Keresés a honlapon:

Petz György: Hauffnak mobilon

 

 

 

Hauffnak mobilon

 

Eltűnt az a vers, 

amit ide írtam. 

Nem mentettem el, 

okos telefon, 

de buta. 

Babits éji versénél jobbnak tudtam, 

de neki az ébredés jött bugyuta ritmusával, 

nekem a semmi. 

Sebaj. 

Lesz másik, 

amíg vagyok, 

ilyet bármikor megfoganok.

 

Talán a Gólyakalifa, 

a varázsszót kéne tudnom, 

máris semmi baj, 

változnék vissza, 

hisz ember voltam, 

mielőtt úgy elfeledtem, 

ember mitől is lehettem, 

már a madárság maradt, 

mindent láttam már, 

tudtam, 

jaj, 

csak eszembe jutna, 

hogy találok haza.

 

Akár lefolyóban víz, 

ahogyan keringve gyorsul 

és hull lefele, 

miként útját tudva, 

egy pillanatra ott van 

mindenestül minden cseppje, 

hol már sose lesz, 

valahogyan úgy kellene,

a kerge megvilágosodás előtt elidőzni, 

miután sötét is lehet, 

nélkülem.

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2019-03-23 08:18:51

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.