Keresés a honlapon:

Mórotz Krisztina: Holdhomály

 

 

Holdhomály



Tükrére világít a hold, 
az ő tükrébe, apját látja, 
az arca sivár, merev, 
indulatnak nyoma sincs 
rajta, lecsapolták az 
állandó gyötrelmek. 

Megbabonázva figyeli: 
kettőzött  erővel tér 
vissza az iszony, amikor 
látja, apja farkasszemet 
néz tükörképével, lassan 
felemeli a pisztolyt: ─ ha 
anyád belészeret, tudod, 
mi a kötelességed! ─  a 
tükörre lő. 

Minden erejét össze kell 
szednie, minden erejét, 
érzi, amit álmában szokott: 
futni akar, nem bír mozdulni 
a helyéről.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2018-12-27 14:41:40

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.