Kántor Zsolt versei (Hérakleitosz dilemmái, Achilles-ín a csend)
Hérakleitosz dilemmái
A végtelenség egyetlen határvonal.
S ezen az egyenesen fut át a dal.
S a derékszög a két oldalán ott van.
Mert kromatika van a húrokban.
S a végtelenség rengeteg határ.
Benne van a kör. Egy dagerrotípia. A nyár.
S a nap a sugarait szúrja le a földbe.
Lesz gyümölcs. Semmi nem megy tönkre.
S az Univerzum szétterül egy gömbhéjban –
Valaki a tenyerén tartja. Dél van.
Isten megnézi, ki gondolt most az evangéliumra?
S jutalmakat oszt szét. Itt egy labda, ott egy pumpa.
A szektáknak nem telik harmóniumra.
Ők belül, a lelkük városában, mennek a templomba.
Achilles-ín a csend
Küllőtlen tengely rezonál.
A polcról a satura esett a kalapács.
Közben fújtatják a bringa kerekét.
A táskarádió eldőlt. Elhallgatott a nép.
Fenn a szokott égbolt. A felhők egyszerre lépnek.
Csontváz alakú, gizda gereblye. Hatvanas évek.
A sarokban a roller emlékezik.
Pletykaanyu engem tolt rajta. Rozsda eszi.
Nincs distancia. Megint érzek.
A szememben Jézus Krisztus az igazi élet.
Meddig megy így? Kérded. Ez a mániám?
Nem. Ez örökké éltet.
Megjelent: 2016-01-07 08:00:00
 |
|
Kántor Zsolt (1958-2023) költő, író, szerkesztő, pedagógus |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
