Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Farkas András: Lágyan ölelj!


 

 

Lágyan ölelj!



Lágyan ölelj! - Csak lágyan ölellek.

Selymes kezeddel! - Selymes a kezem.

Kézfejeden az erek? - Szépek, és elágazók.

Ujjaid zongorára valók. - Valamikor tudtam zongorázni.

Ha tudsz valamit, miért kell elfeledni? - Gyakorolni kéne folyamatosan.

A tenyered puha, párnás. - Nem kellett végeznem fizikai munkát.

Azért kapáltál, az látszik. - Kapáltam, csövet törtem.

A munkát megismerted. - A földön, a gyárban.

Lágyan ölelj! - Csak ölellek.



Forró az ajkad. - Forró a te ajkad.

Cihából van a fejfedőd. - Cihát húztam ezelőtt.

Az egész fejed takarva. - Veled félbe maradt a munka is.

Ha tudsz ágyat húzni, miért anyád csinálja? - Nem szeretem csinálni.

Ha tudsz vetkezni, miért vetkőztesselek? - Jobb nekem, ha darabonként veszíthetem.

Jobb, mert tudod közeleg a végső meztelenség. - Ez esztelenség!

A cifra pántos melltartóm kibírod nyitni? - Két kattanás, így ni.

Hol az ágy leheverni? – Hátralépsz és, leülsz.

A cihát meddig hagyjuk? – Hagyjuk!



Hangodból nem tűnsz bűnözőnek. - Nem.

Fakadj szóra, abból látszik. - A hang hősbe hajló tenor.

Mondd, mit láttál utoljára? - Moziban, színházban, vagy hol?

Mielőtt fejedre csuklyát húztál? - Az ajtón csengetett egy arcát lefedő nő.

Mért húztál cihát a fejedre? Takarsz valamit? - Az volt kezemben, mikor a csengő szólt.

Akkor miért arcodon ez álca? - Úgy gondoltam így a fifti-fifti. Jöttél szeretni.

Én az ismeretlen femme fatale vagyok. - A végzetet én is érzem.

A derekam keskeny eléggé? - Ne siess olyan nagyon!

Nem tetszem? - Még nem tudom, csak tapintva.



De feküdj mellém az ágyra! - Jobbról légy!

A zipzárat rád bízzam? - Ha éppen nem unatkozom?

Mikor vesszük le a burkát? - Szerintem mikor elválunk egymástól.

Akkor nem látod a tetkóm a kényes helyen. - Meséld el ó, szerelmesem!

Én is szerelemes lettem, a tapintásod isteni. - Hadd rajzoljam körbe a tetkót rajtad!

Előre, oldalt kétfelé, és hátulról a teste. - Egy szabad madár, mint Te.

És csicsereg, ahonnan ő elrepült, az a Kánaán. - Megmártózom.

Még nem, simogasd a madár fekhelyét! - Értettem.

Most áll a zászló, tiéd vagyok. - Lágyan ölelj!


  
  
 

Farkas András (Szentes, 1944) író, művészetpszichológus

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.