VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomTudom, hallottam már. Utazva, ülve, háttal és fekve, erdőben, betonban. Ott igen. Az a meg nem fogható, eléggé halk kis hang, ami vagy belülről jön, vagy befelé halad. Megrezegteti az ablaküveget, titokban megcsillan a kirakatüvegeken. Megbújik a buszok motorzajában, ott sodródik a vonatok zakatolásában. Ott van abban a pillanatban, mikor a madarak már elhallgattak, de még nem dörrent meg az ég.
Fénylő ujjaid alatt kemoselyem hajam csillogva rebbent és öledbe születtem, miközben feléd áradt teljes életem. Hanyatt a Víztoronyban felfelé zuhantam és egy lettem veled, csontmaszkká válni váró arcomról egy új, időtlen mosoly áradt feléd, Nem fogja elrontani az estémet!, gondolta dühösen Bozóky Miklós, amikor barátnője kijelentette: nem érzi jól magát, elfáradt, és egyébként is, mindenre lesz még idejük, nem csak ezt az estét fogják New Orleansban tölteni. A fenének hozta el magával? Egyedül jobb lett volna, mint egy ilyen nyűgös libával. New York az más volt. Ott még megértette, hogy Ibuska nem akar egész éjjel csavarogni a hosszú repülőutat követően, hisz akkor őt is elkapta a jetleg, a hat óra időeltolódás, nem is bánta, hogy tíz óra előtt már visszatértek a hotelbe. Nem volt nehéz kiszámítani: otthon már hajnalodott. - A szobában akarod tölteni az egész estét? kibontakozás
VILLÁNYI-HEGYSÉGI HIMNUSZOK (2005 – 2016) A SZŐLŐ MEG A GYÍK Néztem csak néztem Hóruszzöld szemekkel, lázas borzongással. Mit keres egy cserépkályhán így együtt. Meg újra együtt. Változatlan mindig másként a szőlő meg a gyík? Aztán egyszer csak a szemlélő idő térdre rogyó, vakító örökkévalóság lett. Remegő delén ott lángolt a hüllő. A hüllő meg a fürtök. A szőlőskert, az egész világ. Gyerekkorom. (2016) Pengeéles szájú, kórószerűen filigrán nő volt. Vele szemben a piknikus alkatú, de azért erős munkásember és egy hozzá hasonlóan hízásra hajlamos gömbölyded asszony ült. A köztük zajló beszélgetés láthatóan holtpontra jutott. A beállt csönd tovább növelte a feszültséget, végül a rövid szünetet a férfi karcos hangja törte meg. – Azt hiszem, Berkes asszony… – Kisasszony – helyesbített a tanárnő. – Kisasszony – javította ki magát a szülő – azt hiszem, nem értett meg minket. Marcinak fizikából és matematikából is szüksége van az ötösre. Mindkettőt ön tanítja. Nem elég ezekből a négyes, mert úgy nem juthat állami ösztöndíjhoz és nem lehet belőle orvos. Nekünk nincs félévenként egymillió forintunk, hogy bejuttassuk a térítéses helyre. Igazság szerint semennyink sincs. Ezeken a tantárgyakon kívül mindenből ötöse van, csak ön osztályozta négyesre. De nekünk színötös bizonyítványra van szükségünk, csak akkor finanszírozza az állam a fiúnk tanulmányait. Szeretném hinni Ott vagyok a fények közepében,
a ház előtt, a villanyoszlop alatt állt a lány arccal a forgalom felé, ha lett volna forgalom, legalább éjfél után kettőre járt már, a lány mégis ott állt, mintha csak az elhaladó gépkocsikat nézné, de nem haladtak el gépkocsik, nem voltak ott gépkocsik, vállával a villanyoszlopnak támaszkodott, és igen sokáig kellett figyelni, mire feltűnt, hogy egy ferde kapubejáratra néz a lány, Ami közeleg Megírta a listát, beállította a neveket a címsorban, apró, kerek mozaikfejek, egymás mellett. Egy-két nap múlva ezek a mosolygó fejek felháborodva hívják majd telefonon, számon kérve rajta az ünnep szentségét, a meglepetés erejét, az ajándékozás örömét, a vásárlás izgalmát. Talán igazuk is van. Talán rossz ötlet. Csak egyetlen percre bizonytalanodott el, mielőtt megnyomta a küldés gombot. Nem akart újra olyan karácsonyt. Tavaly, tavaly előtt. Mióta is? Már meg sem tudja számolni. Nem emlékszik, mióta lett általános a gyomorgörcs, a rossz szájíz, a jajjistenemmegintkarácsony sóhaj a fejében. Szerette ezt az ünnepet. Szerette az illatokat, a díszeket, a készülődést, a rejtjeles mosolyokat, a titkos félrenézéseket, amik pontosan megmutatták, hol is kellene keresnie, amit nem keresett meg 8 éves kora óta. ADVENTI CSENDÍTÉS Pásztorok, pásztorok … ilyentájt könnyű egyedül maradni ilyentájt kínzó egyedül lenni fanyar fenyők tűlevele hull a hóba s még korai szaloncukrot enni Pásztorok, pásztorok … Rendőrkocsi állt meg a ház előtt. Az arra járók kíváncsiak lettek. Hangos veszekedés rázta fel a lakókat. Az ittas apa tányérokat tört össze. Ennek fele sem volt tréfa. Ahogy a rendőrök kopogtattak Imre, az ügyvéd úr megijedt. – Ki hívott ide rendőrt? – kérdezte – Nem tudom! – felelt Margit – Nyissanak ajtót! – mondták azok Margit ajtót nyitott. Két rendőr jött be. Feltérképezték szemeikkel a bútorokat, az egész lakást – pillanatok alatt. – Mit keresnek itt? – kérdezte Margit – Kedves Hölgyem és Uram! Felverik az egész ház nyugalmát. – Ki hívott rendőrt? – kérdezte Imre – Az egyik lakó.
Ismétlő Jóslat… (Az agyonlőtt rendőr emlékére) Mint sebzett, zuhanó madár, irányt vesztve, tehetetlenül, bukdácsolsz menthetetlenül, s majd vesztedre jön egy agár, nem menekülsz, jobbra vagy balra, középen is zárták az utat, s majd, ki utánad kutat, tudni fogja, ártatlan vér fröccsent a falra, mert, ebben a hazában, a kitenyésztett falka, a véredre van uszítva. Kapcsolgatom a tévét. Néha könnyebb egyedül. Könnyebb a margarinos kenyér, könnyebb a fűtetlen szoba, könnyebb a nem tervezett idő. Persze sajog az ember, vágyik valami közelségre, vágyik arra, hogy valaki lásson végre át rajta, és megkínozza, hogy a legvégén mindenki befelé figyel. Olyan ez, mint amikor a pirosnál vagyunk. Gyors autók, buszok, villamosok, tolongás, férfiak, gyerekek, nők. Mindenki arcokat fürkész, és kínosan kerüli a szemkontaktust. Kiskettővel mindig a nőket néztük, jólöltözött, széparcú nőket, kedvenc játékunk, hogy próbáljuk kitalálni a keresztnevüket. Általában levegőnek néztek bennünket, a hecc kedvéért néha köszöntünk is, és ők furcsa felsőbbrendű közönnyel, szótalan haladtak tovább. Az ár A tizenegyedik parancsolat A hetvenkedő Bobory Zoltánnak! Jön-jön le a hegyről Öreghegyről már el- hagyva a Szőlőműves szobrát jön mózesi szakállával gurulva taligával biciklivel (lóerőkkel) hóna alatt poggyászában csomag- terében kőtáblákkal kezében szütyőjében vésővel kalapáccsal jön hitében megingat- hatatlaul Bobory Zoltán
Helló, itt vagyok! Helló, itt vagyok. Helló, most nem vagyok itt Leó és a naptár Szerinted mindennapos esemény, hogy a HÉV-re várva, egy eperfa kertből kihajló ágai alatt három ellenőrformájú ember egy kóbor kutyát etet a magukkal hozott felvágottal?
|
