VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
Szépirodalomvagyonvizsgálat
az nem kutakodik semmiféle zsebben A holnap
a ma is egy a többi közt lesöpröd mint a morzsát már mennyi volt és mennyi jött nem érdekel a voltság
hihetetlen hogy vége lesz fölfogni képtelen vagy csoda nem történik veled az örökké szöveg csak A nő, aki úgy járt
Egyszer volt, hol nem volt, a százezredik sikertelen gyerekcsinálási kísérleten túl, volt egy asszony és az ő férje. A férfiről kiderült, impotens. A nőnél semmi hibát nem találtak a doktorok. A felesége úgy gondolta, nagy szégyen lenne elválni az urától, de még nagyobb szégyen lenne, ha nem esne teherbe, ezért törni kezdte a fejét, hogyan lehetne neki gyereke. Éltek, éldegéltek, az asszony teljesen felfúvódott a sok hormonkezeléstől, mindenhol kiszőrösödött. Jobban megrémült, mint Jancsi és Juliska a sütőlapáttól, ezért úgy döntött, rábeszéli a férjét, hogy a sok mesterséges beavatkozás helyett keressenek valakit, aki gyereket csinál neki. A férfi azt hitte, a felesége viccel. Parányi faluban éltek, ahol mindenki ismert mindenkit. Biztos volt benne, amennyiben megteszik, amit az asszony kitalált, pillanatok alatt mindenki megtudja. Somlyó György emlékére A seb és a kés
A Stílus, mint tiszta eszme, maradt utána. Átütött a papíron, mint gézkötés alatt a vér. Aki olvasta, hálás lett, hogy él. Úgy tudta mondani, hogy kedv volt megoldani! Esztétika, mint áldott állapot, érzést ellett. Ami mélyen rejtve volt, derengeni kezdett.
ANYA KÉK KABÁTJA A hold mézgás fénye dermedt lávaként ült meg a tájon. A függővölgyek horpadásaiban zavartalanul hasalt a sötét, de már a horizont vonalán világos hasadás tágult, éjszaka a padlizsánszínét fakó, csillaghámú neglizsére cserélte, melyet, mint a varázsló, eltűnéséhez használt. A lovagló szvettere óriás termetű emberre illett, a térdét verte, széles marhabőr öv tartotta meg a derekán. Egészen az állat sörényére dőlt, felvette annak ritmusát, a homloka, időről-időre, a kanca nyakához ért. Szürkült, amikor megérkezett a tanya udvarára. A karámban a lovak hegyezték a fülüket, az egyik almásderes, amikor megérezte a kanca szagát, felnyihogott. A jövevény leszállt a nyeregből, a kantárt fogva a rézvörösre festett köcsögfához lépdelt. A tornácon nyikkant a karosszék, a tömzsi kis embert bőrnadrágos, ősz, ötvenes évei végén járó, de még jó erőben lévő férfi vette szemügyre. A szebbik élet napja
Új munkatársam jól megnézett magának az első napon, azt mondta, biztonsággal csak egyet állíthat ilyen rövid ismeretség után, azt, hogy én egy cirkuszoskocsiban fogantam, olyan faborításúban, kék-fehér csíkosban. HOBBI Egy társasház második emeletén lakott egy kétszoba-konyhás lakásban. Egyedül. Felesége meghalt, gyerekei szétszóródtak, mint szélben a virágpor. Azért havonta egyszer bekukkantottak hozzá is. – Költözz hozzánk, papa! – kérlelte legkisebb lánya, a széles csípőjű Adél. – Nem jó így egyedül, hacsak egy asszony... – Semmi asszony! Egyelőre nincs szükségem senkire. Talán majd egyszer, most hagyjatok békén, könyörgöm. Ami igaz, az igaz: egyelőre tényleg prímán megvolt magában. Száz méterre tőle üzemelt egy olcsó étterem. Oda szokott eljárni enni, inni, kávézni. Ezenkívül semmi sem vonzotta: séta, park, nyugdíjasklub, üdülés ... Minek, amikor mindezt képzeletben is megéli? GALAMBOK
Bele kellene írni ezt a verset a sárba, amiben galambok fürödnek, ahogy a jó versbe lehet csak írni, még a klasszikusokéba is, akiket nem érdekel más, egereket imádkoznak a templomokba, a szegények padsora alá, Márkatudatos koporsóválasztás (regényrészlet) Jose Hernández elnök haldoklott. Fogadott fiát nem érintette váratlanul a dolog, sokat tett azért, hogy ez így legyen. Escobár Hernández hónapokon át mérgezte őt, pontosabban Jose mérgezte saját magát abból a régi-régi üvegből, jóhiszeműen, amit tőle kapott a 66. szülinapjára. Escobár azt mondta neki, használja nyugodtan, ősi vitamin, népi jólét, titkos recept, keverje joghurtba, salátába, csokiba, felfújtba, szárnyasba, csilis májba, mindenbe, az meg csepegtette. Éhség
Éhes vagyok, nagyon éhes. Csentem egy falatot A szobatársam sajtjából. A répa az enyém, Mégis ha beleharapok, Összerezzenek, mintha lopnék. Szamárhúzta időkordé
Éppen csak kimoccant a magányából, hogy lássa a felhőket, ám ekkor a rugó elszakadt és billegve belepörgött egy csatornába. Kétségbeesetten nézett utána. Még az öregapjától kapta az antik órát, az meg az ő apjától, és így tovább, ki tudja hány nemzedéken át.
Amikor találkoztam B-vel, mindig ugyanazt mondta: – Értsd meg, nekem csak az Idő maradt, ami közönséges emberésszel fel nem fogható! Ülök a padlásszobám magányában, madárdalok magasában, nézem a felhőket és írok. A szomszéd templom tornyából fertályóránként rámkondul a harang.
együtt kell maradni Kalász István Az utolsó megbánás felé c. írása nyomán*
azt hiszed együtt kell maradni A lovak bolygóján
És űzték őket, és hajtották őket, fel, a meredek lejtőn, a sváb pálinkafőzők. (Szemükben mohó, sárga láng.)
Alkonyodott, a félgömb alakú, lüktető hegy fekete kelésként falta az izzó rózsáira nyílt eget. Az első száz prím
Az élet senkit sem tisztel, még saját magát sem. Mindenkivel közömbös. Ha néha úgy tűnik, valakivel kivételt tesz, az csak látszat, semmi más. Milyen különös, hogy az ember mindig ugyanolyan. Mindig minden ugyanolyan, csak máshogy. Kétféle reggel létezett Ef számára. Az egyikben elmosogatta a kávéscsészét és az előző napról maradt tányérokat, nem kellett megvárni, hogy a többiek felébredjenek. Friss nyugdíjasként élt, családtagjai azonban reggel elmentek otthonról, és késő délután értek haza. Hatan éltek a három szobás lakásban. Feleségével a nappali kihúzható kanapéján aludtak, a lány és a fiú birtokolta a két félszobát. A nagylány a barátnőjével osztozott a szobán, míg a fiú egyedül aludt éjszakánként, és a szerelem csupán fantáziájában létezett. PATRICK MODIANO
Francia létére is igen szép helyen végezne az ismeretlen Nobel-díjas írók mezőnyében. Mi akár büszkélkedhetnénk is vele, hisz anyai ágon félig magyar, ám talán mégse, hagyjuk, miért, miért, apai részről meg ortodox szefárd. A romantikusan hangzó Boulogne-Billancourt a szülőhelye, de 1945-ben. Homloka fölcsúszik, ritkuló haja megőszül, orrára vastag fekete szemüvegkeret kerül, mire mellére tűzik a Becsületrendet is, igazolva, hogy amit gyermekként elhatározott, mármint, hogy sikeres író lesz, elérte. Politika
– Ha megkérdezed, ott vagyunk-e már, akkor erre azt felelem, hogy még messze vagyunk a céltól, amerre indultunk, és egyre távolodunk.
Rályi balladája
(részlet)
Fekete mén hátán Hüvös szelek szárnyán Elindult az asszony Elűzni menyasszonyt Fiának ágyából Selyem vánkosáról.
Zeng a föld, zeng a menny Rályinak nem kell meny Kiáltja az éjben Szemében tűz éget Nincs gátja dühének Nincs gátja dühének. Szerinted lehetséges az, hogy mikor az ember hazafelé utazik a villamoson, az egyik megállóban azt veszi észre, hogy egy tucat fiatal, - akik a helyi gimnázium rajzszakkörének tagjai -, rajztáblával a kézben felsorakozik a jármű mellé, és mikor az elindul, ők futásnak erednek az egyre gyorsuló kocsik mellett, és sietve lerajzolják a bentről ijedten bámuló utasokat, majd a következő megállónál lévő Művészetek Boltjában árulni kezdik az alkotásokat? akasztófahumor az akasztófaviccet 
|
