Szakállas Zsolt: A fonásnak vége
Elég legyen, fortyog
a felépítmény muszklim alatt.
A kígyószérum repedt alkudozása, mint erőmű
tiltakozik a fémgyökök tétovázása ellen.
Pecabotom fonnyadó sátrával hamvvedreket
lehetne rekeszteni. -
Elég legyen a pesszimizmusból, hogy a rózsák
csak szúrni képesek,
elég, hogy pódiuma lesz a delíriumnak,
elég az önkéntes levitációból,
elég megbúbolni a szenzoros szalagkorlátot,
elég a kacatteremben feltámadó rezsiköltségből.
Hú, de kifulladtam.
Hú, de kellene most egy vízen járó.
Hú, a konyhatündér beszaladt a szemöldökfához,
hogy elpanaszolja, a férje
mindig bételt rág, ahelyett,
hogy szoknyája fodrait felhajtaná.
Hú, de lámpalázas is vagyok, hogy félreértem
a legegyszerűbb mondatot.
Elég, hogy számban tartom a pálcikaembereket,
prűd lelombozottságom, megéri-e neked hívogatni
a kakaskodó regulát?
Ugye, nem. -
Hú, de peckes vagyok…
Máskor is ilyen leszek,
az ácsolatlan gerendából kihúzom a szeget.
Megjelent: 2016-02-28 08:00:00
 |
|
Szakállas Zsoltnak (1965) költő, festő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
