Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Mórotz Krisztina: Még én sem nőttem fel

 

 

 

 

Még én sem nőttem fel



A kakasnyalókán átnéztem. 
Te írtad ezt? -- kérdezed. 
Nem. Nem én írtam. A nő. 
A mellbimbóm átböki a pólóm. 
Tégy engem, mint egy pecsétet. 
Tégy szelíddé, azután vaddá. 
Már ismertelek bordásan kötött pulóveredben, 
amiről szaladt a szem. 
Eszembe jutsz, s ilyenkor halkan 
azt suttogom: még én sem nőttem fel. 
Csak kihallgattam a felnőtteket. 
Igen. Úgy, ahogy a kakasnyalókán átnéztem. 
Vagy ahogy a testünkön végigfolyt vízben a fények látszottak az ártézi kútnál 
Volt, hogy megittuk az egész kanna vizet, mire hazaértünk, 
hogy mennünk kelljen megint vissza. 
Beléd voltam szerelmes. 
Ugrálok a kis kockás szoknyámban. 
Mama gombát szed. 
Höveji csipkét hímez és rajzol. 
Ebből élt a család. 
Szilvásunk volt a folyó mellett. 
A ronda sárga föld 
a naptól kicserepesedett, 
mint mikor beteg 
voltam, az ajkam. 
Itt minden nap átfésülöm a fák ágait, 
a föld homloka előtűnik ekkor. 
És a napok... Mikor minden 
a haragos arcát mutatja. 
Félek ilyenkor attól is, ha leszakad egy ág. 
Megyek a kidőlt matuzsálemekhez. 
A törzset ha morzsolom, 
elporlad ujjaim között. 
Mint egy játékkal, úgy játszom az évek porladásával. 
Szórom a sötétbarna port.

 

 

  
  
 

Mórotz Krisztina

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.