Zápor György: Kérdőív (11. részlet)
Szerinted lehetséges az, hogy mikor az ember hazafelé utazik a villamoson, az egyik megállóban azt veszi észre, hogy egy tucat fiatal, - akik a helyi gimnázium rajzszakkörének tagjai -, rajztáblával a kézben felsorakozik a jármű mellé, és mikor az elindul, ők futásnak erednek az egyre gyorsuló kocsik mellett, és sietve lerajzolják a bentről ijedten bámuló utasokat, majd a következő megállónál lévő Művészetek Boltjában árulni kezdik az alkotásokat?
Az emberek egymást taposva versengenek, hogy elsőként tehessenek ajánlatot egy ilyen képre, mert ezeknek a rajzoknak igen nagy az értéke és ezért befektetésnek sem utolsók. A megszállott gyűjtő, pedig minden pénzt képes megadni, csak azért, hogy birtokolhasson egy ilyen művet, pláne egy olyat, amelyiken felfedezhető, egy már régebben leskiccelt utas, mert ezek a sorozatok legalább annyit érnek, mint egy ritkaságszámba menő bélyegsor, melynek tervezője, teszem azt, a zöld nyolc árnyalatát osztotta ki a lapocskák között.
És mikor minden képen túladnak, a még alkotásra kész rajzszakkörösök a szomszédos vegyesboltban pálinkát vásárolnak a pénzből, mindegyik szigorúan csak egy kis palackkal, és azt is letakarják a kosárban egy kekszes dobozzal, hogy mégse tűnjenek mohó alkoholistáknak, majd fizetés után bevárják egymást a kereskedés előtt és csupán az ihlet kedvéért nagyokat kortyolnak, miközben zsebükben a vásárlás ellenére egyre csak szaporodó pénzzel visszasétálnak egy megállónyit, hogy újra rajzra készen várják a következő villamost, és életben tartsák a pálinkaipart.
Megjelent: 2017-07-01 18:00:00
 |
|
Zápor György (Karcag, 1970 – Budapest, 2010) költő, író |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
