Keresés a honlapon:

Hepp Béla: Örökzöld

Már nem mégy vissza, nincs is már hova,
halomba hajt a spárgák ostora,

egymásba bújva mill’jó tűlevél
erdőt sóhajt utószor, s már nem él,

csonkodnak könnye gyanta, ráragadt
papír zizeg karácsony-árnyakat,

fekszel, mint a harcmezőn elestek,
egyhúsz vagy, s eladnak másfelesnek,

talpra állsz még, ünnep –vasba vernek,
holtodban kapsz néhány nap figyelmet,

s tűzre halni tested úgy eresztik;
szép volt idén. Bírta vízkeresztig.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-01-06 08:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.