Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Nagy Norbert: Maradok, lehetek

 

 

 

 

Maradok, lehetek

Nekem szerencsém volt,
hogy hirdessem magam
s ne legyek rejtjel.
Őslelet vagyok.
nem az utca,
engem még anyám nevelt fel.

Ezért lehet, hogy a
puszta földeket,
olykor
szebbnek érzem
a magam szemében,
s alkotok
magamnak:

„Szép szabadság…”
Harsány, elhízott hatalmak
eladták fejem felől
az eget rabnak.

Látod, a nem-értés
lett a közös sorsunk.
Ez az, mit veled,
kit már „nem emel fel semmi”,
egymás közt szépen megosztunk,
míg nézzük a tavon lépkedőt.
S álmodunk…
Körénk házat,
fejünk fölé tetőt.

A rakodópart kövén
egymás mellé ültünk.
Hittük, hogy majd mi is…
hát bátran elvegyültünk.
De most?
Most mi lesz?
Te tudod?

Nézd, a vízen
végleg elúszott a dinnyehéj
s itt minden a régi.
Emlékszel?
„Csak fecseg a felszín és hallgat a mély…”

Attila eszel velem?
Nekem még van egy kis kenyerem,
s te, aki láttál folyni vért,
tudod, hogy ez is kegyelem.

Van párnám is,
lehajtani fejünk,
s a békén, mit cipelsz,
majd osztozunk a csenddel.

De jó, hogy lettél, aki vagy,
s maradtál.
Így maradok én is.
S talán még lehetek Ember…

/2018./

 

  
  
 

Nagy Norbert (1975) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.