VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomA Keletiből elfutó sínek, a vas- és a cementgyár választja el a temetőtől a Juranicsot, a húszas években a letépett hazából menekülőknek épített Telepet. Úgy született oda, hogy csak mesékből, sóhajokból ismerte a siratott otthont, ami fölmagasztosult, elérhetetlen csodavilággá lett, s amit egyszer látott tizennyolc évesen. Ott növekedett a vastörő duhogó dübörgésében, a MUKI hajnali csikorgásában, a műszakkezdésekkor „fújó” szirénák hangjai közt. Onnan indulhatott hihetetlen álmai valóra váltására. Elég legyen, fortyog A kígyószérum repedt alkudozása, mint erőmű Elég legyen a pesszimizmusból, hogy a rózsák ...hol is kezdjem? Legjobb a végén... Általában akkor dobnak piacra egy járványt, ha már meg van rá az eladható oltóanyag. Ám ha a vírus mutálódik, hatástalan az ellenszer. A baj megtörtént, a Zrika-vírus elszabadult, és pár év alatt letakarította a föld lakosságának zömét, csupán 1 millió embernyi létezést hagyva a bolygón. Magyarország népessége 2 ezerre csappant. Ennyi hoppon maradt adófizető nem sok lóvét dob majd össze az újrakezdéshez - bár nincs is kinek - de legalább családiasabb a hangulat és röhejesen egyszerűbb a népszámlálás... Nos, ez a 2 ezer emberfő szépen össze is gyűlt a Parlament előtt, egy derűs szerdai napon, hogy együtt kutassák a hogyan továbbot meg a mi legyent. Írnom kéne rólad egy verset szépet és őszintét A takaró alatt emberszag van őszül Ősz van. Hideg ujjakkal a szívemben az emlékezet szétesett darabjai látom A hatos gyűlölte az egyest. Szúrta a szemét, hogy az a sor elején áll. A május elsejei felvonuláson, amikor az egyes peckesen vezette a többieket, a hatos elgáncsolta és megtaposta. A felbukott szám feljelentette bántalmazóját szándékos testi sértésért. A bíróság hamar rendezte az ügyet, kihirdették: a hatos bűnös, hát bűnhődnie kell. Amikor letelt a büntetés, a hatos eljátszotta, hogy jó szám lett belőle, többé a légynek sem tudna ártani. Bocsánatot kért az egyestől, amiért korábban olyan csúnyán viselkedett vele, dicsérte alakját, bókokkal halmozta el. Olyan jól csűrte-csavarta a szót, hogy korábbi haragosa végül meghívta vacsorára. A hatos szépen felöltözött, bort vett, becsengetett. Az egyes szexi ruhába bújt, ki volt éhezve, rég nem volt senkije. Beinvitálta a vendéget, hellyel kínálta, ittak, ettek, kacagtak, összemelegedtek, ám közben a hatos bosszút forralt. Hónapokig udvarolt az egyesnek, elcsábította, elvette, de csakis azért, hogy általa befolyást szerezhessen. Úgy tervezte, a házassággal előbbre kerülhet a számsorban. Ám hiába, semmi nem változott. Hónapokkal később is csak a hatodik volt. Depressziós lett. "A guttermuttert nem hiszem. szemérmetlen lassúsággal 2012. március A patak cipelte a tél lim-lomját, a szalmaszálakat, korhadt ágakat és szertefoszló faleveleket s olykor kisodort a partra néhány zacskót, hogy megszabaduljon tőlük örökre. Sóhajtozva nézte az eget, könnyű neki, gondolta, szeretett volna olyan tiszta lenni, mint az égbolt. Hiszen az égbe senki nem dob fel összegyűrt sztaniolt, se gyufát, se almacsutkákat. Az ég Ura kihallotta a víz csörgedezéséből a szemrehányást és imígyen szólt. Ide is feljut a szenny, sajnos. Ide öntik az emberek az imáikat, a fohászokat, esetleg a káromló elégedetlenséget szintén, elég teher ez nekem. De nem panaszkodom. Még hogy ifjúság! Ő aztán tényleg rosszkor volt rossz helyen. Üldögélek a Héven nyakig merülve a könyvembe, utasok szállnak fel-le, ajtók nyitódnak-csukódnak, de én csak falom a fejezeteket egymás után, lábammal a kocsi oldalához szorítva a frissen restaurált festményt. Este lakkoztam, hiába bugyoláltam dupla nejlonba, pillanatok alatt megtölti az étert a penetráns terpentinszag, ami nekem ugyan ínycsiklandó csemege, műteremhangulat, hivatásom ambróziaillata, de az utasok egymásra nézve fintorognak, felemelt szemöldökkel továbbadva a kérdést a nemzetközi jelbeszéd szabályai szerint, majd felém biccentik a fejüket, aztán beindul a láncreakció, és a rögtönítélő bíróság döntési mechanizmusával egyszerre sújtanak le rám a pillantások. Bevallom, fölöttébb zavarba hoznak. Anyám szülőhelye. Nagyszüleim faluja. Kis település, lakják tán kilencszázan. Van református, görög katolikus és római katolikus temploma, iskolája, és persze községháza. Kis kocsma, kis könyvtár, orvosi rendelő és buszmegálló. Meg a vasútállomás, a falutól távolabb, a két hatalmas gesztenyefával. A hajnali pára cseppekbe gyűlik a gyantaillatú ágak hegyén. Még nem tél egészen, de a szeszgyári árok mellett hajlongó nádszálak tövén már megfagy a víz. Lebegő ezüst tallérok. Lassú vonat érkezik, kerekei a kanyarban feljajdulnak, talán a nyarat siratják, talán a hótól félnek, nem tudhatom. Fásult állomásfőnökként nézem a vagonok hosszú sorát. A szerelvény utolsót döccen, megáll.
Ül, vár, elszalad ül mellettem. sandít, csiga viszi az időt, – Nos, uraim, a peremfutó orsó feltalálóját idézve: „Nyerni, vagy nem nyelni? Az itt a kérdés!” – mosolygott kesernyésen Pistabá és a zsebeit ütögette. – A válaszom egy határozott TALÁN! – közölte az ulti csapat betli-specialistája. – Eh, szaktársak, hagyjuk az élcelődést! – ragadta vissza a szót az öreg. – Az a helyzet, hogy súlyosan hóvége van és be kell látnunk, hogy vagy ulti, vagy fröccs, hogy lefordítsam napjainkra a klasszikus Villám Sexpírt. – Nos, ha így le vannak égve, miért nem játsszák gyufára, hamár így? – kérdezte a bájos, de az ultiban járatlan pultos csaj. (Kelletlen, erőltetett köhögések, kínos félmosolyok a csapattagoktól.) – Izé – indított az egyik. – Kedves Judit! A pénz nélkül játszott ulti, nos, az olyan, nos… Puff! Erre a dologra egyszerűen nincs hasonlat az Univerzumban! Vannak nagyon durva földi és más civilizációk által konstruált hasonlatok, metafórák, zaxurxytek, egészen döbbenetes fraktálgeometriai megközelítések, de erre… 31. vagy úgy hogy van időnk van mikor van időnk a macskák már Ha én ember lennék, Itt kint világítanak a lámpák, a ledek, az izzók. Álltál az ágynál, nézted a szomszédod arcát, fehér volt, békés, mozdulatlan. Én vajon meddig fogok élni, erre gondoltál. Gyorsan történt, nem szenvedett sokat, elfehéredett, nyögött, mondta a nő, és meghalt. Álltál az ágy mellett, minden jót neked, találkozunk odaát, ilyesmit suttogtál. A szomszédod mérnök volt, gyárban dolgozott, gázokat szívott be, az tette tönkre az egészségét, roncsolta a szívét, mesélte, ha ivott. Az ablakon túl esni kezdett, zuhogtak a téglacseppek az udvarra, sötét ég mosta a világot. A vörös épületeket, a bérházat. Isten szólt, hogy olvass! Gyermekem. Ne csak írjál, mert telnek az évek, változik a kánon. Ne csak egyél, ne csak aludj! Zúzmara rág a szobádon. Hideg a szív, ami csak a hétköznap formalinjában ázik. Mosd meg a feleséged hátát, ha fürdik. Masszírozd a talpát, amikor fölserken reggel. Élvezd, hogy béke van, kék borítékkal, bélyeggel.
|
