Keresés a honlapon:

Farkas Molnár Péter: Grandiózus – Kőhalmi Ildikó: A nemnek nincs helye című kötetéről

 

 

 

Grandiózus

Kőhalmi Ildikó: A nemnek nincs helye

Grandiózus – bár ezt versekre nemigen mondjuk. És felzaklat, rögtön az elején.

 

Amikor olvasom azt a látomásos szöveget, egyszer csak rádöbbenek: értem, érzem minden sorát! Mert létezett egy történelem előtti civilizáció, ugyanazokkal a szörnyűségekkel, amikkel naponta szembesülünk – megosztottság, gyűlölködés, kicsinyes öntelt ostobaság... 

 

"ha nem őrjöngenétek

vagy ők

vagy mi

vagy senki sem talán

hallani 

lehetne 

a szorongás idegesítő

cuppo-

gását a

sárban hallani lehetne

tüzet

ropogást

fémvárost üvegvárost

lovak

patáit

dobognak ta-damm

aztán

sorban

lelövik őket minden

ordít

kiabál

átkozott hangzavar"

 

Csak dallamtöredékek maradtak utána. Aztán kijön a teknős a világóceánból. Kezdődik egy új teremtéstörténet. 

 

"kezdetben volt az ég és volt a víz

nem volt se tér, se jel se mindenevő idő

 

vízégből óriásteknős emelkedett

és megnevezte önmagát

 vagyok a határtalan

vagyok az egyensúly vagyok a föld

[...] 

és akkor megmozdult a mozdulatlan

meghallatszott a meghallhatatlan

kimondatott a kimondatlan – 

ne maradjon meg nem alkotott világ"

 

De a zaklatottság megmarad bennem a kötet végéig. Mert azt érzem, semmi nem változik. Csak újrateremtődik. 

 

"virradatra helyreáll a szerkezet

rendszerspecifikus utasítások

enter a központi agy

strukturáltan működik

enter

*

kitárul bezárul mint a kagyló

átáramlik rajta a friss vér

mint aki a világ húsából evett – eleven

követelményeknek megfelelően

kompetenciáknak megfelelően

indikátoroknak megfelelően" 

Ez más, mint a Galaxis és a Labirintus. Azokból ered, de letisztultabb, fajsúlyosabb. Itt-ott szinte szürrealista, ahogy mondatok helyett csak szavak. És ezek a szavak képesek megjeleníteni, hangulatot adni, mert a szerző megfogta velük, ami tipikus.

 

Nagy kötet. Magasak az elvárások. Akkor élvezhető igazán, ha képes vagyok teljesen lehűlni, a hibernáltság állapotáig, kiseperni magamból mindent és hagyni, hogy sodorjon a szöveg. Felfeküdni a hangulatokra és lebegni bennük, rajtuk. 

 

És persze ismerni kell hozzá az előzmény-köteteket – Narancs galaxis, Magánlabirintus –, hogy létrejöjjön valamiféle feedback.

Kőhalmi Ildikó: A nemnek nincs helye. Kőhalmi Ildikó, 2019

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-07-30 18:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.