VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Dunai Andrea: In memoriamOtthonos volt, mint a szódásüveg, mint a fehér lavór, amiről már lepattogzott a festék, benne a kihűlt vízben ázó mosószappan, elmállottak a gyermekarcú mennytiszta esték, és a szeneskályha repedezett zománca a meghasadt szív összes tünetét produkálta, hajnalra minden szikra belehullt saját hamujába, vagy csak álmodott róla bújócskázva, és várta, hogy ő lesz az elhunyó, mint a mindig szomorú szemű ló, már negyven éve feketében, jóelőre gyászban, mérgezett nyíllal a homlokában vágtázott végig az örök vadászmezőkig, azért aludt, hogy ne tudjon magáról, de el akarta mondani, hogy bírni kell, ki kell bírni a gyerekzsivaj nélküli házat, a meg nem élt szülést, mert a megszülhetetlen ugyanúgy fájhat, a háttámlák nélküli kemény székeket, a lassú szembesülést, hogy az egész rég szétesett, és azt is, hogy vannak kések, amik nem sietik el a szúrást. (Budapest, 2014 tele)
Megjelent: 2015-05-07 07:00:00
![]() |