Ez a könyv a tiéd. Nem tudom odaadni. Nincs kezed, hogy elvehesd. Minden összeomlott. Újraépítettem, újra összeomlott. Kellett az áldozat. Míg vagyok, építek.
az első képben olyanok voltak együtt hogy nem tudom fölfogni józan ésszel mert bogár nem viselte volna el azt a kuplerájt ami abban az étkezőben volt ahol soha nem lehetett hisz évek óta farkasrét foglya egy kolumbáriumban és mégis együtt voltunk dóri is ki tálcán ételekkel indult a lépcsős szobába és én ahogy mindig helyette zselykével veszekedtem hátha megérti neki szólnak a korholó szavak de beigazolódott mint ezerszer el kell telnie évtizedeknek hogy értsen ha megért egyáltalán
hajnalban ébresztő meleg odatettem a gázra a csirkét benne a lábak direkt neked a fejet én szeretem zöldséget tisztítottam kiraktam az ételhordót a pultra
jöttünk kifelé a Krúdy utcán sötétedett a május este nem volt már arra semmi kocsma az éhség a kirakat becsalt minket egy gyrosra valami krekk alak a pult mögött nehezményezte hogy enni kértünk persze hiába a húst a salátát belökte a pitába a mozi is jó volt a szívbeteg pasassal ki halni ment s taxiból nézte Párizst és elúszott az Eiffel a Montmartre én meg tapogattam a mellem de ahogy ő én se fordulhattam el nem
A fekete mén többször bíztatta, combjaival szorítsa erősebben. A bükkök között beszűrődő fény csipkét rajzolt lóra, lovasra.
Belemarkolt sörényébe, a megtermett állat fejét dobálta kínjában. Gyorsult a vágta, mégis zsongító biztonságérzet töltötte be, mintha anyja karjában pihenő gyermek lenne.
úgy megyek A hűvösvölgyi úton kezemben Szalmazöld levelek nem Bírok akkora lélegzetet venni Hogy tüdőmben is ősz legyen fagyott szirtes fénypontok Csöndkék körül minden Benn aranykabát Úr-Budai hegyek karsztos lankává Szelídülnek: borpincék akarták, hogy megint ősz legyen.
tengerszínszemű nem szereti a kocsonyát én mindkettőjüket
mikor jön megmutatom a hűtőben összefordított tányérokat más lesz az asztalon amit direkt neki nagyképűen mondhatnám görögsaláta de nálam az írt receptek nem játszanak nagy szerepet ami eszembe jut ahogy várlak téged a legfontosabb arra gondolni aki elé teszem figyeljenek kik nemsikerült ételekről mesélnek
Elhagyott kolostor csöndje Csöndje a pestisben Kihalt tanyának A már soha ki nem nyitó Vágóhidaknak Július délben tarlón át Év első napján hegyre fel Ilyen csönd növekszik bennem Szülés utáni első pillanat Már nem még nem sikolt Hat órás műtét végén Az utolsó öltés néma életen Hajnal ötkor kopogó körömcipő A külváros vert falán Későn érkező pap kezében Szent kenettel csupa dunyha nénivel Valami ilyen csönd.. Növekszik bennem
Váratlanul szakad el minden Protokoll, hivatkozás. Lefoszt a valóság késhegye. Mondatokkal kirakózom - tieid, sms- Darabok, levéltöredékek, tavak mélyi Várakozás: csak szelídség, csak béke.
Abigél vagyok, és nevem alapján sokan a „Matula gimnázium” kertjébe képzelnek, kezemben kőkorsóval, amibe Vitay, Kiss és Torma Piroska dugdossa a segélykérő papír fecniket. Bár Szabó Magda Abigéljéhez hasonlóan jómagam is méltányolom a karitatív munkát, az életem mégis mozgalmasabb egy leányinternátus kőszobráénál.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
