Videó

Posta Ákos István videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

A portás megkérdezte, mit akar. A fiú azt felelte, a bizonyítványáért jött vissza. A másik iskolában kérik, anélkül nem veszik át. Kell a papír. A portás azt mondta, várjon. Telefonált, de a titkárságon senki sem volt, mindenki ebédelni ment. A fiú állt, keze a zsebében, várt. Némán. A portás tudta, a fiút ebből az iskolából kitették, egy lányt vert össze a vécében, a lány csupa vér volt, eltört az orra.

De most békésen állt a fiú. Fekete ruhát viselt, fekete hátizsák volt rajta. Tizenhat éves múlt, tizedik osztályba járt. Megijedt, gondolta a portás, végre megértette a hülyéje, hogy nem lehet mindent. Lányokat nem lehet ütni. Tanárokat nem lehet leköpni. Szőke, vézna fiú volt. Állt az üvegajtón túl, várt.

 

Nap símul zord bérctetőkre,
hómezőket hímezőkre.
Ág moccan – friss csönd az erdő,
harkály szól, sapkás kereplő.

Szél – csitulva hópihékkel,
kört ír, s varázsvesszejével
jégre – tünde-könnyű kéz,
kristályfény forgót igéz.

Lenn szoknyás fák ingó karja
vékony páncéllal takarva
parton széncinkét hintáztat,
szárnya kél sok-sok pisztrángnak.

 

Figuratív csönd méter magasan
Végesség tudatom spagettival csomózom össze
A virtuális szabadság hullámhosszán zúgolódnak az angyalok
Isten saját hátát festi
A Sátán megsúgja mi a pokol:
Sejtnek lenni ismeretlen szervezetben
Az almát kiharapom a Bibliából:
Péniszek jázmint virágzanak
Szeméremajkak lanyhán tapsikolnak
Gyerekek kétéltűvé serdülnek...
A hiba is meghibásodik
A felnőttek egylakivá konokulnak vissza
A múzeumok fegyvereket mutogatnak
A zálogház csontkollekciókat gyűjt

 

Tavasz elején rendet kell rakni a házban és a lélekben, ez nemcsak a paraszti élet regulája. Úgy illik, hogy Húsvét vasárnapját tisztaság fogadja. De a tavaszi rendcsinálás még a Húsvétnál is régebbi ösztöne az emberiségnek: egykor a tavaszi napéjegyenlőség napján kezdődött az újév; innen az ősi törekvés, hogy megújítsunk mindent magunkban és magunk körül.

 

„engemet ha árván hagytok,
ti is egyedül maradtok”

Utassy József
​Szélkiáltó című versére

Legyen, aki magát inti,
legyen, aki magát inti:
hadd ne legyek olyan, mint ti,
hadd ne legyek olyan, mint ti:
legyen, aki magát inti

Medrét aki maga vájja,
medrét aki maga vájja:
vigyek vizet a Dunába,
vigyek vizet a Dunába:
medrét aki maga vájja.

 

(Kortsmáros Zoltán és társai
II. performance-a)

Ne a sötétbe
gyere a fényre
lépcső ívére
felfelé húz a tér
térhuzat

huzattalan ne unj
ne untass
opál nyugalom
ringását érezd
térj be
üvegízű tengeráram
hullámterébe
vonj lépések ütemébe
lábnyomokba
zongoraszóba
hulló dallamívbe
hangléptek
nyilalló csendjébe
a csönd érted kiált
vedd át a rezonanciát

 

(Eye of the tiger avagy) Brünhilda szeme

 

Hát Vésztőy Brünhilda nemcsak elkötni készült amaz apróbb harci űrhajózatot magas rangú túszokat ejtvén, hanem el is kötötte, és amikor már kellő messzeségben taposta az űr fekete országútját természetesen merev térdű, bal lábbal, előtört őbelőle az Anat istennői vérszomj és a magasrangú túszokat az űrhajóból sorra kidobálta az űrbe, természetesen szép, jó s igaz bal lábán merev térddel, de ez nem lehetett elégségesen véres, mert a kihajigált nagy testeknek nem volt hol puffanniok (mivelhogy az űrben vala) így vér sem föccsenhete.

 

Gátőr

Bogár a padlón lassan lépked, majd gyorsul a lába
Felrohan a falra a hulló meszet hat láb szántja
Kilel a hideg.

Kenyeret rágok addig is élek, serceg a lámpa
Állok a parton két harapás közt meghal egy szárcsa
Feje a tied.

Kenyeret rágok addig is élek, serceg a lámpa
Bogár a padlón lassan lépked, majd gyorsul a lába
Állok a parton két harapás közt meghal egy szárcsa
Felrohan a falra a hulló meszet hat láb szántja
Feje a hideg.

 

Ezt a kicseszést! Persze legfőképp veletek, igen, szerelmem, de velem is, lásd be.

Mert eddig, volt ez a hétfő, és mindketten láttuk, hogy jó.

Jó neked is és jó nekem is, mert lehetett számítani rá.

Hogy elmész vagy nem mész el.

Mert néha érezted te, tudta te, hogy jobb, ha mész, ha kicsit hagysz engem itthon női gondok közt molyolni, matatni. Ha hagysz kicsit csörömpölni a dunsztosüvegekkel, vagy diót törni a vizes piskótához, vagy netán, olykor, nagy ritkán húst, igen, húst csontozni szépen és ütni. Ütni vékonyra, majd sózni, panírozni, olajba dobni csalogatónak. Hazacsalogatónak azt a ritka húst teneked. És disznót, naná, hogy azt. Nem pulykát, és nem gyenge csirkemellet, dehogy.

 

Balaskó Jenő emlékére

jön a csődbüntetett vadorzók nyálában
áztatott homály a radar rágta űrben
és elhangolódott szonár pulzál
a hídlábak között halott lányokat keres hiába
miközben a korlátokból kipattanó rugókkal
csavargók szemébe vág a trükkmester
az álomteraszon rokokó filozófiák születnek
és a fénydublőr végighazudja a kommentelők éjszakáját
rüheskedők páncélozott kutyákkal indulnak
a rácsokon át hogy bekerüljenek a tavaszi fűsodorba
ha már életfagytig koptatták a jéghúrokat
kordonsétáltató kismamák között
szavamból kitúr a birtokos rag

 

No, vót eccer egy gazdag ember, de az olyan, de olyan gazdag vót, hogy az öregecskedő feleségit es mással ciceréztette, s ha nem vót ollyan bolond ki csányja az asszonnak ingyér, hát még ű fizetett a nagy munkájér a pöcsösöknek, kik hajlandójak vótak kokasolni az asszont. Ű meg máshová járt bubbolnyi, oda, hol ingyér s fijatallal csányhatta, mer kaphatós vót a menyecske a jóra. E vót a heppje neki, na! Van ilyen!

 

a tv-híradó tűz

A tv-híradó tűz
elemészt áruházat,
embert,
látványosan
falja áldozatait.
Nagy vörös sárkány,
orrából a füst
égig gomolyog.

 

37.
válasszunk magunknak
billogot kedvesem
riogassuk egymást
ha nincsen ellenség

új hazát építünk
épül-szépül a bastillle
mária valéria
válasszunk magunknak telepet

mikor az országúton
átment az országcsirke
már lehetett tudni
hogy lesz elég farhát

lesz elég grillcsirke
aki gondolkozik
így aztán már nekünk nem
nem kell fáradoznunk

 

Valahol a távoli jövőben járunk, de csak időben messze, felfogásban nem is annyira. Az állatvédők nyomására a kormány meghozott egy rendeletet, miszerint állatot fogva tartani, pusztán azért, hogy mutogassák őket az embereknek, tilos. Abba még hajlandóak voltak beleegyezni az állatvédők is, hogy a hosszú évek óta ketrecben élő, elkényesztetett példányokat ne vigyék vissza a természetbe, mert ott nem élnének túl, de azok is szép lassan elpusztultak, és a ketrecek kiürültek.

 

Déri Miklós portréi alá

az ember néha elbitangol a csordától
elkezd elmúlogatni eltöri ezét azát
leesik róla ami végső soron felesleges is talán
újra harci pelenkát ölt rigolyásabban viseli
mint hajdanán nem tudja tegnap mi volt
csak azok a gyermekkori pofonok

néha elered a könnye észre sem
veszi mindössze azt érzékeli ha a macska
lenyalja a cseppeket a dorombolást
talán még észleli a sötét csendben
őt simogatja a végső leheveredés előtt
kiforgatja lyukas zsebeiből az összes felgyülemlett
galacsint zsebpiszokká mumifikálódott szerelmeket
elvetélt izéket némán elillant méltóság
a ráncok az elmúlás dohos szaga
álcázza magát mintha
még élne lenne valaki pedig
félig-meddig már csak valami

 

Se itt, se ott már nem bolyong, helyét
keresni nem merné, szerény, bebújt,
de észrevenned nem szabad, megint
egy vers mögé, mint hajdan, éppen úgy,

a szenvedést kell rejtjeleznie,
s a kódot aztán elfelejteni,
üzenni mindhiába, nincs kinek,
forgatja bár a nyelvét, földagadt,

a sok pofont utólag érti meg,
nem kellett volna megszületni se,
s ha mégis, más szülőktől, máshová,
más hold, más égbolt, más csillag alatt,

 

Kevés volt, pedig nem akarta. Megszokta, és nem ment a változás. Ő még a régi kor embere volt. Férfi, ha csak egy fokkal is szebb az ördögnél, már jó. A nő, azért tényleg nézzen ki valahogy. Legalábbis nála mindenképpen jobban. Persze, a belső értékek számítanak, és sosem ítélünk elsőre. Csak a látszat alapján. Szerette azt hinni, hogy ő más, mint a többi. Figyel az Emberi Értékekre. Így, nagybetűvel.

 

Kárón-morajjal futja reggelét
a Nagy Közút, a flaszter istene,
prüszköl, ha fáj, de húzza, húzza még
s ha gyomra megtelt, akkor sincs tele,

te ácsorogsz, vagy ülsz, ha rázatod
háromszázhúszért ezt a kis szakaszt,
végálmodásig mennyi bánatot
vehettél volna, már ki tudja azt.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal