Könyvek Kiadó gondozásában. Első kötetesként hogyan éltétek meg ezt az eseményt?

Erika, Gergő: Nagyon vártuk a könyv megjelenését, soha nem gondoltuk volna, hogy egyszer eljutunk idáig. Könyvünk egy új korszak kezdetét jelölő mérföldkő, ettől a ponttól nem érhet az a vád, hogy amatőr „fiókköltők” vagyunk. Egész eddigi nyolc éves munkánkat és az előtte írással eltöltött éveinket ez a kötet igazolta.

Első pillantásra talán sokak számára érthetetlenek, vagy megmosolyogtatóak azok a rajzok, amelyek Bessam Faraj iraki karikaturista ceruzája alól kerülnek ki, mégis, hihetetlen népszerűséget és ismertséget szereztek a számára. Munkái egyaránt ismertek már az ázsiai és az európai közönség előtt. Mostani beszélgetésünk apropóját budapesti kiállítása adta.

1943-ban, Bagdadban születtél. Milyen volt akkoriban a város és maga Irak?

Hekl Krisztina novelláskötetének fülszövegét idézve: „Kétféle ember van, az utazó és a nem utazó, legalábbis az ausztrál szobatársnőm szerint, aki az emeletes ágy tetején lakik. A nem utazó megveszi a házat, a kocsit, gyermeket nemz, és huszonnégy évig ki sem dugja az orrát a négy fal közül. Soha nem fogja megérteni az utazót, akinek egy nagy bőröndben elfér az élete.” (Kétféle)

A 36 novellát tartalmazó könyvnek már a borítója is beszédes: kinyitva egy tóparton háttal álló női alak sziluettjét láthatjuk egy darabokra szabdalt fekete-fehér fotón, amelynek jobb felső sarkában egy objektívre szállt szúnyog árnya látható. A szúnyogcsípés helye viszket, kizökkent minket a komfortzónánkból. Hekl Krisztina csattanóra kihegyezett, önéletrajzi ihletésű novellái is ilyen komfortzónából kizökkentő, a különlegesre, a szokatlanra, a kényelmetlenre fókuszáló írások; az utazásokhoz hasonlóan más szemléletet adnak, más megvilágításba helyezik az életünket.

Lukács Gergely: Korszak
Forrás: felonline.hu

Grandiózus – bár ezt versekre nemigen mondjuk. És felzaklat, rögtön az elején.

Az 1954-ben készült Országúton a rendező legnagyobb, és talán legmegindítóbb filmje. Ezért az alkotásáért kapta az első Oscar díjat. Főszereplői két vándormutatványos, egy kötéltáncos és egy erőművész, meg egy „nyomorult” lány, Gelsomina, akit Zampano egy tányér spagettiért vásárol. A gyengeelméjű teremtés, akit Frederico Fellini felesége, Guiletta Masina alakít, kikiáltóként és segítőként kíséri az olasz vidéken a brutális Zampanót, ás keménykalapjával, kifestett arcával, tágra nyílt, hol kétségbeesett, hol lelkesen átszellemült tekintetével éppolyan mély nyomot hagy a nézőben, mint „clown”-elődje, Charlie Chaplin. Tisztasága és ártatlansága végül is felolvasztja gazdájának fagyott szívét, de már későn: Zampanót az utolsó képeken gyötrelmes magányban, megtörten látjuk a hideg éjszakai tenger partján.

Amikor megkérdeztem egy skandináv krimifogyasztó ismerősömet, szerinte mi a különbség a hagyományos meg a skandináv krimi közt, azt felelte, hogy az utóbbi mélyebb, hidegebb és sötétebb. Ha ennyi a népszerűség magyarázata, és ha sokan kifejezetten ezeket a részleteket keresik e kötetekben, vajon lenne okunk aggódni a hazai olvasóközönség lelkiállapota miatt? Tagadhatatlan, hogy a skandináv krimik betörése egyben önálló kasztot is alkotott itthon, hamar megvetették lábukat, csakúgy, mint a filmvilágban, hiszen egymás után viszik vászonra őket (Tetovált lány, Eltitkolt életek, Instant dohány), és noha nem regényadaptáció, mégis említésre méltó darab A híd című tévésorozat is. A műfaj főbb vonzereje talán a jellegzetes ridegség, a vészjósló mozdulatlanság és a bizonytalanság homlokzata mögött várakozó remény.

Étel-ital helyett a Szó
táplálta szellemét.
Elfeledte, hogy nincstelen,
hogy csak por és szemét.

Áttáncolt nyomorán: a Könyv
nem hagy szárnyatlanul.
Micsoda szabadság, ha a
Szellem felszabadul!

Emily Dickinson:1586
(Halmai Tamás fordítása)

Ízlésesen szervírozza a költő a témát. Benne van minden, ami minket, irodalmárokat érdekelhet. Tömöríti a történelmet, a természettel egybegyúrva, a logoszt és a sóvárgást. A test és a lélek ellentételezése. A gyarlóság és a jóra való hajlam. A romlandó áhítat, és a frenetikus fenség.

„Álmunkban megteszünk valamit, amit nem akarunk megtenni, ugyanakkor képtelenek vagyunk olyasmire, amit szeretnénk.” A modern lélektrénerek szerint az álom aktuális helyzetjelentés érzelmi állapotunkról, és ezzel talán Freud is egyetértene. Vágyaink behálózzák teljes énképünket, meghatározzák cselekedeteinket még álmunkban is. Vágyunk, tehát vagyunk. Maga a vágy egy megfoghatatlan erő, amely a tudattalanból fakad, vagyis potenciális álomnyersanyag. Az álmokban nincs melléduma, se lacafaca, minden, ami nyomaszt, minden elfojtás, amit nem mertünk megélni, kegyetlenül a felszínre tör. Gyakran fájdalmasan, gyakran idétlenül és elég sűrűn szürreálisan. Az álmok szimbológiai rendszere azonban személyenként változik, ha úgy tetszik, minden emberhez külön álmoskönyvet kellene írni. Afrikában mindmáig élnek olyan bennszülött törzsek, amelyek úgy tartják, nem szabad felébreszteni az alvókat, nehogy lelkük kívül rekedjen a testükön.

Textusopus tava

Még mindig Tandori Dezsőnek

Az emlékezet múlhatatlan jelenként tart életben, ebben a pillanatban is. Akárhova lép az ember ma ebben a honban, fél lábbal egy másik világkorszakban áll. A könyvespolc mellé áll a megmondó én. Belegondolja magát egy cselekedetbe épp. Belegombolja az álomba a bélést. Belegondolja a szóba a létezést. Ahogy kimászik a papírlap alól reggel, a takaró összehajtja magát, a párna megnyitja a képernyőt és közvetíti a hajnali tüntetést. Petíciót fogalmaz a pék. Le a kenyérjeggyel! Piacgazdaságot ígér az ég. A Nap meg bojkottálja a felhők intertextuális igézetét. A közvélemény sztrájkol. Becsukta szemét a nép, bevarrta a száját a közvélekedés. 

Petőcz András A megvénhedt Isten címet, illetve ezzel együtt az (újabb versek) alcímet viselő verseskötete¹ szintetizálja mindazt, amit a kiváló költő az elmúlt negyven évben a költészetről, és bízvást állíthatjuk, vele szoros összefüggésben az emberi létezésről megtudott. Az avantgárd felől a posztmodernen át érkezett, ezer arccal és ezer alakban megszólalni képes², kétségtelenül sokoldalú és sokhangú, sokféle műfajt és lírai megszólalásmódot sikerrel kipróbált Petőcz legújabb líráját a kifejezett nyelvi minimalizmus, bölcs letisztultság és kinyilatkoztatásszerű, szentenciózus hangvétel jellemzi, amely elemi erővel tudósít a minket körülvevő világról.

Szintetizáló kötetét a költő egy Meditatív költeménnyel, afféle lírai programmal kezdi, ezt pedig egy bibliai, a Királyok könyvéből vett mottó követi: „Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.” Ezt követően a kötetet három nagyobb ciklusra osztotta fel – cikluskomponáló képessége egyébként már szinte minden korábbi verseskötetében is megmutatkozik³ –, ezek közül első az Idegen tárgyak címet viseli, melyet legtalálóbban talán a külvilágtól, a szűkebb környezettő, illetve a félreérthetetlenül kelet-európai és magyar valóságtól való elidegenedés ciklusaként olvashatunk.

Az idei könyvhétre jelent meg a szegedi AJ TÉKA Kiadó gondozásában Debreczeny György ezen a szép napon - Thomas Bernhard breviárium című verseskötete.

A Magyar Írószövetség könyvtárában június 5-én 17 órai kezdettel könyvbemutatót tartottak. Köves István újságíró, költő, a kötet szerkesztője köszöntötte a szerzőt, Annus Gábort, az AJ Téka Kiadó vezetőjét, valamint az igen gyér számmal megjelent vendégeket.

PÉCS Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a pálosoké. Történelmi okok miatt, 1785-ben a központ Lengyelországba tevődött át. Már minden lakott kontinensen jelen vannak. A magyarországi tartományfőnök, Csóka János a pécsi rendházban él. Fiatalnak számít a szerzetesek között a maga 45 évével. Imával, vezekléssel és a hívek szolgálatával – misézéssel, gyóntatással, lelki vezetéssel – telnek napjai. Elöljáróként nyilván más, ügyintézős teendői is akadnak. Az ünnep közeledtével a pünkösd lényegéről, jelentéséről, jelentőségéről is kérdeztük.