VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Górcső
Mosoly
Tudjuk, hogy miattunk történik Открытка Санкт-Петербурга (Szentpétervári képeslap)
lisztet hintett a városra éjjel valami bolond pék
szombat volt akkor is fehérbe mártotta magát a híd a síneket kis sárga gép takarította csillogva feszült felette a vezeték
tükör előtt
szégyenlem meztelenre borotvált arcom újra serkennek a ráncok kellemetlenül szúrnak
Megégett lepkék
az a rohadt petróleumlámpa lettél az Omega dalból ami az agyonhallgatott bakeliten szólt amíg anyu kórházban volt mikor hazajött elmeséltem, hogy az asztalon táncoltam azt hitte leitattál és megerőszakoltál pedig csak boldogok voltunk és felszabadultak Abszencia
Sötét peronon az éter magányával
cirkuláció
kín a kínnal eleven a gyötrelem itt marad meghasad a pillanat az anyag félreáll a mozdulat messze jár elvetemül a gondolat a nyár szele éget a szél süvít és elrepül a medre a folyónak egyre kiárad lelkünk rezdülése is kifolyik rácsöpög a víz
Rezonancia, puha hang Nemcsak a proton ül a mag belsejében. Húrok és hangszálak. A rezgés, mint permanens zúgás. Bár fennen hangoztatja a hó, hogy anyagból van. Minden elmosódó folthatárban van egy új vágy. A Főpapnő (II. változat) Pókháló-fátylú, fehérlő Hold-hús: kéjre-nyílt kelyhét kitárja, kölyök-kezet húz nyálkás öléhez. Kísértet Nővér megront, kígyó szorítása papjává szentel. Virágnak virága, világnak valaga: hasgörcsbe görnyedő, felfúvódott, sintérgyanús Magyarország… Ahol minden ép, egész – hanyatlik. Testvér-nászból fogan a Megváltó, torz szül tökélyt, téboly tisztul tudássá. Rejtett csak a beszűkült számára van. 130 szó hogy nem sikerült a pogácsa hogy kiszakadt a papírtáska hogy a taxi sem jön, pedig várunk rá fél órája ez mind apróság ma megtanítasz nem jelentőséget tulajdonítani se jónak se rossznak mert én egy meglett ember vagyok, ki eddig úgy tudta: az életet halálra ráadásul kapja* A démon leginkább éjszaka amikor de főleg éjszaka mert amúgy ha véletlen nappal szembejönne például egy bevásárlóközpontban valószínűleg nem ismerném fel vagy összekeverném a sarki zöldségessel esetleg azzal a lánnyal aki legutóbb átadta helyét a villamoson ülj le ide az ágyra nézlek csendben felfedezlek újra maradj mellettem
ne siess, ülj le a fecskék már telelőn nem pihennek felhők sem a dombtetőn
Innen nézve Kürti Lászlónak
Ha tudnék, mutatnék irányt. Megannyi bolygó között a tágulást. És persze az entrópia. Az energia? Nem vész el, gátszakaszt. A gyermekbe fülig bele- habarodva, hiszen mi sütöttük ki. A beteljesületlen lakásra vár És minden rendben Dicsérni őt, ahogy annyiszor. És persze magad. Általa. Együtt rezgéseitekben újra meg újra ráérezni horizonton túlmutató távlatokra. Nagyravágyó program, de úgy tűnik, teljesíthető. Igaz, egyre fáradságosabb valami újat mondani — folyvást ugyanarról. Csigavonalban róva köreid szédülésig, felismerni, azután megélni mindazt, ami eltér az előző ciklusokban felismerttől Csak úgy, helyetted is remegve nézem Beavatás
Bárány kérdő szeme
farkasok foga szorításában
a csend előtt.
– Öt éve már, hogy vendégségbe csupán sírodhoz invitálsz. – Jobb, ha hozzászoksz: itt a vége, s beletörődni idejársz. – Eljöttünk hozzád, körbeállunk, föld-tested szegfűtől szeges. – A kampánycsend örök minálunk. Minden választás végleges. – Be sem fértünk a temetőbe öt éve. Nagy volt a tömeg - – Látni akartak eltűnőbe; mielőtt elfelejtenek.
Nem velem csinálja, nem veled csinálja, csendesen csinálja, hogy senki se lássa. Fátyol mögött tartja, hogyha úgy akarja, mikor mögé nézel nem éred fel ésszel. Beéred a résszel -
Azt mondod, nincs köztünk semmi Mikor épp nincs köztünk semmi Azt hiszem, nem volt véletlen Hogy pont az a kés volt életlen Amivel felvágtad az eredj innét Főzök majd lecsót vagy pestós pennét A kukában végzi, ha nem vagy rám éhes A gyomor se keserű, és te se légy, édes! Minden, ami bennem van, Széttép és összetesz hirtelen. Lüktető életemnek ez adja értékét, Miközben merengek az utca kövén. Hogy ez miért mély? 
|