Tóth Olivér: Pirosan fehéren zölden
Pirosan fehéren zölden
alattam zöld fű felettem kék verem
lángos kerék tekintetem útjára engedem
echós rabságom szótlan kér nincstelen
lovaim szájába zabla-szabadság lengetem
foltjaim deres bánatok tüzes nap égette bélyegem
gazdátlan barna bőrömnek barna minden kérelem
barnán szeretem a virágot pirosan fehéren zölden
alattam zöld fű felettem kék verem
lángos kerék tekintetem útjára engedem
sebzett föld ösvényeinek szurdokait temetem
hontalanságom kitagadottságom földként egyengetem
kezem kagylóhéj téged rejt féltett tavaszom nyaram őszöm telem
árkaimban zokogok imáim mint testedben az élet a halált kémlelem
ne kövezz meg ne átkozz ki mert virágainkat pirosan fehéren zölden szeretem
alattam zöld fű felettem kék verem
lángos kerék tekintetem útjára engedem
merülök fürdöm szélben ködben hóban esőben földben
arcomra itatott fagyban lángsugárban kiáltom szeretlek kedvesem
véznává érett és lágy csókod engedj lenni a rád sorvadt mindenségben
temetőink barnult kagylókezében zöld fű kék verem Isten fohászát rebegem
világ reng nem kövez meg leszünk lágy szirmos zászlói pirosan fehéren zölden
Megjelent: 2018-04-10 04:28:41
 |
|
Tóth Olivér (Miskolc, 1982) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
