Csapódó ajtó.
Kihunyt fény.
Szememben.
Magyarázat nélkül.
Elvesztettem.
Monoszkóp.
Hangyák ezrei
a régi tévén.
Kikapcsolom.
Bővebben >>>
Búcsúcédulára még telik
az átlag magyarnak is, kinek üresség korgatja
beszűkült lelkét – élete már kapitalista melléktermék
azért kiken, kifen egy százast hazafelé, hogy a pohárba
tegye, s hogy - előkelő, ostoba mecénásnak például -
de érezze, legalább érezze magát
valaminek.
Bővebben >>>
Én nem leszek az arcodon árnyék,
nem leszek ránc a szemed alatt,
nem szúrok egy nap aljasul beléd,
nem leszek nyílt seb, sem a varrat.
Bővebben >>>
negyvenhat éves
arcán vulkánok és szakadékok
fekszik
nézi az infúziós zsákot
már csak az marad meg benne
a sós víz
minden mást lassan elenged
tizenkét éves se volt amikor az apja
elkezdte markolászni a melleit a fenekét
és csak röfögött
te az enyém vagy mondta
meg kis csillagomnak nevezte
ő meg legszívesebben megölte volna
az anyja közben hányta magára a kereszteket
és úgy nézett rá mint egy kígyó
Bővebben >>>
Sajátítsd el a humorérzéket
és teraszos teaültetvény leszel
és utazó kompánia leszel
Tanuld meg az abszurditást
és vontatón nyereg leszel
és csülökontó bojtár leszel
és liánon mozgó gyarlóság leszel
Ugye untad már a régi bőröndből kiásott tömegfellépést
Élj párban élj úgy mintha állandóan navigálnál
mintha préselt fenyőjű példakép lennél
És a hurrikán ölébe emel.
Bővebben >>>
Ausztrália.
Azt hallottam, ott
- mihez képest is? -
visszafelé folyik le a víz
a lefolyóban, s ott,
kenguruk isznak a patakból.
Mifelénk nem bóklásznak effélék.
Erre, éjjeli álcájában csontsovány,
fekete-szín ördög portyáz,
nyávogása, mint kés, hasítja, vágja át
a sötétséget.
Bővebben >>>
